vasárnap
Kevés megdöbbentőbb dolog van, mint egy csukott szemű majom látványa. Ráadásul a majmokra akarva-akaratlanul is az ember(iség) paródiájaként tekintünk.
De még ennél is megdöbbentőbb a tudat, hogy a majmok szintén a majom(ság) paródiájaként szemlélhetik az ember(isége)t. Fejlettebbnek hisszük magunkat, közben meg talán kiröhögnek. És az nagyon kellemetlen tud lenni. Mert aki nevet, annak igaza van. Aki tud nevetni, annak nem kellenek érvek. Ő nevet. Aki meg ott van mellette és nem nevet, kényelmetlenül érezheti magát.
Yokohama, 2020. augusztus 19. A helyi állatkertben majmok sziesztáznak, fajuk szerint japán makákók. A fotós nyilván rengeteg képet készített róluk, mégis ez az egy járja be a világot, amelyen a kánikulában hűsölő majom szeme csukva. Egy nyitott szemű majom csak néz. De egy csukott szemű majom mire gondolhat? Számolja, hogy ki tudja-e fizetni a következő havi törlesztőrészletet? Vagy retteg, mikortól lesz kötelező a szájmaszk az állatkert látogatói mellett a lakóinak is? Hogy nézhet ki szájmaszkkal a víziló, vagy a krokodil? Mert a teve vagy az oroszlán még csak-csak felveszi, de hogyan szabják a szabályt olyanokra, mint a pelikán vagy a tarantula?
A kínai asztrológia szerint augusztus a majom hónapja. A japán makákó szerint pedig azért találták ki az állatkertet, hogy az evolúció alsóbb polcain rekedt, a teremtő kegye folytán ingyenes ellátásban részesülő lények időnként megszemlélhessék, hogyan élnek a rabságban tartott főemlősök. Ez pedig éppen elég nekik ahhoz, hogy saját fejlettségi szintjükről ne vágyakozzanak elfelé, sehová.
Kép TASR
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.