Koperta

koperta

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Boksz 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A krízishelyzet miatt, a postán feladott leveleket csak az után tudjuk besorolni a Koperta rovatba, miután visszatérhet az élet a szerkesztőségbe. Addig, kérjük, aki csak teheti a levélírás elektronikus formáját válassza! És írjanak, kapcsolódjanak be a Vasárnap Facebook-oldalának Koperta csoportjába is, ahol rögtön véleményt cserélhetnek bármiről! Legyen körültekintő a következő hetünk is! Vigyázzunk egymásra!

Ötvenéves történet

Lapozom a ma érkezett 21. számot. Meg van koronázva! Hallgatjuk a rádiót, nézzük a televíziót, kapcsolunk ide, oda, de bárhova, mindenhol a koronavírus jön szembe. Nem csoda, ha bezárt, beteg, amúgy is gyenge, érzékeny emberek már pszichológust igényelnek. Aki ült már nagyon beteg, haldokló mellett, tudja, hogy nem a betegsége, a vég emlegetése, az állandó siránkozás a legjobb téma a számára. Vidám, könnyed, a betegséget egy picit is feledtető beszélgetés sokkal jobb ilyenkor. Úgy gondolom hát, hogy a Vasárnapban is jó lenne valami vidámat, esetleg egy folytatásos regényt olvasni.

Ötven éve, mint azelőtt mindig, nagyanyámmal a nyári szünidőben Magyarországon voltam rokonoknál. Akartam venni magamnak emlékül valamit. Az unokabátyám rábökött egy könyvre, azt vedd meg. Mondom, nagyon drága, ő: nincs annyi pénzed?, de van, és megvettem. Nagyanyám alaposan le is teremtett, ilyen drága könyvet venni, került vagy 26 forintba. Véget ért a szünidő, iskolába, kollégiumba mentem, ott elmondtuk, ki mit csinált, így előjött az én könyvem is. Elkerült a fiú emeletre is. Egy idő után kértem vissza, de azt mondták, olvassák. Többszöri kérés után aztán nagy sokára hozták, de mikor megláttam, a sírás kerülgetett, mert az én szép, becsben tartott könyvem salátának volt olvasva. Mit csodálkozol? Ezt mindenki olvasta, este lámpaoltás után gyertyánál, éjjel zseblámpával a paplan alatt. Volt, aki beteget jelentett miatta. Ezzel a könyvvel én több fiút ültettem könyvhöz, mint az igencsak szigorú magyartanárnő. Mi volt ez a könyv? Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány. Akkor ennek az olvasásával nem lehetett dicsekedni, nem tudom, ma ajánlott, megtűrt vagy tiltott irodalom-e. Most a karantén idején jutott eszembe ugyancsak Rejtőnek a Vesztegzár a Grand Hotelben című műve, és ennek kapcsán a leírt 50 éves történet. Azt hiszem, jobb kedvre derítene ennek olvasása, de akár másik regénye is. Ha az újságokban nem is közlik, ajánlom mindenkinek. Aki olvasta, az tudja, miért, aki nem, az pedig majd megérti, ha elolvasta.

Sedliakné György Ilona, Martos


 

Gondolatok karanténban

Valamikor nagyon régen optimista, vidám lány voltam. A barátnőim, osztálytársnőim az alapiskolában és a gimnáziumban is, emlékeznek erre. Nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, ha vidám eseményre volt kilátás. Gyűjtöttem a legjobb vicceket, és örömmel szórakoztattam velük a hallgatóimat. Ez a jellemvonásom az évek során megváltozott. Vénségemre nem vagyok vidám, már inkább a csendet keresem, magamba fordulok, töprengek az élet történésein, és még most is dolgozom fel életem eseményeit. Néha szomorú vagyok, lehangolt, ilyenkor igyekszem megvigasztalni magamat. Az olvasás és az írás mindig vigaszt nyújtanak. Jelenleg a pandémia miatt bevezetett karanténban az első két hét elzártsága után elhatároztam, hogy ezentúl nem leszek sem szomorú, sem magányos, sem félni nem vagyok hajlandó. A szomorúság ellen itt vannak kedvenc képeslapjaim, minden kedden házhoz jönnek, és ami még számomra áldás: most már nem kell órákat üldögélnem a váróteremben egy-két recept miatt, csak telefonálok a nővérkének, és orvosságaimat azonnal kiválthatom a gyógyszertárakban. Óriási előny! Viszont nem csak én vagyok néhanapján optimista. Éppen most hallom a rádióban, hogy a Feldek házaspár a karanténban könyveket ír. Ehhez csak gratulálni tudok, az ő korukban ez nagy teljesítmény! Lám, ők nem érzik korlátozva magukat, végzik a mindennapi munkájukat, és úgy élnek, ahogy nekik jó. Erre szeretnék biztatni mindenkit. Csak akarat kell hozzá!

Minár Cecília, Szelepcsény


 

A deáki kálvária

Újra jelesre végeztek a deáki hívek összefogásból, és tettek tanúbizonyságot hitükről, falujuk iránti szeretetről. Az összefogás most a kálvária egészét, beleértve a barlangot kívül-belül, a külső körfalat a stációs oszlopokkal és a Szent József tiszteletére a kálvária hátsó részében álló építményt célozta meg. A kálváriát 1885. december 26-án szentelték fel, s az idő azóta ugyancsak belemart, ami a barlangbelsőn látszott meg a legjobban. Mivel a falak nagyon átnedvesedtek, kiszárításuk után nedvességálló anyaggal kellett bevonni őket, majd lemeszelni fehérre. A külső körfal és az oszlopok az eredeti színüket kapták, szürke és sárga lett újra. A barlang előtti tér talajkockákkal beborítva, a belső kovácsoltvas rács pedig a barlang bejáratához lett kihelyezve. Az oszlopokról és a falakról le kellett pucolni a borostyánt, a dombon kiirtani az akácfa bokrait. A tujafákat felbotoltuk és formáltuk. A munkálatok döntő részét most is fő szponzorunk, Tóth Piroska néni finanszírozta. Nagy hálával tartozunk neki, valamint polgármester asszonyunknak, Jakócs Krisztinának, aki anyagilag és a munkálatokhoz szükséges gépi és emberi erővel is támogatott bennünket. A továbbiakat a Rózsafüzér Társulat adományából és a hívek gyűjtéséből finanszíroztuk. A kálvária felújítását Sárkány Lőrinc nádszegi vállalkozó időre be is fejezte a deáki hívek megelégedésére. Emellett meg kell említenünk a világítótestek cseréjét is templomunkban, amit úgyszintén a hívek adományaiból fedeztünk. Mindenkinek, aki bármivel, adománnyal, kisebb-nagyobb munkával, imával járult hozzá, hogy terveink valóra váljanak, hála és köszönet.

Hajdú Lajos, Deáki


 

A kocsmáros és a malacai

Történt egy csallóközi kis faluban, ott, ahol sok minden hiányzott, de a kocsma, az nem. A kis falvakban míg messze volt a rádió és a televízió uralmának ideje, a kocsmában lett a jelenlevők szintjén megvitatva minden. Szóval, itt történt, hogy három alig megnőtt legényke pénz hiányában szerényen fogyasztott. Egyszer csak valamiért összedugták a fejüket, azután az egyikük kiment, mintha szükségre, majd visszatért a társaihoz. Utána kiment egy idősebb férfi is, de mindjárt visszafordult, hogy a disznók kitörtek az ólakból. Erre a kocsmárossal együtt mindenki az udvaron termett beterelni az állatokat. A bent maradt három jómadár pedig uzsgyi!, a nyitva maradt pénztárfiókhoz. Nem feltűnő összeget tulajdonítottak el, csak annyit, amennyi hármuknak elég lesz pár napi itókára. A visszatért károsult a kis hiányt is észrevette, és tisztában volt azzal, mi történt, de tehetetlen volt. Sem tanú, sem bizonyíték, hiába látták az állatok visszaterelésénél segédkezők, hogy csak emberi beavatkozással szabadulhattak ki, mert az ólak zárjai sértetlenek voltak.

Az eset pár nap múlva megismétlődött, sajnos, az elkövetőket akkor sem sikerült tetten érni. Majd újra és újra, az eredeti forgatókönyv szerint. No, megjelent a kocsmában a három jómadár, rendeltek maguknak borocskát, és szórakoztak egymás közt. Kis idő múltán az egyikük sürgősen távozott. Nem sokkal utána nagy kiabálás és segítségkérés hallatszott. A kocsmában jelen levők kifutottak a kiabálásra, de nem sejtették, mi történhetett. Az történt, hogy a disznókat áthelyezték máshova, a helyükre pedig kiselejtezett szolgálati ebeket zártak titokban, úgy, hogy senki nem tudott róla, a kocsmáros meg várta, mikor jelennek meg az ajtónyitogató egyének. A csapda sikeres volt.

Puss Rudolf, Somorja


 

Kedves Vasárnap!

Kár volt ezt a szép és tanulságos térképmellékletet puzzle mintával felosztani. Így legalább olvashatatlan. Azt hiszem, sokan örültek volna egy A3 vagy A2! formátumú szép térképnek. További jó egészséget munkájukhoz! ... azért maradok olvasójuk.

Barna Zoltán, Szőgyén

*

Kedves Barna Zoltán!

Köszönjük a véleményét és a hűségét. Mi is jobb szerettünk volna egy óriásplakátot, elhiheti, de miután kikértük az árajánlatot, és kiderült, hogy több mint tizenhatezer eurót kellene érte fizetnünk, kénytelenek voltunk lemondani róla. Viszont mindenképpen szerettünk volna örömet szerezni legalább a gyerekeknek, és lemondtunk érte a jutalmunkról, mely a fizetésünk része. Tisztelettel:

Cs. Liszka Györgyi

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?