Még friss a hölgy

sz

Mint lágy tavaszi fuvallat, kacagása úgy fut végig az utcán. Emléktáblája fölött állunk a Hviezdoslav Színház előtt. „Én még élek? – kérdezi hitetlenkedve. – Nem itt fekszem a járda alatt?” Nevetnem kell. Mária Kráľovičová, az ország Marínája kilencvenkét évesen a vitalitásával és az eleganciájával, majd a humorával és az öniróniájával győz meg arról, hogy nem a kor számít, hanem a derű, a szenvedély, az erő, az élni akarás.

Hogy nincs benne harag, félelem, elégedetlenség és aggodalmaskodás. A nemzet legendás színésznője még ma is színpadra lép, s ha éppen szabad az estéje, akkor nézőként csodálja kollégáit.

Tizenöt éve, hogy elment a férje, azóta hol a lánya, hol a fia áll mellette. Mindkettőjüknek köze van édesapjuk hivatásához. Újságíró és műfordító az egyik, színházi rendező a másik. Egymást váltják a pozsonyi házban. Jana prágai lakos, Miro kassai. Egyikük sem borítja fel a mama napi rutinját. Csak éppen nem hagyják magára. Marína pedig színes programot biztosít mindkettőjük számára. Mert így mindig színes az élete. Eszében sincs naphosszat otthon ülni. Koncertekre, kiállításokra jár, bemutatókon tűnik fel. Nemrég egy divatbemutatót is bevállalt. Manökenként. Varázsos eleganciájával úgy vonult végig a kifutón, hogy a húszéves szupermodelleket is lepipálta. Lánya meséli: egy évvel ezelőtt még tűsarkúban járt. Nem volt könnyű rábeszélnie a mamát, hogy itt az ideje váltani, kényelmesebb és főleg biztonságosabb alacsony sarkú cipőben járni. Mária Kráľovičová tartásán és eleganciáján azonban ez sem fogott ki. Tökéletes smink, frizura, a végsőkig kifinomult ízléssel megválasztott ruhadarabok és kiegészítők, színekben pedig teljes összhang. Igazi anyakirálynő. Csak éppen nem a tekintélyt parancsolók, hanem a legközvetlenebbek közül.

 

Igaz, hogy pár évvel ezelőtt még repülőre ült, és elutazott Olaszországba?

Nem pár éve volt az, hanem 2008-ban. El akartam búcsúzni Michelangelótól, Raffaellótól, Botticellitől és Dantétől. Féltem, nehogy köszönés nélkül kelljen itt hagynom őket.

 

Itt hagyni? Hol van az még?!

Nem úgy van az, drágám! Az Úr a dirigens. Ő fog nekem inteni, hogy mehetek. Tőle függ, hogy meddig maradok. A férjemet is váratlanul szólította magához.

 

Nagy műveltségű, több nyelven beszélő férje volt, akit költőként, újságíróként és főszerkesztőként ismert az ország.

Magas, szép termetű, jó megjelenésű férfiember volt. Nagy szerelemben éltünk.

 

Hol ismerkedtek meg?

Az írók klubjában többször is felfigyeltem rá, ki is néztem magamnak, de baráti körben szórakozott, és nem akartam megzavarni őt. Egy bálban aztán egymás közelébe sodródtunk. Én előadás után keveredtem oda, és tréfából cérnagyári munkáslányként mutatkoztam be neki. Ő persze tudta, ki vagyok. De az első randevúra nem mentem el, mert a fülembe jutott, hogy nős. Négy napig nem is tárgyaltam vele. Aztán megenyhültem és megbocsátottam neki, hogy elhallgatta a titkát. Miro Procházka igazi úriember volt. Sok gyereket akart, de én csak kettőt szültem. Miro, a fiam művészettörténetet tanult, majd a rendezői szakot is elvégezte, Janka a bölcsészkaron a nyelvek mellett döntött. Kanadában élt egy ideig, de aztán hazaköltözött, és Prágában telepedett le. A férjem előtt csak egy szerelmem volt. Ctibor Filčík. A turócszentmártoni színházban ismerkedtünk meg, ahol a pályámat kezdtem. Aztán át is adtam őt Magda Husákovának. Belépett az életembe a majdani férjem, aki nyolcvanhat évesen ment el.

 

Volt valami titka a hosszú házasságuknak?

Külön szoba, külön ágy. Ha be akart jönni hozzám az én udvarias férjem, kopogott szépen. Egy látogató pedig mindig kedvesen viselkedik. A házasságra egyébként úgy kellett rászednie. Nem volt sok kedvem hozzá. Nagyon csúnya válásokat láttam magam körül. Féltem, nehogy én is erre a sorsra jussak. Sokáig vonakodtam. Egy nap aztán azzal állt elém Miro Procházka, hogy: „Holnap férjhez mész!” Holnap? Az lehetetlen! Próbám van, mondtam. „Igen, tíztől! De kilenckor kimondod a boldogító igent!” Így lettem a felesége. Csodás ajándékokat kaptam tőle. Lefordította nekem Konsztantyin Szimonov Várj reám! című versét és a Manon Lescaut-t. Világutazó volt, rajongott a színházért. Ha valahol látott valami izgalmasat, már hozta is, és eljátszottam.

 

Rengeteg siker köti a Szlovák Nemzeti Színházhoz, hiszen a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszotta el. 1947-ben lett a pozsonyi konzervatórium színinövendéke, azután, hogy két évet Turócszentmártonban töltött.

Erdőháti vagyok, született záhorácska, és felénk, tudja, mindenki erős tájszólással beszélt. Előbb meg kellett tanulnom az irodalmi szlovák nyelvet, a szép kiejtést, és csak utána kezdhettem el a színi tanulmányaimat.

 

Hogyan élt a család Erdőháton?

Nem voltunk sem szegények, sem gazdagok. Földműves család volt a miénk, öt gyerekkel. Négy lány, egy fiú. Én voltam a legidősebb köztük, az öcsém a legfiatalabb. Az apám is nagy családban született, tizenegyen voltak testvérek. Lett is harminckét vagy harminchárom unokatestvérem. A nagyanyám, szegény, egyik gyereket szülte a másik után. A testvéreim közül már senki nem él. Itt maradtam egyedül. Čáry, ahol éltünk, kis falu Erdőháton. Templomba jártunk, rendszeresen gyóntunk, előtte mindig bocsánatot kellett kérni apánktól, anyánktól. De bátor gyerekek voltunk, semmitől sem féltünk. Egyik nagynéném nézőtéri ügyelőként dolgozott a Nemzetiben, abban a gyönyörű, történelmi épületben. Gyakran jöttem hozzá Pozsonyba, hogy előadásokat nézhessek. Akkoriban Tiso volt az elnök, de nem járt minden este színházba, így a legtöbbször az ő páholyából néztem a darabokat. Csak előrehajolnom nem volt szabad. Meg kellett bújnom a sötétben, hogy ne lássanak. Tizenöt éves fruska voltam, nem sokat törődtem azzal, hogy észrevesznek-e vagy sem. Ha kihajoltam, már szaladt is hozzám a nagynéném, hogy: „Bújj el gyorsan, mert bajba sodorsz, elveszítem az állásomat!” Én már akkor tudtam, hogy színésznő akarok lenni. A Turócszentmártonban töltött két évad után szeptember elsején felvettek színész szakra, pár hét után pedig már be is válogattak statisztának egy előadásba, de három hónappal később már a Nemzeti társulatának a tagja voltam.

 

Ahol aztán Oféliától és Júliától kezdve Salomén át Szent Johannáig és Edith Piafig mindent eljátszott. Marilyn Monroe után, Európában elsőként a Bűnbeesés után Maggie-jét.

Shakespeare-től Brechtig valóban mindent megkaptam, az egész drámairodalmat. És tényleg elmondhatom: minden álmomat meg tudtam valósítani a színpadon. Apám arra tanított, hogy csak jó és rossz, szép és csúnya, okos és buta ember él a földön. A színházban megtanultam, hogy ennél azért sokkal árnyaltabb az ember jelleme.

 

Édesanyja mivel bocsátotta el otthonról?

Amikor nekivágtam a nagy útnak, Turócszentmártonba, jött velem. Segített a cipekedésben. A hátamon vittem a dunyhát. Alighogy véget ért a háború, a vasút még borzalmas állapotban volt, a sínek sok helyen az ég felé meredeztek. Voltak szakaszok, ahol nem lehetett vonatra ülni. Bennünket persze ez sem állított meg. Ha kellett, gyalog folytattuk az utat. Nem érdekelt, hogy lejárjuk a lábunkat. Engem várt a színház.

 

De hogy?

Olvastam egy hirdetést az újságban, hogy fiatal tehetségeket keresnek. Ott is hagytam csapot-papot.

 

Konkrétan mit?

Férfiak haját nyírtam egy borbélyműhelyben. De ruhabolti eladó is voltam.

 

Az első filmjét mikor forgatta?

1950-ben. Az volt a film címe, hogy A férfi, aki nem jött vissza.

 

És a televízió? Oda mikor hívták először?

Hat évvel később. De aztán folyamatosan.

 

A Nemzetiben még ma is játszik két darabban. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényének Christopher Hampton-i színpadi változatában és a Leniben, amely a Harmadik Birodalom híres filmrendezőnőjéről, Leni Riefenstahlról szól.

Addig fogok játszani, míg el nem butulok. A nézők még mindig megtapsolnak. Jó a szemükbe nézni. Talán sikerül nyomot hagyni magam után. A hűség, drágám, minden téren kifizetődő. Én mindkét kapcsolatomban hűséges voltam, de a barátaimhoz, az ideáljaimhoz és a Nemzeti társulatához is. Már rég elmúltam nyolcvan, amikor még Feydeau-vígjátékban játszottam. Vígjátékban, ami alaposan megugráltatja az embert. De élveztem nagyon. Tudja, én mindig olyan ugrálós színésznő voltam.

 

Mondok egy dátumot. 1955. május 28.

Tudom! Akkor nyílt meg a Hviezdoslav Színház.

 

És rögtön valami divatos fehérneműben láthatta a közönség.

Úristen! Kormányfők és pártelnökök ültek a nézőtéren. Herodes és Herodias. Én játszottam Salomét, és jött a nagyjelenetem, a hétfátyoltánc. Sír az öltöztetőnőm a takarásban. Mi a baj? – kérdezem. „Nincs meg a kosztümöd!” – mondja. És már ott álltam nekivetkőzve, hogy rám adhassa a fátyolból készült jelmezt. Nem volt idő a keresgélésre. Úgy, ahogy ott álltam, bugyiban, melltartóban mentem ki a színpadra. Ugye, mondanom sem kell, mekkora tapsot kaptam?

 

Azt a napot hogyan élte meg, amikor Szlovákia az Európai Unió tagja lett, és megnyílt előttünk a világ kapuja?

Jézusom, miről kérdez? Gyereklányként én már Bécsbe jártam anyámmal. Tojást, krumplit, sárgarépát vittünk az ottani piacra. Szlovákia még mélyen aludt, amikor mi, erdőhátiak már Európához tartoztunk.

 

Vasárnaponként, ha nincs előadása, mivel tölti az idejét?

Olvasgatok, tévézgetek, sétálgatok. A Slavín alatt, ahol lakom, pompás a panoráma. Imádok nézelődni. Édesem! Belül még friss a néni, csak a csomagolása régi.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/29. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?