Valami kutató vagy riporter az északi sarkkörhöz közel élő számik (lappok) közt töltött bizonyos időt, búcsúzáskor pedig számi barátjának akart egy kést adni ajándékba.
A helyiek egyik legfontosabb munkaeszköze a kés, az illető az ajándékot mégsem fogadta el. Mint mondta, neki van kése, két késsel pedig nem tudná, mit csináljon. A számik állataikkal folyamatosan vándorolnak, mindenüket viszik magukkal. A történetet a Nota Bene magazinban olvastam.
Meddig élhet egy ember, és meddig élhet egy kés?
Az alábbi képen látható zsebkések közt nagyjából ötven év korkülönbség van, típusukat illetően mégis az újabb a régibb.
A „Dukla” nevet viselő példány csehszlovák gyártmány, a Sandrik késüzem stószi gyárában készült az 1950-es vagy 60-as években. Nevét a Duklai-hágóról kapta, ahol a Vörös hadsereg 1944-ben behatolt Szlovákia területére. A penge több mint fele le van köszörülve, ebből látszik, hogy sokat használták. Jó állapotban levő Duklákért napjainkban 50 eurót is kifizetnek a gyűjtők.
A fanyelű példány egy 08-as méretű, rozsdamentes acél pengével ellátott francia Opinel (a hagyományos Opinelek szénacél pengével készültek). Diófa nyelet kapott, vagyis ritkaság az Opinelek közt, hiszen a franciák legkedveltebb zsebkésgyártója leginkább cseresznye és bükkfa nyeleket használ, még ha akad köztük néha olajfa vagy tölgy is. A képen látható kés kora legfeljebb tíz év, az Opinel kések azonban 1890 óta folyamatosan készülnek Saint-Jeun de Maurienne savoyai városkában, a francia-svájci határ közelében. Jelen típus 10-15 euró közti összegért a legtöbb európai késboltból hazavihető. Ötven év múlva talán többet is elkérhetünk érte a gyűjtőktől. Hogy pontosan mennyit, arról 50 év múlva tájékoztatjuk a kedves olvasókat. Addig vigyázzanak a késükre.
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.