Mitől olyan sikeresek a török sorozatok?

Világszerte mintegy száz országban, több mint 400 millióan nézik naponta a török sorozatokat – ez olyan tekintélyes szám, amilyet semmilyen turistacsalogató reklámmal és marketinggel nem lehet elérni. Így viszont sikerült, és a sorozatokban bemutatott napfényes tengerpartoknak, zsibongó bazároknak, ínycsiklandó étkeknek köszönhetően az elmúlt öt évben 300 százalékkal növekedett a Törökországba érkező turisták száma. Vannak utazási irodák, amelyek kifejezetten a sorozatok helyszíneire szerveznek kirándulásokat, a vendégek megkóstolhatják a sorozatokból ismert pisztáciás süteményeket, a fűszeres báránysültet, a joghurtos padlizsánt, vagy akár fel is próbálhatják a szereplők ruháit. Mára komoly üzletággá nőtte ki magát a sorozatgyártás rengeteg mellékággal, amelyek mind komoly hasznot hoznak a török konyhára.

Nem csak jók vagy rosszak

A törökök egyszerűen ráéreztek, mivel lehet meghódítani nézők millióinak a szívét anélkül, hogy egy idő után ráunjanak a vontatott párbeszédekre, a mindössze két helyszínen játszódó cselekményre és az előre látható végkifejletre. A dél-amerikai sorozatokra jellemző valószerűtlen történetek helyett – elcserélt testvérpár, akik egymásba szeretnek, egymással ellenségeskedő ikertestvérek, vagy csodásan meggyógyuló vakok és bénák – romantikus, de azért még hihető élethelyzeteket kínálnak sokkal árnyaltabb karakterű szereplőkkel.

A török sorozatok főszereplői nem olyan egyszerűen jók vagy rosszak, mint a dél-amerikaiaké, hanem összetett, különböző helyzetekben különbözőképpen viselkedő személyiségek – mint bármelyikünk. Sőt, a jellemük a sorozat során fejlődik, átalakul, kiderül a háttértörténetük, ami megmagyarázza a cselekedeteiket, olykor esélyt is kapnak a változásra, és a néző izgulhat, sikerül-e nekik. Ez a kiszámíthatatlanság és feszültség aztán több száz részen át képes az embereket a tévé elé szögezni. 

Szulejmán, Fatmagül és a többiek

A magyar tévénézők először a Szulejmánt láthatták a török sorozatok közül, és ennek a sikere nyitotta meg az utat a többi előtt. Következett a Szultána, a Feriha, a Fatmagül, a Sorsok útvesztője, a Megtört szívek, a Sebzett szív és biztosan következik még sok más hasonló és mégis más. Mind-mind csupa szenvedély és ármány, családi és üzleti konfliktus, viszály és kibékülés. „Ezek a sorozatok tulajdonképpen felnőtteknek szóló mesék. Olykor tanulságosak, máskor csak szórakoztatnak, a néző ábrándozhat afelett, hogy ilyen nagy szerelmet, mesés gazdagságot szeretne, de megelégedettség is töltheti el, milyen jó, hogy nem ilyen zsarnok a párja, vagy hogy a testvére nem tör az életére a szülői örökségért. Amíg így nézzük őket, rendben is van, a gond akkor kezdődik, ha valaki úgy válik sorozatfüggővé, hogy csak az ott látott mozgalmas életet, pazar jólétet, nagy lángon égő érzelmeket tartja kívánatosnak, a saját életét pedig ehhez képest szürkének, a kapcsolatait unalmasnak, a lehetőségeit szegényesnek. Mesét nem azért nézünk, hogy mi is a mesébe vágyjunk, hanem hogy közben megéljük és feldolgozzuk az érzelmeinket. De ez csak akkor működik, ha két lábbal a földön maradunk, és nem menekülünk a sorozatok rózsaszín világába” – mondja a romantikus sorozatokról Otília Madurkayová pszichológus. Kliensei között volt már olyan sorozatfüggő, aki emiatt hanyagolta a családját, és azért akart válni, mert a sorozatban látta, milyen az igazi szerelem, az ő házasságában pedig már nem volt olyan. „Alig lehetett kibogozni, hogy a problémái elől menekült a sorozatokba, vagy azok okozták, hogy otthon mindent rossznak talált. Ezen mindenkinek érdemes elgondolkodnia, aki a saját életét és kapcsolatait a sorozatokban látottakkal hasonlítja össze, mert az egy kitalált világ” – mondja a szakember.

Valós érzelmek és értékek

Márpedig a török sorozatok leghatásosabb fegyvere, hogy az érzelmekre hatnak. A történetek középpontjában mindig az emberi viszonyok állnak, ezeket pedig mind egyformán ismerjük, függetlenül attól, melyik országban élünk, milyen a családi állapotunk vagy a vallásunk. Ezért nem árt a keresztény kultúrán nevelkedett, sokszor kimondottan moszlimellenes nézőknek az sem, hogy a török sorozatok szereplői buzgón emlegetik Allahot, és betartják a vallási előírásokat. Mi több, ezt a jelek szerint erényként könyvelik el a nézők, mert a sorozat által megjelenített világban szilárd értékrend van, a gyermekek tisztelik a szüleiket, a fiatalok az időseket, a beosztottak a főnöküket, a férfiak a nőket, és ha nem így történik, akkor a család vagy a közösség felelősségre vonja őket.

Mivel a sorozatok nézői többnyire középkorú és annál idősebb nők, a népszerűségükben az is fontos szerepet játszik, hogy nincs bennük annyi szexjelenet, a nemiséget jóval konzervatívabban kezelik, mint az európai filmek. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy míg a Barátok köztben már mindenki mindenkivel lefeküdt, török sorozatban az ilyesmi csak szerelemből történik meg, és ha mégsem, akkor a bűn elnyeri büntetését, vagy a végén úgyis szerelem lesz belőle.

Jobbak, mint száz országimázs

Legfeljebb jó sok kacskaringóval, tucatnyi szálon át jutnak el a végkifejletig, de közben a néző egy csomó morális kérdésen gondolkozhat, vajon ő mit tenne a szereplő helyében, számára mi lenne a még megbocsátható bűn, és meddig menne el, hogy elérje a célját, legyen az bármilyen nemes. Ilyen elgondolkodtató sztorit nehéz lenne egy szálon futtatni, ezért a török sorozatoknak mindig több mellékszáluk is van. A szerelmi történet mellett általában fut egy krimivonal is, megfűszerezve török hagyományokkal, látványos kinti helyszínekkel és kimondottan csinos szereplőkkel. A cselekmény ritkán kiszámítható, sokszor a happy end is elmarad, ezért felmérések szerint az, aki három-négy részt megnéz, szinte kivétel nélkül végig is nézi a sorozatot. Bár az első pörgős epizódok után a török sorozatok is lelassulnak, egyre több bennük a múltidézés, feszültségfokozó zene és sokatmondó csend, de még így is jobbak, mint a latin-amerikai sorozatok, ahol epizódokon keresztül ugyanaz a két szereplő ült ugyanazon a kanapén, és majdnem ugyanarról beszélt.

A török sorozatgyártók azonban nemcsak a történetmesélésben tehetségesek, hanem abban is, ahogy a saját országukat és kultúrájukat láttatják. Nézők milliói úgy ismerkednek naponta a török szokásokkal, tájakkal, zenével, ételekkel, hogy észre sem veszik, aztán egyszer csak azt gondolják, megnéznék ők ezt a valóságban is, és Törökországba mennek nyaralni. Ahogy a sorozatok cselekménye, a siker hozadéka is több szálon fut – na ez az igazi happy end!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 36. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene