Nekünk még száz év elteltével is tragédia, a szomszédos nemzeteknek talán nem is téma. A történelmi Magyarország megszűnését jelentő trianoni békeszerződés emlékezetében győzelem és vereség, tragédia és öröm együtt van jelen.
Vajda Barnabást, a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének docensét arról kérdeztük, milyen eltéréseket találunk a térség nemzeteinek Trianon-értelmezéseiben, és az oktatásban mennyire érdemes ezekre figyelni.
Mikor találkozott először Trianon témájával, és hogyan változott a személyes Trianon-képe, értelmezése? Mi a helyzet az utódállamok szakirodalmával? Talált az elmúlt húsz év kutatási eredményei közt olyat a témában, ami igazán meglepte, illetve átírt valamit az addigi Trianon-értelmezésében? Fontos az értelmezéseket közelíteni, vagy ezt a szakma is úgy kezeli, hogy mindenkinek megvan a joga a saját történelme értelmezéséhez? Száz év egy ilyen kaliberű történelmi esemény értelmezése szempontjából tekinthető soknak is, meg kevésnek is. Az idő múlása segíti vagy gátolja az utókor objektív Trianon-narratívájának kialakulását? Egyáltalán érdemes beszélni objektív és egységes szemléletről a téma kapcsán?
Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Veres István interjúját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.