Hogyan engedjük el elsőszülöttünket?

És küld nekem egy linket, amelyre rákattintva már olvashatom is az ő választott hiper-szuper nemzetközi középiskolájának a honlapját. Szó, ami szó, a leírás alapján tényleg izgalmas hely lehet. Személyre szabott, négy pilléren álló angol nyelvű oktatás (vezetőképzés, természettudományok, közép-európai tanulmányok, jellemfejlesztés), csapatmunka, családias környezet. Csupa jó dolog, csak éppen Pozsonyban van, és bentlakásos. Ja, és a végzősök száz százaléka külföldi egyetemen tanul tovább. Rögtön gombóc képződik a torkomban. Persze, tudom én, hogy a gyerekek kirepülnek, de valahogy mindig úgy képzeltem, erre majd az érettségi után kerül sor, addig még a szárnyaim alatt lesznek. Addig még beszélhetek velük magyarul.

Pár óra alatt megemésztem a dolgot, és rábólintok. Nem tarthatom vissza. Jól van, Sebikém, ha ennyire szeretnéd, hát próbáld meg. Bár őszintén megmondom, nagyon fogsz hiányozni, ha elmész itthonról. Köszi, anya! Én is őszintén mondom: ti nekem nem fogtok hiányozni. Bocs! (Éljenek a szókimondó kamaszok!)

A felvételi nem könnyű. Három fordulós, komoly. Sokszoros a túljelentkezés. Minden online zajlik, mintha csak előre tudták volna, hogy úgysem lehet másként. Pedig nem a járvány miatt online, hanem mindig is így szokott lenni: ide ugyanis egészen távoli országokból is felvételiznek fiatalok, nekik pedig még járványmentes időben is bajos lenne Szlovákiába utazni.

Sebi nagyon készül, folyton a felvételiről beszél. Mit gondolsz, anya, felvesznek? Nagyon szeretném!

Az első fordulót sikeresen veszi, továbbjut. A második forduló is megvan. A harmadik szóbeli, szintén interneten keresztül. Az ajtó mögül hallgatózom kicsit, hallom, hogy Sebi izgul, nem mindig jut eszébe a legfrappánsabb válasz. Aztán már csak a hosszú várakozás következik, majd a hír: teljesítménye alapján megfelelt, de helyhiány miatt sajnos nem tudják felvenni. Várólistára tették, majd június végén értesítenek, ha lesz változás. Aggódom, hogy Sebi majd összeomlik, hiszen annyira akarta. Én biztos magam alatt lennék a helyében. Ő bezzeg nem! Pár perc alatt megrázza magát, és öntudatosan kijelenti: Nem baj, jövőre újra megpróbálom! Június végén jön a végleges értesítés: sajnos nem vették fel. Sebi lazán veszi, már a jövő évi felvételin gondolkozik. Jövőre sikerülnie kell! Egy évet még kibírok valahogy ebben a vacak iskolában.

Nyáron éppen táborban van, mikor egyszer csak csöng a telefonom: Anya, nem fogod elhinni! Most hívtak, hogy mégis fölvettek! Hát lehet nem örülni, amikor ilyen boldog a gyerek?

Próbálok azért manőverezni: Sebikém, úgy engedlek el nyugodt szívvel, ha megígéred, hogy minden év végén levizsgázol magyar nyelv és irodalomból, és az érettségit is megcsinálod! Tiltakozást várok, de simán megígéri. Szerencsére a háttér is megvan hozzá: a pozsonyi Duna utcai magyar iskola, ahol ebben az évben is levizsgázott a kilencedik osztály anyagából, továbbra is segítségünkre lesz ebben az ügyben. Hatalmas köszönet érte az iskolának!

A nyári szünet hátralévő része azzal telik, hogy szoktatom magam a gondolathoz: ősztől csak a két lány marad itthon. Nehéz.

Nyár végén elvisszük Sebit Pozsonyba, az új állomáshelyére. A járványügyi intézkedések miatt nem nézhetjük meg a szobáját, és az iskola épületébe sem mehetünk be, csak a kertbe. Itt néhány tanárral találkozunk, az igazgató is jelen van. Nagyon jó benyomást tesznek rám.

Hazaérve bemegyek az üres szobájába, és összeszorul a szívem. Bizonyára rengeteg anyatársam ismeri ezt az érzést – amikor el kell engedni a gyereket a nagyvilágba. Nálam még tetézi a dolgot a tudat, hogy ebben a pillanatban megszűnt Sebi magyar nyelvvel való mindennapos, élő kapcsolata. Sebikém megérzi az aggódásomat, mert néhány nappal később, az esti telefonbeszélgetésünkkor egyszer csak bejelenti: Úgy döntöttem, ezentúl magyarul írom a naplómat.

Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna tőle.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 40. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene