Van olyan, hogy nem is tudjuk, nem is akarjuk, nem is kell megmagyarázni, miért szeretünk egy költeményt…
Munkatársaink és kedves olvasóink kedvenc verseire vadászó sorozatunk legutóbbi részében Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő osztotta meg velünk, hogy melyik az az egy vers, amelyik változataiban él, hozzá mégis a legelső variáció áll a legközelebb.
Ezt olvasva aztán sorjáztak hozzászólásokban a vallomások: többen is megosztották velünk a legkedvesebb versük címét. És csak ezt, indoklás nélkül. Ezt látva pedig arra jutottunk, hogy bármennyire is személyesebb egy aprócska indoklás, védőbeszéd mellett olvasni a verset, valójában nem feltétlenül szükséges külön megmagyarázni a versválasztásunkat. Hogy a költővel (Petőfivel) szóljunk: „Tudja isten, hogy mi okból / Szeretem? de szeretem.”
Hogy mi okból, azt fedje továbbra is homály, de Kristóf Enikő – hozzászólása szerint – a következő szöveget kedveli a leginkább:
József Attila
Kész a leltár
Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
Így hangzik Latinovits Zoltán előadásában:
A KedvencVers sorozat alakításához Önnek is lehet szava, verse: írja meg nekünk (vasarnap@vasarnap.com), melyik a kedvenc költeménye, röviden indokolja is meg a választását – és akár a sorozat darabjaként is olvashatja a verset.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.