Vályi Horváth Erika, a kortárs szlovák, cseh és német próza kiváló fordítója

Meglepetésként ért a fordítói Madách-díj? Mennyire kiszámítható, kikövetkeztethető egy-egy irodalmi elismerés?

Igen, meglepetésként ért, és képmutatás lenne azt állítani, hogy nem esett jól. Nagyon örülök, hogy épp ezt a könyvet díjazták, mert szakmailag nagy kihívás és intellektuális játék volt ezt a tartalmát, nyelvezetét és stílusát tekintve nagyon igényes kisregényt magyarra fordítani. A fokozott publicitás talán bevezeti az ősszel megjelenő Tolvajok és tanúk című Žuchová-regényt is.

Svetlana Žuchová író civilben pszichiáter. Mit gondolsz, eljut a kötet azokhoz az olvasókhoz, akik ez ideig alig találkoztak a nevével?

Úgy gondolom, hogy egy díj és a fokozottabb sajtóvisszhang, a kritikai reflexió segít abban, hogy egy jó és fontos könyvre ráirányítsa a figyelmet. Ám azt csak a Phoenix PT, a kiadó tudná megmondani, nőtt-e azóta a megrendelések száma. Keresik-e, érdekli-e az embereket a téma. Bízom benne, hogy igen. A budapesti terjesztő jelezte, hogy több megrendelést adtak a címre. Egy jelentős írónőről van szó, aki a Jelenetek M. életéből című regényével 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Sajátos stílus jellemzi, mert Žuchová prózája sok helyütt lírai, visszatérő elemekkel tarkított. Tudatosan felépített, kevés bekezdéssel megtört szerkezete épp a tartalomra reflektál. A fordítás során sokat konzultáltam a pszichiáter barátnőmmel, meddig redukáljam a nyelvet, mi az, ami ebben a közegben hiteles. Azzal nem vagyok tisztában, a szerző neve mennyire van jelen a szlovákiai magyar köztudatban, abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek van a családjában olyan, aki külföldön próbált meg érvényesülni. Ha tudni szeretné, milyen problémákkal, dilemmákkal találja magát szemben, és mi bántja azt, aki hazát vált, elolvashatja a Yesimben.

Nyilván nincs rá általános recept, de mégis mi lehetne az, ami a két kultúra közti elmélyülést még inkább szolgálná?

Hiszek a párbeszéd fontosságában, a nyitottságban és a jó szó erejében. Abban, hogy semmi sem fehér vagy fekete, és az igazság nagyjából mindig középen van. Alapvetően kíváncsi ember vagyok, és mindig is érdekelt, hogy gondolkodnak és élnek mások, ezért tanultam nyelveket és utazom sokat. Ennek a nyitottságnak köszönhetően több kultúrában otthon vagyok, és eredetiben tudom olvasni a szlovák, a cseh, a német és olasz irodalom remekeit. Nagy ajándék ez számomra, mert nyitottságra és alázatra tanít egyszerre. Kiváló mestereim, mentoraim voltak, a pozsonyi gimiben Kulcsár Mónika, a Comenius Egyetemen Hizsnyai Tóth Ildikó, Mészáros András és Grendel Lajos, a doktori iskolában Jeney Zoltán. Majd később az Új Szóban Madi Gézától, Holop Zsoltitól és Grendel Ágitól tanultam a legtöbbet a szakmáról. Haraszti Mária a könyvkiadás rejtelmeibe vezetett be. Bolemant Lillától pedig azt tanultam, hogy céltudatosan menjek az álmaim után. Mindamellett most irodalomterápiát tanulok a Pázmányon, Imrei Andrea kiváló spanyolos műfordító vezetésével. Ez szintén egy új, varázslatos világ, egy bámulatosan működő segítő módszer, aminek fontos szerepe van az olvasóvá nevelésben, az érzékenyítésben és a szövegértési képesség fejlesztésében. A művészetfogyasztást felhasználóbaráttá kell tenni, kivinni az utcára, elvinni a szerzőt az iskolába, kultúrházakba, könyvtárakba, fesztiválokra, feltenni a részleteket a közösségi médiába, népszerűsíteni a művet, mert a könyv is egy termék, amit el kell adni. Hiába fordítom le, ha két ember olvassa el, mert a lehetséges olvasóközönség tudomást sem szerez arról, hogy megjelent. Vagy nem hozza le a sajtó az ajánlót, a kiadó nem fordít elég figyelmet az új termék bevezetésére. Kinyílt a világ, most a koronavírus idején bizonyosodott be, hogy még könyvbemutatót és felolvasást is lehet online tartani, mert a felvétel később is visszanézhető. A digitális kompetencia manapság alapkövetelmény. Érdemes haladni a korral és fejlődni.

Miben rejlik a jó műfordítás?

Elsősorban az eredeti szövegnek is jónak, magas irodalmi értékűnek kell lennie. Rossz szövegből is lehet jó fordítást csinálni, de az már nem fordítás, hanem átírás, vajmi kevés köze van az eredetihez. Annak, aki más nyelvre ülteti át egy adott szerző műveit, kellő alázattal kell rendelkeznie, és el kell nyomnia az egóját, mert az olvasók nem rám kíváncsiak, hanem arra, amit a szerző írt. Nekem azt kell magyarra fordítanom, a lehető legjobb minőségben. Kiskoromtól olvasó közegben nőttem fel, nálunk rengeteg volt a könyv, mindkét szülőm sokat olvas mind a mai napig. Tehát jó példával jártak előttem ezen a téren is. A családomban nem telhet el este mese nélkül, a fiam és a lányom is szereti, ha felolvasok nekik. Látom, mennyire más élmény a hallgatott történet, amit maguk elé képzelnek, mint az, amikor tálcán felkínálva ott ugrálnak előttük a tévében a hupikék unikornisok és a vinnyogó, zselétestű zombik, hatos karikával a sarokban. A szakmámból kifolyólag mindig képben kell lennem, milyen új könyvek jelentek meg, mit érdemes lefordítani. Ennek eldöntéséhez rengeteget kell olvasni. De én ezt örömmel teszem. Soha rosszabb munkát.

A Yesim részben az út-, az identitás-, részben pedig a kultúrakeresés története. Hogyan tudtál azonosulni azzal a sorssal, amit a történet kínált?

Nem az volt a munkám, hogy azonosuljak, hanem az, hogy magas minőségben lefordítsam a regényt. Voltak részek, amelyek nagyon megérintettek, mert egyrészt a kétlakiságom, a szlovákiai magyar kisebbségi létem is számos olyan helyzetet teremtett már, amikor – ha mentálisan nem vérteztem volna fel magam a gonoszság, a rosszindulat és áskálódás ellen – térdre kényszerültem volna. De felül tudok kerekedni ezeken a dolgokon, mert hiszem, hogy fontos, amit csinálok. És ha már nem érzem annak, elég rugalmas vagyok ahhoz, hogy váltsak. Tulajdonképpen a műfordítással is akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor anya lettem, és tudtam, hogy nem leszek képes és hajlandó sem arra, hogy napi tíz órát dolgozzam egy szerkesztőségben, és ne érjek oda időben a gyerekeimért az oviba, a suliba. Változott a prioritás, családbarát munka kellett. Így kezdtem el fordítani, szabadúszó lettem, amit nagyon élvezek, mert annyit írok, szak- és műfordítok, amennyit akarok. A magam ura vagyok. Míg kicsik a gyerekeim, ezen nem is kívánok változtatni.

Tizenkilenc regényt fordítottál magyarra, a kortárs szlovák próza színe-javát. Pavol Rankov, Jana Juráňová, Jaroslava Blažková, Uršuľa Kovalyk, Ivana Dobrakovová, Irena Brežná műveit. Van kedvenced?

Minden regényt szerettem, amit fordítottam. Mindegyikben találtam valamit, ami megfogott, és ez szükséges is volt ahhoz, hogy élvezzem a munkát. De talán a legkedvesebb a szívemnek mégis Irena Brežná Hálátlan idegen című regénye volt, amely két éve jelent meg a Median Kiadónál. Nagyon boldog vagyok, mert most ősszel a Kulturális Alap támogatásával lefordítom németből a regény folytatását is. Szeretek bíbelődni a szöveggel, szavakkal játszani, a szerkesztővel vitába szállni a megoldásokon, gondolkodni szójátékokon, neveken, címeken. A kortárs szlovák és cseh próza nagyon erős, ahhoz képest, milyen kicsi országok, kiemelkedően sok kiváló irodalmi mű jelenik meg minden évben. Idén tavasszal a Kalligram kiadta a fordításomban a szintén EU irodalmi díjas Pavol Rankov regényét, Túl a térképen címmel. Ha a koronavírus-járvány nem tréfál meg bennünket, akkor szeptemberben megtartjuk a bemutatót. A napokban adtam le a Phoenixnek a Yesim folytatását, Žuchová Tolvajok és tanúk című regényét, és repesve várom a kedvenc szerkesztőm, a fiatal és tehetséges Noszek Barbi megjegyzéseit és véleményét. Reményeim szerint kora ősszel meg is jelenik a könyv. A Phoenixben kiváló műhelymunka folyik, fontosak számomra azok az értékek, amiket közvetítenek, amelyek mellett kiállnak. A mai változó világban ez a pozsonyi kis értelmiségi műhely biztos pont számomra, olyan kompetens szakemberek közössége, ahova nyugodtan leadom a kéziratomat, mert biztos vagyok benne, hogy kihozzák belőle a legjobbat.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 37. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene