Koperta

koperta

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A krízishelyzet miatt a postán feladott leveleket csak az után tudjuk besorolni a Koperta rovatba, miután visszatérhet az élet a szerkesztőségbe. Addig, kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza! És írjanak, kapcsolódjanak be a Vasárnap Facebook-oldalának Koperta csoportjába is, ahol rögtön véleményt cserélhetnek bármiről! Legyen körültekintő a következő hetünk is! Vigyázzunk egymásra!

Megérdemled a boldogságot

Akkor tudjuk megtapasztalni a belső békét, ha félelmeinket el tudjuk engedni. Minden embernek vannak félelmei, ezek az akadályok, hogy átélhessük a teljes boldogságot. Félünk a betegségektől, a haláltól, attól, hogy elveszítjük szeretteinket. Aggódunk gyermekeink miatt, hogy elveszítjük a munkahelyünket, hogy nem tudjuk fizetni a kölcsönünket. Kiborulunk attól, hogy lekéssük a buszt, hogy elkésünk valahonnan. Félünk, hogy a párunk megcsal, nem szeret, elhagy. Félünk a magánytól, a változásoktól, és félünk a csendtől is. Félünk önmagunkkal egyedül maradni. De ha az életünk legnagyobb részét a félelem tölti ki, akkor mégis mikor akarunk boldogok lenni? A maradék pár percben? Mintegy varázsütésre a sok lehúzó gond után? Ugye nem fogsz nagyon csodálkozni rajta, ha azt mondom, úgy nem lehetséges. Szelektálni kell. Biztos, hogy szükségem van erre a sok gondra? Biztos, hogy ennyit kell aggódnom? Vajon megoldódnak a problémáim, ha folyamatosan a félelem szemszögéből nézem őket? Van esetleg más megoldás is? Fókuszálhatok másra is? Akár lehetnék boldog és elégedett is? Tényleg megérdemlem? Megtehetem? HÁT PERSZE. Mi tarthat vissza? Miért gondolod, hogy nem érdemled meg? Miért hiszed, hogy kevesebbet érsz másnál? Egy vérből, akarom mondani egy Lélekből valók vagyunk. Az öröm az igazi jellemződ, nem a bánat és szenvedés. Amint lehántod magadról a gondoktól nehéz köntöst, megkönnyebbülsz. Mennyivel könnyebb így élni. Azért a félelem árnyai beférkőznek néha a gondolataid közé, de ha felismered őket, már nincs hatalmuk feletted. Mielőtt azt gondolnád, hogy én biztosan szerencsés vagyok, és elkerülnek a gondok, ki kell, hogy ábrándítsalak. Gyerekkorom óta sok lelki szenvedést, megaláztatást éltem meg alkoholista apám jóvoltából, aztán öngyilkossága, későbbi válásom is nagy-nagy pofonok voltak. Viszont ezek nélkül nem tartanék ott, ahol most tartok. Ezek miatt lettem útkereső. Aztán a nagy lelki fájdalomtól összeroskadva, váratlanul megérintett Isten. Épp a teljes összeomlás szélén voltam, azt hittem, mindennek vége. Arra eszméltem, hogy hatalmas béke vesz körül. Szeretet és olyan lelkierő, amilyet azelőtt nem ismertem. Ez az erő bátorít az írásra. Valahogy felülről érkezik az üzenet, amit én csak eljuttatok hozzátok, hogy egy-egy gondolat megállítson, és megérezd az igazát. Erőt adnak ezek a sorok, megerősítenek, ha engeded. Mindannyian emlékezni jöttünk ide, hogy kik vagyunk. Te vagy a béke és a szeretet. Csak fel kell ismerned magadban. A feledés fátyla eltakarja az igazságot. Amint fellebben a fátyol, nem lesz más, csak a bizonyosság. A végtelen, mindent felölelő szeretet. Ezek vagyunk. Mindannyian.

Szabó Katilla, Deáki


 

Őzikék

A múlt század végén naponta busszal ingáztam pozsonyi munkahelyemre. Számos történetet tudnék mesélni ezekről az utazásokról, de sajnos többségük inkább bosszantó, mint vidám, bár azért elvétve akadt mulatságos is. A következő még a kilencvenes évekből származik, és egy számomra meglehetősen kínos beszélgetésről szól. Mint ahogyan az lenni szokott, az ember társalgásba bocsátkozik a mellette lévő utassal, pláne ha már korábban is ismerték egymást. Ez esetben egy középkorú nő mellé ültem le, aki a fiam osztálytársának az anyukája. Nem sokat tudtam róla, csak köszönőviszonyban voltunk az ideig, ezért is elég nehezen indult és ment a beszélgetés, holott elég kommunikatív embernek számítok. Bármit kezdtem mesélni a hölgynek, többnyire hallgatott, válaszként csak nagy ritkán csodálkozva megjegyezte: – Igeeeen?

Én is csodálkoztam kézzelfogható naivitásán, mert a fiát okos, talpraesett srácnak ismertem. Mivel ilyen döcögős volt a társalgás, és egyhangú reakciók érkeztek a hölgy részéről, egyre hosszabb szüneteket tartottam, keresve a megfelelő témát. Már közeledtünk a városhoz, amikor az ablakon kinézve megpillantottam egy, talán ötven őzet számláló csordát. Mutattam is a hölgynek:

Nézd, mennyi őzike, jó érzés látni, hogy még ilyen szép számmal vannak.

Jééé, tényleg..., de aranyosak!

Sajnos, a szarvasok már eltűntek a környékről, utoljára még kilencvenkettőben láttam néhányat, amikor kezdték beengedni a vizet a bősi erőmű felvízcsatornájába. Szerencsétlenek, hosszában futottak a szügyig érő vízben, tanácstalanul meg-megálltak, nem tudták, melyik part lesz a jó választás – magyaráztam.

De ha már nincsenek szarvasok, hogyan lettek az őzikék?!!!

Na, bumm! Meghökkentem, mit lehet erre válaszolni? Nem akartam kioktatni, és ezzel talán megsérteni a tudtommal érettségizett nőszemélyt, ezért csak annyit mondtam:

Ezek még korábban, az erőmű elkészülte előtt születtek.

Domonkos Péter, Somorja


 

Gyémántlakodalom

Bocsánatot kérek a nem pontos magyar helyesírásért, de szlovák iskolába jártam. Szeretném megosztani Önökkel nagy örömünket. Nagymamám, Híres Ilonka (2021 januárjában lesz 80 éves) és a nagyapa, Híres Zsiga (most decemberben 86) június 27-én ünnepelték 60. házassági évfordulójukat, a gyémántlakodalmukat két lányuk, fiuk, négy unokájuk és három dédunokájuk, Dorián, Áron és Emily társaságában Veskócon (Nagykapos része). Itt mindenki mindenkit ismer, nagyon jó emberek élnek erre, kertészkednek, estefelé elbeszélgetnek a jó szomszédokkal. Jómagam, ha tudok, mindennap a nagyszüleimnél vagyok a két fiammal, nagyon szeretjük őket, csak köszönettel tartozunk nekik. Minden vasárnap templomba mennek, megélték az esküvőnket, a dédunokák keresztelőjét, és reméljük, még sokáig velünk maradnak. Küldök képet is, hogy lássák, milyen boldogok, mert szerintem nem mindennapi dolog a gyémántlakodalom. Biztos megörül a mama is, ha meglátja, hiszen minden héten megkapja a Vasárnapot a postás barátunktól, Zoli bácsitól.

Jenčö Denisa, Nagykapos


 

Elindult a Dunai zarándoklat!

A magyarországi Halászi községben július 15-én sajtótájékoztatót tartottak a Szlovákia–Magyarország Együttműködési Program Kisprojekt Alapjának keretében. A jóváhagyott támogatás összege 46 428,50 euró (az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak köszönhetően). A partnerek (Halászi önkormányzata – vezető partner; a jókai egyházközség – határon túli partner) önrésze 15%. Majthényi Tamás, Halászi polgármestere és Nagy Péter, Jóka plébánosa mondtak köszöntőt, majd Lelkes Gábor felvázolta a kultúrházban nagy számban megjelent érdeklődő előtt a projekt valamennyi aktivitását, a vallási turizmusban rejlő lehetőségeket. Ennek köszönhetően a régióban növekszik a zarándoklatok jelentősége. A Szlovákia–Magyarország határtérség nyugati szakaszán az egyik legismertebb a Szent Márton út, amely áthalad Halászi községen, folytatódik Pozsonyon keresztül Csehországba, elhaladva Jóka közelében. Ezenkívül Halásziban majd a római katolikus vallással kapcsolatos öt kisemlék felújítására kerül sor, míg Jókán két liturgikus tárgy (oltárasztal, szószék) beszerzése valósul meg a plébániatemplom számára. A pályázat segíteni fogja a határ menti térségben a vallási helyek megőrzését és megújítását, amelyek az itt élő szlovákok, magyarok és egyéb nemzetiségek vallási és kulturális örökségének részét képezik. A projekt a határ mentén elő fiatalok kapcsolati rendszerének az erősödését is szolgálja. Jóka község szervezésében megrendezésre kerül egy egynapos közösségépítő ifjúsági nap is, amelyen legalább hetven alapiskolás diák vesz részt, és húsz érkezik Halásziból is. Az ifjúsági nap lehetőséget ad a két nemzet közti barátság mélyítésére és arra, hogy jobban megismerjék egymást.

A két községet felkereső turisták tájékozódásához fontos kellék lesz majd a projekt keretében kiadásra kerülő Római Katolikus Értékeink című publikáció, mely bemutatja az egyház e két községben található szakrális műemlékeit, azok egyedülálló értékeit. A kétszáz példányban tervezett 88 oldalas publikáció képet fest a két falut összekötő zarándokútról, az egyházi turizmus irányvonalainak alakulásáról a szlovák–magyar határ e térségében. A projektzáró konferenciát Jókán szervezik meg, ahol a két partner bemutatja a pályázat során elért eredményeket. A szlovák–magyar határ menti vallási turizmus egyre jelentősebb lesz az elkövetkező időszakban Szlovákiában és Magyarországon egyaránt, amihez hozzájárul az is, hogy napjainkban a koronavírus miatt nem ajánlott messzi tájakra utazni.

Nagy Péter plébános, Jóka


 

Templomunk

Felújították a párkányi templomot. A munkát a koronajárvány idején is folytatták, a hívek a parókia udvarán gyűltek össze. Soha szebbet nem kívánhat magának az ember, mint Isten szabad ege alatt dicsőíteni az Urat. Sajnos az idő nem mindig kedvezett, olykor zavaró körülmények is felléptek, például a nagy motorok vagy a felettünk keringő kisrepülők. Egyik nap nagy örömömre hallottam a templom harangját, találkoztam egy ismerőssel, aki mondta, a szlovák misét már a templomban tartották. Másnap én is elmentem, nagyon jó érzés volt hallani a szlovák testvérek gyönyörű énekét, főleg, hogy a szlovák énekeket nem ismerem, így csupán megfigyelőként voltam jelen. Templomunk 1701-ben épült Árpád-házi Szent Imre herceg tiszteletére barokk stílusban, és úgy látszik, végre a városvezetés is értékelni kezdi ezt a szép épületet, egy Szent Imre-szobrot szándékozik felállítani a templom közelében. Reméljük, idővel a templomkörnyék is megújul, annál is inkább, mert az új fürdőből gyakran erre mennek gyalogosan a kirándulók, azonkívül a sétálóutcáról a kultúrházba is erre vezet az út. A turisták között vannak katolikus hívők, akik szabadságuk ideje alatt sem hagyják ki a szentmiséket, legutóbb így egy háromgyermekes szlovák családdal találkoztam. Bárcsak az 1766-ból származó kálvária és a templomkert is megújulna, visszatükröződne bennük a helyi hívek állhatatos szeretete Isten iránt.

Dufek Mária, Párkány


 

Pedagógus kollégánk emlékére

Nagy szomorúsággal vettük a hírt, hogy szeretett pedagógus kollégánk, Zsemlye Péter, a gyakorlati oktatás, a szakmunkástanulók, szakközépiskolások népszerű mestere örökre távozott a földi világból. Alig három héttel ezelőtt úgy tudtuk, javult az egészségi állapota. Nehéz elhinni, hogy a mindig derűs kollégával nem találkozhatunk többé, azzal, aki társasági ember volt, akinek mindenkihez volt egy jó szava. Szerette diákjait, mindig kiállt mellettük. Sok tanulmányi kiránduláson vett részt velük. A diákok is kedvelték őt, ahogy kollégái is. Hiányozni fog nemcsak szakközépiskolájának, hanem mindazoknak, akik ismerték és becsülték őt. Tisztelői július 29-én búcsúztak tőle a dunaszerdahelyi temetőben. Nyugodjék békében!

Molnár Ilona, Dunaszerdahely

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?