Mindenféle dolgok nőnek ki a földből, és úgy tűnik, nem csak azért, mert itt a május.
Munkások pakolnak egy konténert, valamelyik szomszédos bejáratból halhatott ki egy lakó. A szemétből ítélve komplett berendezett lakás. Egyszer csak megjelenik egy elhanyagolt külsejű bácsi és kezdi kiszedni a konténerből a könyveket. Kupacokat csinál, valamelyikbe belenéz, beleolvas, aztán letépi a borítóját, azt külön rakja, a lapokat egybe. Így többet adnak érte a papírfelvásárlóban. Telnek az órák, a bácsi még mindig pakol, közben egy széket is szerzett. Lassan körbeveszik a könyvtornyok, körbetornyozza magát. Néha megáll egy-egy járókelő, kiválaszt valamit, megegyeznek, elviszi. A bácsi pedig osztályoz tovább. Megyek én is a boltba, a konténer mellett egy sötétpiros kredencrészlet, az alja. Két ajtós, két fiókos. Megyek tovább, nem esek bűnbe. De a boltban eldöntöm, hogy ha visszafelé is ott lesz, elkérem. Nincs ott, de ott az egyik pakoló munkás. Mondom, hol a kredenc? Itt van már bent, szétvertük. Kellett volna? Hát, nem tudom. Ne sajnálja, a macskák teljesen összepisilték, és amúgy sem fából volt, csak a bevonata.
A könyves bácsi még mindig pakol, olvassa, tépi, kötözgeti, rakja. Néha valaki megáll. Hogy fogja ezt mind elvinni? A boltok bezártak, némelyek már ismét kinyitottak, itt meg kinőtt a földből egy egynapos antikvárium. Nem fényképeztem le, mert nem engedte meg. Viszont amikor legutóbb egy másik lakást pakoltak ki, ezt a képet találtam az egyik láda tetején. Sportolók. Talán azért néznek ilyen kedvetlenül, mert egyikük a bácsi, aki most a könyveket pakolja.
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.