Talán furcsán hangzik, amikor azt mondom: ebben az időszakban az egyik legfontosabb, amit tehetsz a jövődért, hogy koncentrálsz a vágyaidra. Igen, magam is tudom, mi zajlik a külvilágban, épp ezért hívom fel a figyelmedet a vágyak fontosságára. Mert a jövődet nem érdekli, hogy éppen mi zajlik odakint.
Az a fontos, ami belül van, ami belül történik. Velünk. Akkor, amikor a vágyaidra gondolsz, elkalauzolod magad abba a világba, ahol lenni szeretnél. Ha ügyes vagy, érzed is őket. Átérzed a jelenedben, hogy mindaz, amire vágysz, szinte már a tiéd. Tudod, hogy a tiéd lesz. Tudd, hogy a tiéd.
Hogy miért fontos ez? Mert a vágy reménykedést fejez ki. Az arról való meggyőződésünket, hogy amire vágyunk, az egyszer a valóságunkká válik. Ha hagyjuk. Ha hisszük, hogy vágyaink teremtése meg tud valósulni, s ha átengedjük ennek irányítását a feljebbvalónak. A kettő együttesen tudja számodra meghozni a vágyad.
Vágyod-e hát a vágyad? Követed-e a lelked hívó szavát, amikor meghív téged vágyaid táncára? Hagyod-e hogy vezessen, pörgessen, tekerjen, hátradöntsön?
Mindegy, hogy fekete vagy kék, banális vagy grandiózus, a lényeg, hogy a tiéd legyen, a te szívből jövő megérkezésed legyen. Írd fel, dédelgesd, gondozd, neveld, hogy amikor a külvilág is alkalmas lesz a befogadásra, megjelenhessen nálad.
Mert végtére is, hogy Ernst Jünger szavaival zárjaim soraimat: a remény mindenesetre messzebb vezet, mint a félelem.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.