Folyton csak keresünk. Egy receptet, egy jobb életet, egy jobb élet receptjét, vagy éppen a gyógyszertárit. Minduntalan zakatolunk, leginkább fejben, egyesek a cselekvésekben, aztán mások mindkettőt egyszerre végezve próbálnak valamiféle cél-irányt elérni.
Keresünk, és nem találunk. Igen, a legtöbbször, ha őszinte vagy magaddal, nem találunk. Néha a gyógyszertárit, néha az életét.
Kérdezed, hol a hiba? Jogosan. Hiba nincs, kitérő van. Egy kanyar, amely elvisz máshová, ahová nem szeretném. Mindent megteszek azért, hogy ne ide keveredjek, mégis a kanyarban találom magam. Mert keresek ahelyett, hogy várnék.
Nem a sült galambra buzdítalak, kedves olvasóm, mert akad, aki hiába várja tátott szájjal, még így is mellé esik.
Buzdítalak és biztatlak. Vallástól, istenhittől, nem hittől függetlenül – vagy éppen függően – arra, hogy várakozz. Ám ez a várakozás ne hiába való időpazarlás legyen, a földi mindennapjaid nem cselekvései. A várakozás lelkedet és még inkább szellemedet járja át. Miközben tevékenyen haladsz a dolgod végzésével, várakozz. Odabenn. Önmagadban. Hagyd, hogy átjárja áramköreidet, hogy eltelj hittel és türelemmel. Mert minden, amit keresel, azt úgyis odabent találod majd.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.