Az élet nem múlik el, csak átalakul. Vagy az élet nem múlik, csak átalakul? Vagy csak átalakul, és közben múlik?
Nem, a látszat ellenére nem szeretnék most itt veled mély filozófiai értekezésbe bocsátkozni erről a témáról, elvégre Vasárnap van. S mint olyan, itt a pihenés ideje. S ha pihensz, talán ráérsz velem játszani is.
Mert játékra invitállak, mégpedig olyanra, ahol azt mondom, játsszunk a szavakkal. Jómagam azt teszem hosszú évek óta, és végtelen örömömet lelem benne. Ezt az örömet, a játékosságot és a vele együtt járó gondolkodást szeretném neked is átadni. S csak abban tudok bízni, hogy e játék tetszeni fog, élvezetet, örömet és elgondolást találsz majd benne Te is.
Mostantól ugyanis, ha Te is úgy gondolod, eljátsszuk azt, hogy minden héten hozok egy gondolatot, egy érzést, egy kérdést, és beleteszem egy olyan környezetbe, amely eddig talán ismeretlen volt számodra. Egy olyan – bízom benne – újszerű látásmódot igyekszem képviselni, amely talán kizökkent a mindennapokból, s közelebb visz a megértéshez, önmagad és ezáltal mások megértéséhez is. Mert a játék lényege, hogy jól érezzük magunkat, célja azonban mégis a fejlődés.
S ha már a múlás, elmúlás szavakkal játszottunk az elején, fejezzük is be velük. Neked is tartalommal teliek ezek a szavak. Jelentenek ezt is, azt is, élethelyzettől, pillanatnyi érzésektől, meglátásoktól, világnézettől függően vagy függetlenül. Én is így vagyok vele, mégis egy fontos dologról nem szabad megfeledkezni. Minden elmúlásban ott lapul az öröm. Az öröm, amely az újrakezdés lehetőségét hirdeti számunkra.
Legyen ez a mi közös újrakezdésünk, s köszönöm, ha velem tartasz ebben a játékomban, amely végső soron érted van, s azért, hogy örömödet leljed benne.
Ambrózai Zsuzsanna
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.