Az „ég” rejti magában a mindenséget. A mindenség pedig valóban olyan dolgokat, helyzeteket hoz elénk, amit néha el sem tudunk KÉPzelni. Olyat, amit a határtalan fantáziával rendelkező ember sem biztos, hogy magáévá tud tenni. Ez a titka, a csodája a mindenségnek, hogy mindazt önmagában rejti, amit mi, földi halandók olykor el sem tudnánk, vagy leginkább mernénk KÉPzelni.
Hogy mi van akkor, amikor mégis el tudjuk KÉPzelni? Hát pontosan ez. Már lesz KÉPünk róla, azaz tapasztaljuk, hogy létezése lehetséges, hogy valósággá tud válni. Amíg nem tudták elhinni, hogy van világűr, és ott lehet „repkedni”, addig nem is ment oda senki. Amint ez megváltozott, valaki KÉPessé vált rá. Ma pedig már mindannyiunk számára elKÉPzelhető.
A lélek képekben gondolkodik, vagyis a fentiek szerint, amiről van KÉPe, azt meg is tudja valósítani. És ha engedjük, a kollektívból, vagyis a mindenségből (is) tud KÉPeket előhívni, letölteni, nem csak saját tapasztalatai alapján. Így, ha engedjük – és valójában itt a kulcs, hogy ezt tesszük-e –, akkor minden, vagy akár a mindenség is elKÉPzelhető számunkra.
Ilyen értelemben, amiről van képünk, azt meg is tudjuk valósítani. Szerencsés nemzet vagyunk, mert a magyar alapvetően is képekben gondolkodik. Éppen ezért ezt a teremtő erőnket célszerű használni. Ráadásul megfelelően. Mert nem mindegy, hogy mit tudsz elKÉPzelni kedves olvasó, a legborzasztóbb, legnehezebb vagy éppen a legjobb, legszebb dolgokat. Jómagam az utóbbit javaslom Neked, de ez csak az én KÉPzeletem.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.