Édesanya nyelvünk

Cs. Liszka Györgyi

Az ilyen húsvétunk sem volt még után újra elmondhatjuk, hogy ilyen anyák napjánk sem ám. Mert egy időre vége az ölelésnek, a kézfogásnak, a hálás pusziknak, kézcsókoknak. Inkább tartsuk meg a tisztes távolságot, mintsem köszönetképpen átruházzunk életadónkra egy nem kívánt koronát.

Viszont: telefonálni lehet! Megmutatta nekünk ez a járvány azt is, mire valók az okos eszközök, a telefon például legott telefonálásra, szóbeli kapcsolattartásra, a hangunk átvitelére szolgál, bele lehet például énekelni az Orgona ágát, ugye, Édesanyám? Mégpedig az édesanyánk nyelvén, úgy, ahogyan őtőle tanultunk meg beszélni. (Mondjon akármit is a mesesorozatunkban szereplő Hanga napközis tanító nénije, akinek az anyja mekele, annak az anyanyelve is mekele. Punktum.) Vagyis énekeljük bátran ízes tájszólásban, ám mindenképpen kerülve a hȧtȧlmȧs pónikot, amit Juhász Katalin palóc alteregója, Juhósz Kȧtȧlin emleget az Irodalmi Szemle egyik tavaly megjelent számában. Pániknak semmi helye, épp ellenkezőleg, most kell igazán megnyugtatni az édesanyákat, hogy velünk minden rendben lesz, tartsa be ő is a szabályt. És most kell, most lehet csak kivenni nagy részt a velünk élő édesanyák tehermentesítéséből, akiknek, ahogy ezt Veres István kollégánk riportjából kiolvashatják, nemhogy könnyebbséget jelentene az otthon maradás, hanem egy sor pluszfeladatot zúdított a nyakukba. Ők most egyszemélyes anyák, barátok, munkavállalók, pedagógusok, szakácsok, takarítók, mosónők, anyagbeszerzők, animátorok napi huszonnégy órában, úgyhogy kedves apák, kedves gyerekek, ha eddig még nem tették, tessék végre felosztani a feladatokat a családban.

Ám amellett, hogy látjuk, micsoda hozadéka van a telefonnak, az internetes kapcsolat lehetőségének, arra is ráébrednek egyre többen, mekkora szükség van a könyvre, a nyomtatott olvasnivalóra. Hogy milyen felüdülés, maga az oázis, amikor a hosszú internetes munkanap után végre papíralapú olvasnivalót vehet kezébe az ember. Nyugtatja a szemet, nyugtatja a lelket, serkenti a képzelőerőt, pallérozza az elmét. És amire csak most jöttem rá igazán én is, most, hogy a saját szobámban dolgozom már több mint egy hónapja, a nyomtatott sajtó óriási előnye és fölénye: nem kényszerít rá, hogy mindenféle idegen emberek rosszindulatú, ostoba, mocskolódó, gyűlöletes, trágár, de még csak a témába sem illő megjegyzéseit olvassam, ha kíváncsi vagyok egy-egy cikkre. Úgyhogy időtakarékos, és ismételten olvasható, ha eszembe jut valami, újra elővehető anélkül, hogy órákig kéne szörföznöm a hálón, mire megtalálom. Édesanyám nyelvén szól hozzám, nem az alpáriakén.

És, bocsássanak meg nekem, de már megint itt lukadtam ki, a Vasárnapnál, mert akár édesanyánkat is helyettesítheti, ha távol tőle élünk, s egy egészen más közegben. Jön hétről hétre. Mert a nyelvünk az anyánk. Mindenki tudja, kit anya szült, hogy nyelvében él a nemzet. Nem sete-suta vagy fennkölt szimbólumokban, mert hiába a magyar Szent Korona a pozsonyi Dóm tetején, ha benne már csak szlovákul imádkoznak. Márpedig ezt, úgy tapasztaljuk, a Vasárnap Olvasói különösen jól tudják. Bizonyítja az az önzetlen segítségnyújtás, amit a járvány kitörésének első pillanatától tapasztalunk: a munkatársaink áldozathozatalától egészen azokig, akik felismerték, hogy na, most, akkor most tényleg elő kell fizetni. És itt vagyok köteles azt is elmondani, hogy Hunčík Péter mecénási kezdeményezése is, bizony, embereire talált, az első héten annyi támogatás jött össze nagylelkű adakozóinktól, amiből egyszeri 12 oldal elkészítését tudjuk finanszírozni. Mikor megkaptuk a húsvét utáni négy nap mérlegét, éppen videogyűléseztünk, a kollégák arcán a meghatott döbbenet, majd szinte egyszerre mondtuk ki: ez mekkora elismerés! És hogy ez bennünket mennyire kötelez, micsoda ösztönzést ad ahhoz, hogy a lap tartalmával méltóképp megháláljuk. Természetesen a további befolyó összegekről is tájékoztatni fogjuk Önöket, köszönettel mindazoknak, akik lemondtak értünk, a lapjukért valamiről. Édesanyjuk, a nyelvük neveltjei ők, Isten éltessen hát minden Vasárnap-olvasót!

És édesanyát.

Érdekes

Aki követni szeretné Hunčík Pétert azért, hogy 2025-ben és még azután is olvashassa a Vasárnapot, és megteheti, a következő számlaszámon tegye:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

VASÁRNAP reggel volt. Szegény édesanyám, mint máskor, megfőzte azt a kis frustukot: a tejes puliszkát.

Nagy Olga: Asszonyok könyve / Nehéz sorsú édesanyám

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap2020/18. számában jelent meg!

❗️Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti❗️

https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?