Trianon. Valódi multikulti

trianon

Huszonöt nemzetiség együttélése, a hat hivatalos nyelv megléte nehezen határozható meg másként – és még ha a mindennapi életben nem mindig fenékig tejfel is a multikulturális közeg megléte, fenntartása, a látogató sajátos kincsekre lelhet Vajdaságban általa (is).

Az ország – jelenleg már csak Szerbia – éléskamrájaként emlegetett északi autonóm tartomány mindhárom része, Bácska, Bánát és Szerémség is kecsegtet élménnyel és látnivalóval: ha valaki csak átugrana az északi határon (és határkerítésen), Szabadka, Zombor vagy éppen Magyarkanizsa várja (többek között), aki pedig eljut egészen a déli pereméig, gyakorlatilag a szerb fővároshoz, Belgrádhoz érkezett. A folyókedvelők a Dunát követve is megejthetik ezt az áthaladást, egészen a Száva torkolatáig, vagy már Vajdaságon túlhaladva, Galambóc vára mellett a Vaskapu-szorosig, de ha ügyesen időzítünk, a másik nagy vajdasági folyón a tiszavirágzást is elcsíphetjük. Végtelennek ható síkság ez, mégis akadnak hegyei; a kulturális különlegességeket őrző falvakból válogatni lehet, és közepes méretű városokat is becélozhatunk.

Szecesszió tóval

Mintegy északi kapuként fogad jellegzetes városházatornyával Maria Theresiopolis, Szabadka, avagy az állam nyelvén Subotica. A központi, díszektől kívül-belül roskadozó épülettől induló Korzó minden homlokzata megér egy feltekintést, a túlsó végénél levő Raichle-palota pazar látványa pedig azokat fogadja házigazdaként, akik a vasútállomásra futnak be. Lesznek persze, akik egyből a hírhedt ócskapiac felé veszik az irányt, amely ugyan a kilencvenes évek sajátos időszakában vált legendássá, de még ma is szinte minden található és kapható ott. Mások esetleg a Népszínház vagy az alternatívabb vonalat követő Kosztolányi Dezső Színház előadásaira vásárolt jegyeiket igyekeznek beváltani némi zsigeri élményre. Szabadkán járva szinte kihagyhatatlan kitérő Palics, ahol a tóban fürdeni ugyan nem mindig ajánlott, de cserében megcsodálhatóak a szecessziói idáig ingázó lenyomatai: a Vigadó, a móló vagy épp a női strand cölöpökön álló épülete. A Ludasi-tó vagy a Szelevényi-puszta rendkívüli állat- és növényvilágával lehet csalogató célpont, a társadalom helyi jellegzetességei a bácskai tanyavilág közeli maradványaiban vagy a falvak tájházaiban fedezhető fel a legkönnyebben.

Bácska lelke

A telecskai löszfennsíkon elterülő Topolya az egyik legfrekventáltabb kisváros, Vajdaság legmagasabb tornyú (72,7 méter) templomával, a Sarlós Boldogasszony-templommal és a ma már múzeumnak otthont adó Kray-kastéllyal. Határában szélmalom jelzi a tó helyét, még északabbra a zobnaticai (magyarul: Andrásnépe) lovarda a lósport fellegváraként várja a turistákat is. A közeli löszhátsághoz nemcsak a betyármondák kapcsolódnak, hanem a jelenkorban a Dombos zenei fesztivál, és a kulturális kuriózumok kedvelői kitérőt tehetnek Kavillóra, az alig kétszáz lelket számláló faluba is, ahol nyaranta a Tanyaszínház aktuális gárdája immár negyven éve újabb és újabb előadásokat rak össze gyakorlatilag a semmiből, hogy aztán (manapság már traktorral kiegészült) ekhós szekérrel járják végig egész Vajdaságot: színházat visznek olyan apró településekre, ahol ilyen élmény előtte talán sosem volt.

Bácska északi sarkában a gazdag utcai növényzetéről is ismert Zombor a tanítóképzés jelentős színhelye, irodalmi hagyományok kiindulópontja – a közeli Szivácra a vajdasági magyar irodalom bölcsőjeként is szokás tekinteni; a csak Kupuszinaként emlegetett Bácskertes pedig igazán mesebeli: magyar és a szlovák szokásokból – más hatásokkal kiegészülve – egyedülálló kultúra jött itt létre. A zombori látogató nyilván ki nem hagyná a vármegyeháza épületét, a városházát, a főutcát, de érdemes megállni egypár gondolat erejéig a híres napóránál is, amelynek kétnyelvű felirata: Jedan od ovih ti je poslednji. Egy ezekből végórád.

A székváros

A tartomány székvárosa egyben az ország második legnagyobb települése, mintegy háromszázötvenezres lakosságával – a lakosság összetételének (egykori) sokszínűségét jelzi, hogy a Mária Terézia rendelete nyomán Neoplantának nevezett várost mindenki a maga nyelvén szólítja: Novi Sadnak, Neusatznak, Újvidéknek. Székváros lévén helyet biztosít a politikai és gazdasági gócpontoknak, a központban ennek legszembetűnőbb nyoma a báni palota. A főtéren a városháza mellett a Mária neve-katedrális hívja fel magára a figyelmet, és innen nyílik a korzó végig nyüzsgő kávézókkal, a túlsó oldalát pedig a Duna utca köti össze a Duna parkkal – a helyiek jellegzetes sétahelyével. A folyó túloldalán a péterváradi erődítmény magasodik, valaha Magyarország legnagyobb vára alatt tizenhat kilométernyi alagút húzódik, négy szinten, tízezer lőnyílással, ám bebarangolni már a felszínen is igazi kaland.

Újvidék mellett húzódik a vajdasági pusztát megszakító egyik jelentősebb hegység, a Fruška gora, ahol kilátók, várromok, kolostorok várják az arra tévedőket. Kulturális hagyománygócként pedig Karlóca, ahol már 1728-ban latin iskola működött, és máig a tanulás, a filozófia, no meg a bortermelés központja. A hegyvonulaton túl pedig már Szerémség régiója kezdődik.

Béke csata után

Az észak-bácskai Magyarkanizsát a csend városaként emlegetik, és bár a közeli Zenta neve talán az ottani csatáról vált leginkább ismertté, jelenleg ez is egy békés, síkvidéki város – amelyet azonban ma már leginkább a legmagyarabb vajdasági városként emlegetnek, a lakossági összetételt, a kulturális élet gazdagságát tekintve. A Tisza folyását követve azonban a sétányon hamar eljutni a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomig, amelyet a csata 320. évfordulóján szenteltek fel. A városmag épületei közül pedig a tűzoltólaktanya számít valódi ritkaságnak: Lajta Béla építész saját gyűjtésű népi motívumaival látta el a szecessziós épületet, amelyen a funkciónak megfelelő jelzések is feltűnnek.

Ha Zenta a legmagyarabb, akkor Nagybecskerek a legbánátibb város: a Béga partján elterülő települést nagyban meghatározza a folyó, egyik nevezetessége a kis híd. Egy másik pedig a helyiek által csak gimnáziumtemplomként emlegetett piarista templom, ez Vajdaságban az egyetlen ilyen. Az ideutazó azonban kihasználhatja a település kiváló fekvését, innen ugyanis számos jellegzetes vajdasági és bánáti helyszín közelíthető meg. Écska az 1807-ben épült Harnoncourt-kastéllyal csalogat, valamint a közvetlenül mellette található Keresztelő Szent János római katolikus templommal. Versec pedig szimbólumával, az érdsomlyói várral meg a kolostor melletti szőlővel – hiszen a nagy síkság másik jelentős kitüremkedésének, a Verseci-hegységnek a lábánál fekszik. Noha a helyiek sokszor csak dombként emlegetik, itt található Vajdaság legmagasabb pontja (641 méter).

A közelben, Nagybecskerektől délre terül el mintegy 300 négyzetkilométeren Európa legnagyobb homoksivataga, a Delibláti-homokpuszta, amit egyébként a 18. század elején még nem pusztaságként tartottak számon. És aki még délebbre, egészen a tartomány déli határáig vándorol, meglátogathatja az al-dunai székelyek három települését Pancsova mellett: 1883-as áttelepülésük után Hertelendyfalván, Sándoregyházán és Székelykevén éltek, jelenleg már csak ez utóbbin. Székelykeve egyben a világ legdélebbi magyar többségű települése. Hogy innen-e, vagy már jóval északabbról, netán csak délebben kezdődik a Balkán: mindenki döntse el maga!

Három szélmalom

A már említett topolyai szélmalom 1982-ben települt át jelenlegi helyére, a tó melletti dombra, és csak egyike a négynek, amely egykor ott működött. A jelenlegi vajdasági tájképet azonban más megmaradt malmok is meghatározzák: a völgyparti Pasztviják-szélmalom 1907-ben épült. A Bajúsz néven ismert oromi szélmalom pedig ritkaságszámba menő ipari építészeti emléknek számít, és különleges szerepet tölt be az oromi Malomfesztivál életében is.

A pusztatemplom

Az aracsi templomrom még jelenlegi formájában is impozáns: háromhajós, háromapszisos, utóbb egy keleti toronnyal kiegészített kolostortemplom, illetve annak romja, amelyről nem tudni, ki és mikor építtette, és azt sem, hogy melyik rend használta. Jelenleg a Vajdaságban élő magyarság egyik szimbóluma, évente többször tartanak megemlékezéseket.

Kutak a pusztában

Az alföld jellegzetességei az artézi kutak: sajátos oázisok a róna közepén. Magyarkanizsához közel felkereshető egy nemrégiben, kalákában felújított: a Baráthok kútja. A közeli Baráth-tanyáról kapta a nevét. 1908-ban fúrták, 2016-ban újult meg, azóta meg is lehet mártózni a vizében.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap2020/18. számában jelent meg!

❗️Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti❗️

https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?