Koperta

koperta

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A krízishelyzet miatt a postán feladott leveleket csak az után tudjuk besorolni a Koperta rovatba, miután visszatérhet az élet a szerkesztőségbe. Addig, kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza! És írjanak, kapcsolódjanak be a Vasárnap Facebook-oldalának Koperta csoportjába is, ahol rögtön véleményt cserélhetnek bármiről! Legyen körültekintő a következő hetünk is! Vigyázzunk egymásra!

Body shaming – testszégyenítés

Hogy a test – és persze főként a női test – az utóbbi évtizedekben hangsúlyosan a fókuszba került, az mára nem vitás. A legrémisztőbb azonban, hogy az emberek észre sem veszik, micsoda fertőörvénybe rántotta őket ez a leplezetlen érdeklődés. Hogy a kamaszok előbb érnek, és nemhogy előbb kezdik a szexuális életet (12-13 évesekre gondoljunk), hanem a tizenéveseknél már szinte bevált módszer (ehhez persze szülő is kell), hogy a barát/nő náluk alszik. Hiszen „úgyis megteszik, akkor legalább felügyelet alatt!” Amikor az ember a tanulmányt olvassa a korábbra tevődött nemi érésről, hajlamos a biológiát okolni, ne adj’ isten az evolúciót. Pedig ha tényleg ezeket néznénk, láthatnánk, hogy inkább ki kellett volna tolódnia, hiszen a nők ma már 10-20 évvel később szülnek, mint mondjuk a nagyanyáik. Számomra egyértelmű, hogy nem a nemi érés kezdődik korábban, hanem a gyerekekre is zúduló szexuális szenny okozza ezt a változást. Legjobb a tévét, az internetet hozzáférhetővé sem tenni a gyereknek. És messze nem csak a nem nekik való filmek miatt. A két mese közti reklámokban csábító nőalakok hívnak kávézni, fogyókúrás italt javasolnak, hüvelygomba elleni kúpot, intimbetétet (tampont!), a kólareklámban csókolóznak. (Csak rá ne kérdezzen valamire a gyerek!) És ha még ezt is sikerülne kiküszöbölnünk, már a mesék is tele vannak szennyel. Nézzenek csak bele egy modern kori Disney-mesébe! Találkozik a fiúróka a lánynyuszival, lekezelő, menő stílusban becézgeti és helyre rakja, hogy maradjon ő csak a csinos kis pofikájánál, ne akarjon több lenni. Az elérhetetlen toronyba zárt Aranyhaj életében először találkozik férfivel, ezért a székhez kötözi, mire az egy csábos tekintettel aláfestett mizu?-val próbál szabadulni. A tehetségverseny egyik süni résztvevőjével szakít a sünipasi és elkezd kavarni egy másik sünicsajjal… (Anya, akkor hogy is van ez az anyukával meg az apukával meg a gyerekükkel?) A gyerekek már ebbe nőnek bele. Abba, hogy a nő kelleti magát, közszemlére bocsátja mindenét (gondosan retusálva, neten photoshopolva, filterezve), a fiúnak nincs más dolga, mint ráírni messengeren, és már frissítik is az állapotukat a Facebookon: „kapcsolatban”. Így most már mindenki tudja. De azért nyugodtan lehet hasonló messengerezéseket folytatni más hím/nő egyedekkel is, hiszen gyorsan megunják egymást.

Hogyhogy ennyi házaspár válik el? Hogyhogy ma már nagyítóval kell keresni azt a filmet, amiben nincs meztelen nő és pikáns szexjelenet? Tényleg mindenki a liftben, medencében, autóban stb. szexel? Mert a kamaszok ezt látják. Meg a sok pornót, a hormonoktól egyébként is duzzadó fiatalok. Azt hiszik, ez így megy, ez a norma. A nőnek udvarolni nem kell, elég megkérdezni, benne van-e, és az akció előtt sem kell semmi bevezetés, mindjárt rá lehet térni a lényegre. És ezért hibás minden nő, aki miatt ez a helyzet kialakult, és aki ezt a helyzetet továbbra is fenntartja. Aki úgy gondolja, az ő melleit, fenekét mindenkinek látnia kell, mert csak úgy kap igazán jó pasit magának. Meg csak úgy. Hogy jó visszajelzéseket kapjon. A színésznők, akik gátlástalanul vetkőznek filmben, színpadon. Mindenki, akinek bármi köze van a pornóiparhoz (az is, aki csak fogyasztja). A hírességek, akik retusáltatják minden képüket, hogy istennőknek tűnjenek, és a sok valódi lány, nő elhiggye, így néznek ki, és csak ővelük van baj. A férfiak, akik belemennek ezekbe a játszmákba. Akiknek többet ér az olcsó menet egy jó testtel, mint egy talán nem annyira tökéletes testű, de csinos, hűséges nő, aki élete, energiája nagy részét szenteli neki, aki gyerekeket szül és nevel, aki meleg szóval, étellel várja, tiszta lakással?

Hogyan lehetséges, hogy pszichológiai betegségek sorát produkálják a nők újabban? Vessünk csak egy pillantást az utóbbi évtizedekben megjelent újdonságokra a témában: anorexia, ortorexia, bulimia, body shaming, diéták százai, plasztikai műtétek egyre bővülő kínálata, ráncfelvarrás, fenék- és mellnagyobbítás, ajakfeltöltés, zsírleszívás, testképzavar... a sor akármeddig folytatható. És bár nem újdonság, hogy valaki alulértékeli önmagát, vagy kicsi az önbizalma, mégis sokkal több ember, főként nő küzd ezekkel manapság, látva a tévéből, internetről és magazinokból túlszexualizált nőképet. Ezek állandóan talpig sminkben, tökéletes frizurával, szexi alsóneműben flangálnak a feneküket riszálva. Sosem fáj a hasuk, nem sírnak, nincsenek gondjaik a számlabefizetéssel, nem futnak a gyerekért az oviba, nincs narancsbőrük, hájuk, még WC-re sem járnak, csak a szexen forog az agyuk reggeltől estig. Legalábbis sok fiú, férfi így képzeli. Mert arra jók. Másra mire? Minek gyötrődjünk az együttélés nehézségeivel? A mai világ nem a gyötrődésről szól, hanem a pillanat megéléséről, és az élet élvezetéről. Hogy magunkat helyezzük a középpontba. A házasság lassan elveszíti létjogosultságát. Hiszen munkával, áldozatokkal jár, sőt felelősségvállalással. Látjuk a másikat mogorván, szomorún, fájdalomban és nem csinosan. Ki a fenének van még ehhez hangulata? Magányos, magukat hibáztató gyerekek maradnak hátra, akik nem látnak egy élő, működő párkapcsolati modellt, akik nem mernek szeretni, mert úgyis elhagyják őket.

Egy nem e világi olvasó


 

A VASÁRNAP legyen VASÁRNAP!

Vasárnapról vitatkoznak az emberek,

E napon zárva legyenek-e az üzletek?

Hát ti nem tudjátok, jó emberek,

A Teremtő parancsba adta tinektek:

Hat nap dolgozzál, a hetediken pihenj meg,

Az Úr napját te és házad népe szenteld meg!”

Az Úr annak idején azt is közölte veletek,

Kicsik és nagyok örömmel ünnepeljetek…

Vasárnap ne sírjatok és ne is panaszkodjatok,

E napon vidám és derűs legyen arcotok…

S ha e napon mégis kicsordulna könnyetek,

Azok mindig örömkönnyek legyenek!

Pintér Zoltán lelkipásztor, Zsitvabesenyő


 

Te mit mondanál? Vagy hallgatnál?

Felteszik e kérdést konkrétan nekem is. Nagyon, de nagyon nehéz a válaszadás akkor, amikor könyvtárnyi irodalom foglalkozik e világraszóló eseménnyel. Ráadásul senki a környezetemben nem él azok közül, akik ilyen vagy olyan tanúi, átélői voltak e gyászos eseménynek. Így csak az akkori feljegyzésekből ismerjük a száz éve történteket. A ma élő emberek életük során egy bizonyos alkalomkor vettek tudomást, hallottak először róla. Vagyis úgy, mint sok minden másról. Mi, gyerekek a kisiskolás tanító kisasszonytól. A kisgyerekek eszével, mint gyászos emlék maradt meg. Másoknak az irodalomból van tudomásuk azokról az időkről, mintsem a közeli rokonok, ismerősök elbeszéléseiből. Az idők változtak a csallóközi róna felett. Volt, amikor megemlékezni lehetett, majd az esemény fokozatosan nemkívánatos emlékezéssé vált, végül mint a második háború egy vesztesének, tiltva volt nemcsak e nap említése, hanem a vesztesek nyelvének nyilvános használata is az ország határain belül. Az internacionalizmus elferdített nézetei szerint mint bűnös nép csendben, fájdalmait magában tartva létezett. Azokban az időkben nagy meglepetéssel vettem tudomásul a középiskolások (de nemcsak azok) tudatlanságát, ami felért a politikai és történelmi analfabetizmussal. Nem akar senki bosszút állni, de nincs is kin. Ha volna is, már nehezen elképzelhető a mai uniós világban, ott, ahol nincsenek határok (kivétel a világméretű epidémia). Mert ne feledjük, a győztes hatalmak nem a „rabságban” élő népeken akartak segíteni, hanem egy konkurenciát jelentő – mondjuk ki nyíltan – birodalmat akartak megszüntetni, miközben náluk otthon is voltak és vannak megoldatlan kisebbségi ügyek. De ezt hagyjuk – mi, főleg kisemberek –, mindezen nem változtathatunk. Marad a keserű szájíz.

Puss Rudolf, Somorja


 

Emlékeztünk Trianonra

Június 4-én Kassán is megemlékeztünk a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójáról. Bár a járvány miatt kicsit komorabb körülmények közepette, de gondolatainkban, szívünkben ugyanolyan odaadással, mint eddig. A nemzeti összetartozás napjának első része délelőtt 10-kor kezdődött a Domonkos-templom előtti téren a Szabadtéri muzsika című koncerttel. A Csemadok városi választmánya rendezésében megtartott műsorban fellépett Kováts Marcell és Balog Erzsébet, citerán és dudán régi dalokat játszottak, miközben halk énekléssel csatlakozott hozzájuk a közel százfős közönség. Hanesz Angelika, a Csemadok alelnöke rövid üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy mi itt, Kassán 100 év után is otthon vagyunk, és leszünk is. Délután ökumenikus istentisztelet kezdődött a református templomban Oremus Zoltán református esperes, Pásztor Zoltán római katolikus püspöki helynök és Bohács Béla görögkatolikus parókus közreműködésével. 16.30-kor megszólalt a templom harangja, utána Béres Viktor szavalatát Balassa Zoltán kassai helytörténész érdekes beszéde követte. 17 órakor pedig létrejött az internetes összekapcsolás egy magyarországi (Miskolc), egy kárpátaljai (Salánk) és három erdélyi (Gernyeszeg, Mikóújfalu és Oltszem) református templommal. A nagy kivetítőn be lehetett kapcsolódni a történésekbe mind a hat templomban. Az ünnepi program zárórendezvényeként a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának felhívására a kassai II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat tagjai a városhoz közeli hegyen, Felső-Bankón meggyújtották az összetartozás tüzét. Természetesen valamennyi rendezvényen betartották a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos egészségügyi óvintézkedéseket. Ahogy pedig majd a helyzet lehetővé teszi, a trianoni emlékévvel kapcsolatban tervezzük a történelmi Magyar Kálvária megtekintését Sátoraljaújhelyen.

Buday Ernő, Kassa


 

Kedves Vasárnap!

Jót a jóval is el lehet fogadni, de az élet nem habos torta, néha meg kell járni bokrot, berket a dűlőre jutás érdekében. Ékes példa erre a napokban széles körű megemlékezést kapott békediktátum 100. évfordulója. A Vasárnap 23. száma színvonalasnál színvonalasabb cikkekkel mutatja be felmenőink korabeli fényképekkel alátámasztott kényszerű kálváriajárását. A Vasárnap munkatársai által bemutatott, gondosan összeválogatott alkotás egybecseng a nemzetünk összefogását demonstráló, országszerte megszólaló fél ötös harangszóval. A Trianon kiváltotta nemzeti összefogás járható utat kínál, rajtunk múlik, tudunk-e élni vele, meg a sajtó támogatásán, ebből a Vasárnap máris tetemes részt teljesít.

Gazdag József, Jányok

*

Köszönöm, hogy teret adnak írásaimnak. Az olvasók körében a visszajelzések azt igazolják, hogy tovább is foglalkozzak közérdekű témákkal. Ha Önök is elfogadják papírra vetett gondolataimat, megköszönöm. Magamról annyit, hogy fiatalkoromban Lakszakállason (szülőfalumban) az Új Szó tudósítója voltam évekig. Később Komáromba költöztünk, ott az utolsó tíz évben a Deltába írtam észrevételeimet. Negyven év teltével két éve jöttem Dunaszerdahelyre, unokám születése után. Tavaly pedig kiköltöztem ebbe az eldugott kis faluba, Albárra – ahonnan az első írásom küldtem. Most, hogy hetekig „karanténban” voltunk, úgy foglaltam el magam, hogy leírtam a gondolataimat. Jóleső érzés tölt el, hogy Komáromból közel harmincan hívtak barátok, ismerősök, pedig első levelem beküldésekor csak a kezdőbetűimet kértem, hogy közöljék, de így is rám ismertek! Köszönöm, hogy soraim meghallgatásra találtak.

Halászné Albárról

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?