Kedvencünk, a macska

Az ember és a macska barátsága az ókori Egyiptomba nyúlik vissza. Különböző fajtái a kora középkorban Európában is elterjedtek, mivel hasznosak voltak a földműveléssel foglalkozó területeken és a városokban is, s tartásuk hamar természetessé vált. A 20. században már a leggyakoribb háziállatunk lett.

Rokonai és fajtái

Törzsfejlődése 50 millió évre vezethető vissza, de valódi őseit nem ismerjük, mivel több vadmacskafajjal kereszteződött. Legközelebbi rokonai a mocsári hiúz, az afrikai vadmacska, a fakómacska és a párducmacska. A vadmacska (Felis silvestris Schreber) hazánk erdeiben is megtalálható. Rókanagyságú ragadózó, bundájának színe a fején vöröses, prémje rozsdássárga, a test két oldalát szabályos fekete sávok beborítják.

A házi macskának napjainkban számos fajtája és színváltozata létezik, nincs köztük két egyforma színű és mintázatú. A céltudatos tenyésztői munka eredményeként napjainkban csupasz és farok nélküli fajták is előfordulnak. Vannak hosszú szőrűek, pl. egy- vagy kétszínű perzsák, s vannak rövid szőrűek is, pl. a britt vagy az amerikai rövid szőrű, az abeszin, a burmai, a sziámi és a rex macskák.

Jellemző tulajdonságai

A macska sportos alkatú, hajlékony ízületeinek köszönhetően gyors, intenzív mozgású állat. Jó futó és ugró, kerítésekre, falakra akár két méter magasra is képes felugrani álló helyzetből. Jó az egyensúlyérzéke, reflexei gyorsak. A közhiedelem szerint a macskának kilenc élete van; szívósságát jelzi, hogy túlél olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára végzetesek.

Testtömegük általában 2,5–7 kilogramm között mozog, de nagysága változó – a nagyon apróktól kezdve akár 20 kg-os egyedek is előfordulnak. Jellegzetességük a rugalmas tarkóbőr; az anyamacska a tarkóbőrt megragadva tudja szállítani a kölykeit. Járása kifinomult, a lábujjain jár. Szaglása nem éles, de fejlett a hallása, a látása, az ízlelése és a tapintása. Látása a sötétben felülmúlja az emberét, de világosban elmarad tőle. Szeme színe többféle is lehet, leggyakrabban szürkészöld, aranyszínű, zöld vagy narancssárga.

A macskák sok időt töltenek alvással, különösen idősebb korukban szeretnek sokat aludni. A napi alvásigényük körülbelül 12–16 óra. Élvezik a meleget és a napsütést, gyakran alszanak napos helyeken. Éjszakai életmódjuk miatt az esti vagy a hajnali órákban nagyon játékosak, szinte hiperaktívak. Többségük irtózik a vízbe merüléstől, fürdéstől. Ürüléküket rendszerint száraz, homokos területen betemetik. A szobamacskáknak ezért feltétlenül biztosítani kell egy almot (homokot tartalmazó alomtálcát), amely illemhelyként szolgálhat. Igényesek a tisztaságra, akár napi 3 órát is eltöltenek mosakodással – ez serkenti a bőr vérkeringését, s eltávolítja az élősködőket.

Vadászat és etetés

A macskák a zsákmányra való várakozás közben hosszú időn keresztül képesek mozdulatlanok maradni. Hatékonyan vadásznak a környezetükben élő madarakra, egerekre, patkányokra. Gyakran meg is mutatják zsákmányukat a gazdájuknak, ami az emberrel szembeni barátságos magatartást fejezi ki. Fogazatuk és emésztőrendszerük húsevéshez alkalmazkodott, de kisebb mennyiségű növényi táplálékot is igényelnek. Néha válogatnak, és érdeklődnek az emberi ételek iránt is, de ezek egy része mérgező a számukra. A készételek és a felvágottak etetésekor figyelni kell, hogy az összetevők között sose szerepeljen kávé, csokoládé, mogyoró, lekvár…

Szabadban és szobában

A szobában tartott macskák életkora rendszerint 14–20 év, a szabadban rövidebb ideig élnek. Gazdátlanul igen kevés példány tud életben maradni, elpusztítják őket a ragadozók, a járművek, az időjárás viszontagságai, az éhség és a betegségek. Hazánkban, de más országban is, a macskák elhagyása, bántalmazása és szándékos eltávolítása az otthonukból büntetendő.

A macska szaporodási ciklusa évente kétszer (tavasszal és ősszel) 4–7 napig tart. Egy átlagos nőstény a nemileg aktív élete során akár 100 utódot is a világra hozhat. A vemhesség a nőstnynél fizikai és személyiségi változásokat okoz. A végső stádiumban fészkelőhelyet keres, jobban ragaszkodik a gazdájához. A kiscicák szeme 1–10 napig zárt, nem hallanak születésükkor, de a szaglásuk kiváló. A kölykök négy-öt hetes korukig, vagy amíg az anyjuk engedi, szopnak. Legkorábban 12 hetes korban készek az elválasztásra. A nem kívánt szaporulat elkerülése érdekében a macskákat 6-8 hónapos koruktól ajánlatos (sebészeti úton) ivartalanítani.

A kiscicák életeleme a játék. Nagyon tanulékonyak, különösen imádják a kötéllel való játékot – képtelen ellenállni pl. a földön húzott kötélnek. Kiváló játék számukra a hengeres vécépapír is, melyet széthengergetnek, apró darabokra tépnek.

A macska ritkán támad szándékosan emberre, gazdájára. Félelmében, védekezésképpen előfordulhat, hogy odakarmol, -ugrik vagy -harap. Ezt kiválthatja a rossz tartás, az állat verése, betegsége-, veszettsége, kandúrnál a herék megérintése. Karmolása vagy harapása nyomán az ember bőre elfertőződhet, a seb elgennyesedhet, érzészavart okozó idegsérülés alakulhat ki, de gondolni lehet a veszettségre is – ilyenkor szükség esetén a védőoltás-sorozatot alkalmaznak.

Macskanyelv

A macskák sokkal kommunikatívabbak többi háziállatnál. Százféle hangjellel és testbeszéddel kommunikálnak. Ezek ismerete segíti a macska és a gazdája közötti harmonikus kapcsolat kialakítását.

A leggyakoribb hangjelek:

* Nyávogás: fájdalom, etetés, játék, fenyegetés, figyelemfelkeltés, párkeresés, üdvözlés, kölykök hívásakor.

* Dorombolás: elégedettség.

* Fogcsattogtatás, fogcsikorgatás izgalom, fenyegetés.

* Morgás: félelem, fenyegetés.

* Fújás: agresszió.

* Virnyogás:  párzás utáni hang, amely gyereksírásra emlékeztet.

A testbeszéd leggyakoribb jelei:

* A behúzott, felborzolt és széles ívben mozgó farok a félelem  és az agresszió jele. A macska magabiztosságát a magasan fenntartott farok jelzi. A enyhén kilengő farok az izgalom jele. A rezgő farok a macska ragadozó hangulatát fejezi ki.

* Az ívelt, begörbített hát a félelmet vagy a támadást jelzi.

* Az oldalra fordított fej és a kieresztett karmok az ijedtségre utalnak.

* A felborzolt szőr a düh, az agresszió, az ijedtség és a figyelmeztetés jele.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök