Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek

mese

3. rész

8. fejezet, melyben Anya aggódni kezd Benőke miatt

Benőke hamar össze is barátkozott két osztálytársával, akik hozzá hasonlóan kétnyelvűek voltak. Anya örült neki, hogy barátokra talált, mert a többi gyerekkel nem volt túl jó a viszonya. Otthon, Baricskaországban barátkozós, nagyhangú fiú volt, itt, a mekele iskolában viszont visszahúzódó. Legszívesebben olvasott, gyakran még órán is, ami a tanárainak persze nem volt ínyére. Az osztályfőnöke panaszkodott Anyának, hogy Benőke nem illeszkedett be az osztályközösségbe. Anya ettől nagyon szomorú lett. Próbált sokat beszélgetni Benőkével.

Benőke elmesélte Anyának, hogy az osztálytársai csúfolják. Volt köztük egy, aki szemmel láthatólag lenézte a baricskákat, és ezt többször is Benőke tudomására hozta. A mekelék szerinte egy csomó dologban sokkal jobbak a baricskáknál, akiknek még saját történelmük sincsen. Benőke ezeket az okoskodásokat igen rossz néven vette. Mivel az illető fiú amolyan főkolompos volt az osztályban, hamarosan többen csatlakoztak hozzá, így Benőke több csúfolódóval találta magát szemben. Nemcsak azért csúfolták, mert baricska, hanem egyéb dolgokat is kitaláltak. Azt mondogatták például, hogy Benőke mellett nem lehet kibírni, mert meleget sugároz, mint egy hősugárzó. Merthogy meleg, vagyis homoszexuális. Anya eléggé csodálkozott, amikor ezt Benőke elmesélte neki, mert álmában sem jutott volna eszébe, hogy ilyesmivel fogják csúfolni a fiát. Nem értette, miért pont ez jutott eszükbe, és várta, mi jön még. Egyik nap Benőke azzal jött haza, hogy egyik osztálytársnője bevándorlónak titulálta. Anya ezen nem lepődött meg túlságosan. Mekeleország ugyanis épp ezekben a hónapokban tele volt óriásplakátokkal, amelyek a migránsok kártékonyságát bizonygatták.

Szegény Benőke – gondolta Anya –, Baricskaországban a mekele anyukája miatt csúfolták, itt meg a baricska apukája miatt… Bizony, nehéz az olyan gyerekek sorsa, akik valamiben eltérnek a többiektől.

Anya egy idő után úgy döntött, beszél Benőke osztályfőnökével. Az osztályfőnök, Zita néni igen készségesnek bizonyult. Úgy szervezte, hogy az egyik órán Benőke ne legyen jelen. Felolvasott a gyerekeknek egy novellát, amely arról szólt, hogy egy gyereket csúfoltak a társai. Utána megkérdezte az osztályt, nem emlékezteti-e ez őket valamire. A gyerekek hamar rájöttek, hová akar Zita néni kilyukadni. Beismerték, hogy csúfolták Benőkét. A főkolompos és legharsányabb társai vállalták, hogy bocsánatot kérnek tőle. Ez meg is történt, és ettől kezdve Benőke lassan, de biztosan kezdte jobban érezni magát az osztályban. Anya nagyon örült ennek.

Benőkének nemcsak az osztálytársaival gyűlt meg a baja, hanem a tanulással is. Otthon a legjobbak között volt, itt azonban hármasokat is kapott. Anya azzal viccelődött, hogy a hármas legalább ugyanannyit ér Mekeleországban és Baricskaországban is. A többi jegy ugyanis éppen egymás ellentéte volt: Baricskaországban az egyes volt a legjobb osztályzat, míg Mekeleországban az ötös.

Anya tudta, hogy Benőke okos gyerek, és a rossz jegyek sokszor csak a figyelmetlenségnek tulajdoníthatók. Többször előfordult az is, hogy a dolgozatoknál Benőke nem értett egy-egy nehezebb szót, ezért rosszul írta a választ. A tanároknak eszükbe sem jutott, hogy Benőkének ilyesfajta gondja lehet, mivel annyira folyékonyan és hibátlanul beszélt mekeléül. Anya biztatta Benőkét, hogy bátran kérdezze meg a tanárt, ha nem ért valamit, de Benőke szégyellte magát, és inkább nem kérdezett semmit.


 

9. fejezet, melyből megtudhatjuk, hogy Benőkéhez hasonlóan Hanga is megvívta a maga csatáit

Benőkével ellentétben Hanga hamar beilleszkedett az új osztályába. Gyorsan barátokra talált. A legjobban Pannával barátkozott össze. Panna maga volt a tökéletesség. Amikor mosolygott, két bájos gödröcske keletkezett az arcán. Rengeteget olvasott, mindenfélét. Az iskolai könyvtárból már nem volt mit kivennie. Hanga is szeretett olvasni, de azért azt nem értette, hogyan képes Panna negyedikes létére a hetedikes történelemkönyvet csak úgy kíváncsiságból végigolvasni.

Hanga elmesélte Anyának, hogy két bagár lány csúfolja őt, mert baricska. Kritizálják a ruháját, cipőjét.

Na nézd csak! Ilyen ronda csizmát csak Baricskaországban hordanak, hahaha!

Hanga szerencsére nem vette őket komolyan, ahogy másokat sem, akik bántották. Egyszer Zoli, az egyik bagár fiú azt mondta Hangáról egy társának, hogy hülye baricska paraszt. Hanga nem zavartatta magát, inkább nevetett rajtuk.

Ahogy telt az idő, lassanként elhallgattak a csúfolódók, és Hanga igen közkedvelt lett az osztályban. Sokat segített a dolgon, hogy jól zongorázott. Az osztályban álló zongorán az órák közötti szünetekben szívesen játszott a többieknek.

Szorgalmának és elszántságának köszönhetően hamar felküzdötte magát a legjobb tanulók közé. Bizony, sokszor még késő este is a házi feladatai fölött görnyedt.

Hanga két tanító nénije, Tünde néni és Lilla néni nagyra értékelte Hanga erőfeszítéseit. Hanga nagyon megszerette őket. A tanító nénik gyakran szerveztek a gyerekeknek a szülőkkel közös programokat. Anya nem győzte csodálni kiapadhatatlan lelkesedésüket, kedvességüket és azt, hogy minden gyerekre külön-külön figyelnek.

Hamar kiderült, hogy Hanga a sportban is megállja a helyét. A tanító nénik egyre többször vitték atlétikai versenyekre, ahol mindig szép eredményt ért el.

Anya nagy büszkeségére Hanga második lett a kerületi szavalóversenyen. Anya számára különleges örömöt jelentett, hogy Hanga a sok baricska szavalás után most Anya anyanyelvén, mekeléül is mondhat verset.

Hanga a kerületi népdalversenyen is indult, ahol első lett. Anya megkérte Nagyit, hogy vigyázzon Cilire, és elkísérte Hangát a versenyre. Tudjátok, egy anyukának, aki eddig csak idegen nyelven hallotta nyilvánosság előtt énekelni meg szavalni a gyerekét, nagy boldogság, ha végre a saját anyanyelvén szólva is hallhatja őt. 


 

10. fejezet, melyből kiderül, hogy nemcsak Anya zenemániás

Anya azért választotta ezt az iskolát, mert tudta, hogy zenetagozatos. Anya életében a zene nagyon fontos szerepet töltött be, azt is mondhatnánk, zene nélkül nem tudta elképzelni a mindennapjait. Még Apát is rávette, hogy énekeljen, pedig Apa korábban, amíg nem találkozott Anyával, szilárdan meg volt győződve arról, hogy neki nincs hallása. Anya úgy gondolta, a gyerekei is öröklik majd tőle a zene szeretetét. Benőke és Hanga azonban, mint minden másban, ebben is teljesen különböztek egymástól. Benőke Anya nagy bánatára nem szeretett zongorázni, hiába tanult hat éven keresztül. Hanga viszont nagyon muzikális volt. Ötéves korától furulyázott, később zongorázni is elkezdett, szívesen járt versenyekre, koncertekre, és énekelni is nagyon szeretett.

A mekele iskolában egy héten több énekóra is volt. Az éneket Huba bácsi tanította, Anya régi barátja, akit imádtak a tanítványai. Anya boldog volt, hogy Hanga nála tanulhat egy évig. Hanga Huba bácsin kívül Marcsi néniért, a szolfézstanárnőért is rajongott. Szerette Karola nénit, a zongoratanárnőt is, Rudi bácsit, az öreg, morgós furulyatanárt viszont nem kedvelte.

Hanga a kötelező zeneórákon kívül nagy kedvvel kapcsolódott be az iskolai kórus munkájába is. Rendszeresen járt a kórus fellépéseire, Anya pedig minden koncertre nagy örömmel ment el.

Benőke nem kedvelte túlságosan az énekórákat, annak ellenére, hogy tanára, Sándor bácsi végtelen türelemmel és lelkesedéssel próbálta rávezetni az éneklés ízére. Anya még az év elején megegyezett Benőkével, hogy nem kell tovább kínlódnia a zongorával, ha már hat év alatt nem tudta megszeretni, de hogy mégse maradjon egészen hangszer nélkül, ebben az évben ütőhangszerre fog járni. Ez jó választásnak bizonyult, Benőke nagyon megszerette az ütős tanárát, a fiatal, lezser Karcsi bácsit. Az énekórákkal viszont továbbra is hadilábon állt. Hát még a szolfézzsal! Hiába járt Baricskaországban hat évig szolfézsra, szinte semmit sem tudott. A baricska szolfézstanítás ugyanis sokkal, de sokkal gyengébb, mint a mekele.

Benőke egy nap azzal jött haza, hogy koncert lesz, ahol mindenkinek szólót kell énekelnie, de ő erre nem hajlandó. Anya türelmesen megvárta, amíg Benőke abbahagyja a pöfögést (kiskorától ilyen pöfögős dühösködéssel fejezte ki, ha valami nem tetszett neki), és megpróbálta szelíden rábeszélni, hogy mégis próbálja meg. Benőke kitartott álláspontja mellett – nem énekel, és punktum! Sándor bácsi, az énektanár viszont pedagógiai zseninek bizonyult, mert végül megszelídítette Benőkét, aki a koncerten szépen és tisztán előadott egy 18. századi dalt. Pedig nem volt könnyű a helyzete, mert néhány héttel a koncert előtt váratlanul mutálni kezdett, elsőnek az osztályból. Sándor bácsi addig kísérletezett vele, amíg megfelelő hangnemet találtak Benőke új, férfias hangjához. Anya végtelen hálát és csodálatot érzett Sándor bácsi iránt, ahogy az iskola többi zenetanára iránt is. Gyakran gondolkozott azon, milyen nehéz körülmények között dolgoznak, és mégis milyen kifogyhatatlan a lelkesedésük. Szomorúan gondolt arra, hogy ha letelik az egy év, vége szakad ennek az intenzív zenei nevelésnek. Főleg Hanga esetében sajnálta ezt, aki ebben a zenedús környezetben egészen kivirágzott.

(folyt. köv.)

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/26. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?