Életünkben ösztönösen keressük a szépséget. De az ember sokszor nem megtalálni, hanem megteremteni akarja. Tudatosan indul neki az alkotásnak, közben meg elpusztítja a már meglevő szépséget egy kitalált elképzelés miatt.
Hogy valami nekünk tetsző-e, pusztán a gondolkodásunktól függ. A saját értékrendünk szerint ítéljük meg környezetünket, elemezve jelentjük ki valamiről, hogy szép vagy sem. Az elemzéssel és gondolkodással azonban sosem fogjuk meglátni a valóságot. Mindig közbeszól majd az értékrendünk, előítéleteink és félelmeink, amelyek a becsvágyunkkal együtt a nyugtalan alkotásban vélik létrehozhatónak a szépet.
Az ilyen ember kivágja és megcsonkítja a fát, hogy elképzelései szerint formálhassa. Beleszól a természet rendjébe, átalakítja a tájat, hogy az általa támasztott követelményeknek megfeleljen. Szokatlan műveket, alkotásokat hív életre, amelyeket aztán másoknak mutogatva próbál becsvágyának eleget tenni. Vannak, akik bedőlnek a megtévesztésnek, s pusztán azért ismerik el egynémely emberi alkotás értékét, mert arról mások ugyanúgy vélekednek.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy emberi kéz műve nem lehet figyelemre érdemes. Ha félreteszed gondolataidat, és előítéletek nélkül figyeled a világot, rájössz, hogy a szépség tevékeny alkotás nélkül is ott van körülötted. A világ a maga rendezetlenségében úgy tökéletes, amilyennek Isten megalkotta.
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.