Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek

mese

4. rész

Kamaszkor a láthatáron!

1. fejezet, melyben Benőke és Hanga megküzd a különbözeti vizsgákkal, Cilike pedig az ovikezdéssel

Alig költöztek vissza Mekeleországból Baricskaországba, Benőkére és Hangára nagy próbatétel várt. Hangának kettő, Benőkének pedig három tantárgyból is le kellett vizsgáznia, hogy ne kelljen évet ismételniük a baricska iskolában. Anyának jutott a szerep, hogy felkészüljön velük a vizsgákra.

Anyának a baricska irodalom és nyelvtan szerencsére nem okozott gondot, szívesen tanult a gyerekekkel. A hittan és a kémia már nagyobb kihívás volt neki, de Anya szerette a kihívásokat. A szép nyári időben a teraszon rendezték be a tanulószobát. Hangának négy napja volt rá, hogy felkészüljön a vizsgára. Anya Apa gondjaira bízta Cilikét, hogy egész nap Hangával tanulhasson.

Hanga nagyon félt a vizsgától. Úgy érezte, a Mekeleországban töltött év alatt elfelejtett baricskául. Attól is szorongott, hogy nem fog tudni ilyen hirtelen visszaszokni a baricska betűformára, és a tanító néninek majd nem fog tetszeni a betűi külalakja. Végül minden félelme alaptalannak bizonyult: a vizsga írásbeli és szóbeli része is kiválóan sikerült, és Hanga végre élvezhette a jól megérdemelt pihenést.

Benőke helyzete könnyebb volt: ő csak nyár végén vizsgázott, és lazább természeténél fogva amúgy sem stresszelt annyira, mint a húga. A vizsgán vidáman közölte a bizottsággal, mennyire örül, hogy végre nem kell a hülye mekele iskolába járnia, mert ott minden rossz volt. Szegény Anya próbálta leolvasni a vizsgáztatók arcáról, vajon mit gondolhatnak most ezekről a szörnyű mekelékről…

Cilikére az ősszel nagy változás várt – óvodás lett! Anya és Apa több óvoda közül választotta ki a legrokonszenvesebbet. Anya elmesélte az igazgató néninek, hogy Cilike egy évig Mekeleországban élt, és jelenleg kicsit talán jobban megy neki a mekele nyelv, de baricskául is jól tud. – Még szerencse – mondta az igazgató néni. – Különben gondban lennénk.

Anya ezen kicsit meghökkent, mert több olyan esetet ismert, amikor egy kisgyerek nyelvismeret nélkül kezdett oviba járni, és pár hónap alatt gond nélkül megtanulta az ovi nyelvét, mivel a gyerekek nagyon gyorsan tanulnak. De úgy látszik, Lozsnán még nem találkoztak hasonlóval.

Cili az első pár héten nehezen viselte, hogy óvodába kell járnia, és nem lehet egész nap Anyával. Szerencsére hamar megkedvelte az ovit, és a két óvó nénit, Zuzkát és Ivankát.

Anyának tetszett, hogy Cili ovijában a gyerekek keresztnevükön szólították az óvó néniket. Amikor ugyanis még Benőke és Hanga volt óvodás, nekik a falusi óvodában szigorúan „tanár asszonynak” kellett hívniuk őket. Ez Anyának túl merevnek tűnt.

Anya kicsit aggódott, vajon Cili hogyan fogja viselni, ha az oviban gombot lát. Biztosan emlékeztek, egy korábbi fejezetben már szó esett arról, hogy Cilike félt a gomboktól. Szerencsére úgy tűnt, nem olyan vészes a helyzet. Igaz, előfordult, hogy az óvó nénik gombos blúzt viseltek, és ilyenkor Cili nem mert közel menni hozzájuk, de többnyire egyszerű pólót hordtak. Ahogy Cili növögetett, egyre jobban tudta kezelni a helyzetet, már nem fakadt sírva, ha gombot látott, de otthon azért mindig beszámolt Anyának, kin volt aznap „gomba” az oviban. Ha az ebédnél olyan gyerekkel ült egy asztalnál, akin gombos ruha volt, nem nagyon tudott enni. Ezt is mindig elmesélte Anyának. Anya arra gondolt, beszélni kellene az óvó nénikkel, de Apa azt mondta, szerinte nem érdemes, úgyis azt fogják mondani, hogy Cilinek alkalmazkodnia kell a többiekhez. Így hát Anya csak abban reménykedhetett, hogy idővel majd enyhül valamelyest a gombundor. Fogjuk fel pozitívan a dolgot – gondolta Anya –, milyen jó, hogy Cili lány, nem pedig fiú. Így sohasem kell majd inget hordania.

Cilike sok gyönyörű ruhát örökölt a nővérétől, Hangától. Ezeket Anya annak idején gondosan elpakolta a padlásra. Most, ahogy Cilike nőtt, elő-elővett egy-egy csomagot. Lelkesen mutogatta Cilinek a szép ruhácskákat, de Cili eszén nem lehetett túljárni: ha akár csak egyetlen gomb volt a ruhán, rögtön elutasította. Anya sóhajtozva csomagolta el a gombos ruhadarabokat. – Majd elajándékozzuk őket valaki másnak – vigasztalta magát sokszor.

2. fejezet, melyben Anya próbál visszazökkenni a baricska hétköznapokba

Anya nem tudta, örüljön-e vagy sem, hogy visszaköltöztek Baricskaországba. Egyrészt megkönnyebbült, hogy véget ért a mekele kaland, mert az igazat megvallva nagyon elfáradt ez alatt az egy év alatt. Másrészt kicsit aggódott Hanga miatt. Benőke és Cili ugyanis zökkenőmentesen átvészelte a visszatérést, Hanga viszont még sokáig búslakodott a mekele iskolája után. A baricska iskolát, ahová vissza kellett mennie, nem kedvelte. Az az osztálytársa, akivel régebben barátkozott, időközben elment egy másik iskolába, így Hangának az osztályban nem nagyon volt barátja. Anya megbeszélte Hangával, hogy ezt az egy évet még valahogy kibírja, aztán majd felvételizik a nyolcosztályos gimnáziumba, ahová Benőke is jár.

Anya Mekeleországban hozzászokott, hogy nem kell óvatoskodnia, ha mekeléül beszél az utcán a gyerekeivel. Eltartott egy ideig, mire tudatosult benne, hogy most megint „idegen országban” élnek, ahol a mekele nyelv nyilvános használata nem magától értetődő. Anya persze ettől még továbbra is mekeléül beszélt a gyerekeivel, s nemcsak otthon, a négy fal között, hanem mások jelenlétében is. Voltak, akik ezt udvariatlanságnak vélték. Pedig Anya nem akart udvariatlan lenni, csak azt szerette volna, ha a gyerekek nem felejtenek el mekeléül.

Közben kiderült, hogy Benőkének ferde a gerince, ezért Anya elkezdett vele gyógytornára járni. A gyógytornász bácsi Anya régi kedves ismerőse volt. Anya végig ott ült a foglalkozások alatt, hogy lássa, hogyan kell tornáznia Benőkének, és otthon tudja ellenőrizni, helyesen csinálja-e a gyakorlatokat. Néha nem tudta megállni, hogy ne figyelmeztesse Benőkét: – Ne lógasd a fejed! Egyenesen állj! – A gyógytornász értetlenül nézett Anyára: – Miért beszélsz hozzá mekeléül? Mit mondtál neki? – Anya próbálta őt megnyugtatni, hogy semmi titkosat nem mondott. Elmesélte a gyógytornász bácsinak, hogy mindig mekeléül beszél a gyerekeihez, mert a baricska környezetben csak így tudják megőrizni az anyanyelvüket. – Képzeld csak el, hogy valahol külföldön élnél. Vajon nem azt szeretnéd, hogy a gyerekeid ott se felejtsenek el baricskául? – próbálta Anya elmagyarázni a bácsinak a helyzetet.

De a gyógytornász bácsi továbbra is furcsán nézett Anyára, és rászólt, valahányszor Anya mekeléül beszélt Benőkéhez. – Itt baricskául beszéljetek! Vagy talán nem tudod ugyanezeket elmondani baricskául is? Vagy netán Benőke nem ért jól baricskául?

Anya kicsit szomorú volt, hogy a bácsi ennyire értetlen, de nem futamodott meg. Továbbra is mekeléül beszélt Benőkéhez, bár igyekezett minél kevesebbet szólni hozzá a gyógytornász bácsi jelenlétében. Benőke egyébként egészen jól viselte ezt az egészet, nem szégyenkezett, és nem is szólt rá Anyára, hogy ne beszéljen hozzá mekeléül. Pedig amikor még kisebb volt, sokszor volt mérges Anyára ilyen helyzetekben. Anya úgy gondolta, Benőke azért lett ilyen bátor, mert a Mekeleországban töltött év alatt rájött, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni.

(folyt. köv.)

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/29. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?