Eltekintve a koronavírusos tavasztól, az azt megelőző három év alatt nem volt megállása Tóth Ildikónak. Székesfehérvári anyaszínházában rengeteget dolgozott.
Nemeskéri Ilonába vetített Blanche volt A Vágy nevű villamosban, a Dajkát játszotta a Rómeó és Júliában, Tasnádi István abszurd drámájában, a Kartonpapában ő a gyászoló özvegy, akinek férje halála felszabadulást jelenthetne, ő mégsem képes új tartalommal megtölteni az életét. Vendégként, a Radnóti Színházban Székely Csaba 10 című darabjában a tizedik parancsolathoz kötődő történet hányatott sorsú alanya. Ehhez jött a nyolcvanrészes Bátrak földje, amelyben a szívét-lelkét sokáig csak a fiának és az unokájának nyitva tartó özvegyet formálta meg a legfinomabb színészi eszközökkel.
A kortárs magyar írók között vannak kedvencei? A Bátrak földjét fél évig forgatták, olyankor is, amikor este előadásai voltak? Hogyan viszonyult a karakteréhez? Mit szeret jobban, ha megtalálja a karakterben azokat a pontokat, amelyeket önmagában is lát, vagy ha semmi közük nincs egymáshoz, és úgy kell megfejteni, összerakni a figurát? Pihent egy nagyot, miután végzett a Bátrak földjével? Milyen sorozatokat nézett fiatalabb korában?
Ezekre a kérdésekre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László interjúját a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.