A károsanyag-kibocsátás visszaesése csak a legsúlyosabb koronás intézkedések idejére lesz jellemző, később még be is pótoljuk?
A koronavírus-járvány nyomán fokozatosan leálló, lelassító világ hírei arról szóltak, hogy nemcsak nem látott, hanem gyakorlatilag eddig elképzelhetetlen változások történnek a környezetre gyakorolt hatások terén is. Műholdfelvételek mutatták meg, micsoda tisztulást produkál hamarjában az egyébként belélegezhetetlenségig szennyezett levegő iparközpontok környékén, megtisztulnak az amúgy turistahadakkal terhelt vizek, csöppet fellélegzik az élővilág, néhány hajszálnyit visszafoglal abból, amit az emberiség elbitorolt tőle. A hirtelen áradó lesújtó hírek között igazi felüdülés volt arról olvasni, hogy szakértők a tisztább levegő hosszabb távú pozitív hatásairól beszéltek, és persze rávilágítottak arra is, hogy a légzőszerveket megtámadó betegség idején különösen mennyire kedvező ez a körülmény. Csakhogy a szennyezés kiváltói (az emberek) nem tűntek el vagy javultak meg egy csapásra, csak kicsit vissza lettek fogva káros tevékenységükben, a járványhelyzet nagy kihívása tehát az is, hogy e téren miként történik majd a visszaállás.
Zölden tovább?
Néhány hét leállás nyilván nem menti meg a bolygót, ám azáltal, hogy hirtelen megálljt parancsoltak egy sor berögződésnek, kiváló alkalmat teremtettek arra, hogy újragondoljuk az emberiség mindennapjait: lám, működik az élet kevesebb szennyezéssel is. Az áhított visszatérés az eredeti kerékvágásba pedig történhetne akár úgy is, hogy a nem annyira jó szokásokat, tevékenységeket egyszerűen kihagyjuk belőle. Ez persze nemcsak az egyéneket érinti: mind több szó esik arról is, hogy célzott gazdaságserkentéssel éppen azokat a vállalkozásokat, kezdeményezéseket lehetne megerősíteni, amelyek zöldebb, környezettudatosabb módozatok mellett állnak ki. Ehhez ugyanolyan odafigyelésre, mérlegelésre van szükség, mint az egyes embernek: mivel és miben volt jobb a visszafogott életforma.
Vigyázó szemünket…
Annak meg aztán végképp útját kell állni, hogy a korona mögött settenkedve, netán a környezettel kapcsolatos pozitív hírek örömére (ó, hát megmenekült a bolygó, most aztán csinálhatunk, amit csak…) rosszabb legyen majd a helyzet, mint előtte volt. A gazdaság visszaturbózásának érvével jöhetnek az olcsóbb, de szennyezőbb fosszilis energiák, a visszább vett elvárások és megkötések, az ellenőrzés lankadása – hát inkább ne jöjjön!
Egyéni szinten pedig arra mindenképpen odafigyelhetünk már a járvány ideje alatt is, hogy csak a józanság határain belül nyúljuk a rengeteg egyszer használatos tárgyhoz. Hiszen a jó maszk kimosható, fertőtleníthető, ahogy a kesztyű sem válik használhatatlanná egyetlen felvétel után – ha pedig mégis eldobjuk, akkor nagyon és többször gondoljuk meg, hova, miként. Biztos ne a bolt elé a fűbe!
Szokáskialakítás
Az új életrend azzal jár, hogy szokások egész sora újul meg, cserélődik fel valami egészen mással. Mikor lenne jobb lehetőség arra, hogy áttérjünk fenntarthatóbbakra? Nem ezekben a hetekben lehet és kell megváltani a világot, de kis lépéseket tenni mindig jó: el lehet kezdeni a hulladékszelektálást (vagy figyelmesebben végezni), esetleg a komposztálást, de elég lehet akár csak áttekinteni a ruhásszekrény tartalmát, és megörülni, mennyi mindenért nem kell majd futni a boltba, amint újra lehet, és főleg nem megrendelni házhoz.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/19. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti:❗️
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.