Amikor már szinte mindent tudunk a világról? Vagy talán legyen a cikk címe az, hogy „miben higgyünk 2020-ban, amikor rájövünk arra, hogy szinte semmit sem tudunk a világról”?
Na igen. És akkor még nem is beszéltünk a kísértésekről. Az internet bugyrairól, a kommunikáció kiszélesedéséről, a kapcsolódások leegyszerűsödéséről. A költői kérdésre lehet egy igen rövid és egyszerű választ adni: Egy hívő ember – minden kísértéssel és kérdéssel együtt – a 21. században is képes megélni a vallását. De azt is gondolom, mind a szerkesztő, mind pedig az olvasó kíváncsi a hosszabb válaszra is. Akkor nézzük meg!
Sokan és sokszor kérdezik tőlem, hogy miként tudnának jó (vagy még jobb) zsidóvá válni. Ilyenkor általában elgondolkodom azon, hogy mi is lehetne a jó válasz a kérdésre. Létezik-e általános jó tanács, vagy személyre kell szabnom a választ?
Mert egyfelől a zsidó hagyomány a mai napig autentikus forrásként kezeli a másfél évezredes monumentális törvénykódexet, a Talmudot, amelynek egyik történetében a két nagy bölcs, Hillél és Sámmáj vitáját olvassuk a zsidó hit lényegéről. Hillél azt mondta a zsidó vallásba betérni szándékozónak: „(A zsidóság lényege, hogy) ami számodra gyűlöletes, azt ne tedd felebarátoddal. Ez a Tóra, a többi (fejezet) már csak ennek (a mondatnak) a részletezése, menj haza, és tanuld meg!” (Sábát31)
Ha szeretnék a hitre zsidó ars poeticát találni, akkor ez az a mondat, amelynek a legérvényesebbnek kell lennie az ember és ember közti kapcsolatban. És innen, a látható és érezhető emberi kapcsolattól már csak lelki lépés a spiritualitás. Ezt nem véletlenül írtam, mert aki az emberben felismeri az isteni lelket, az tud Istennel is működő kapcsolatot teremteni. Kortól, modernitástól és kísértésektől függetlenül. Ha az emberek szeretnek, Isten is szeret – mondja a Talmud egy másik helyen. Akár lehetne ez is a hit alapja.
Ám ne elégedjünk meg ennyivel, lehet egy másik válaszom is a hozzám fordulók számára! A bölcsek összeszámolták, hogy Mózes könyveiben 613 parancsolatot kapott a zsidó nép az Örökkévalótól, ami a legteljesebb mértékben behálózza, meghatározza az élet minden egyes területét, beleértve a polgári és büntetőjogi kérdéseket, az ünnepeket, az áldozati szertartásokat s az emberek közötti szociális és személyi kapcsolatokat... Ám napjainkban ezeknek a törvényeknek a túlnyomó része már nem időszerű, hiszen több is a Szentélyhez volt köthető, amely már két évezrede nem áll.
De a még meglévő parancsolatok közt van egy, amelyet mindenkinek meg szoktam említeni mint a hit alapját: a Szombat megtartása mint a zsidó önrendelkezés és hit szimbóluma az Istennel való kapcsolódás jelképe. „Rendben – mondják –, persze, persze, megtartani, de hogyan?” A válaszom lényege, hogy „25 órán keresztül kapcsolódj Istenhez, a zsidó közösséghez, önmagadhoz. Senki és semmi se zavarjon meg ebben téged!” Ekkor általában jönnek a kifogások: „Péntek este, az ünnep kezdetekor még megoldható, de szombat délelőtt? Akkor megyek a piacra, a közértbe bevásárolni. Akkor viszem a gyereket a programokra. Délutánonként van a Fradi-meccs.” Stb. Igen, ezek is kísértések, de azt kéri (parancsolja) az Örökkévaló: „Tartsd meg a szombatot, és szenteld meg azt, ahogy az Örökkévaló, a te Istened megparancsolta!”
„Nem a zsidóság tartotta meg a szombatot, hanem a szombat a zsidóságot!” – szoktam mondani. Majd magamról mesélek, hogy én szinte állandóan online vagyok. Ez a munkám része is. Nemcsak a napi több tucat levél elolvasása és megírása, hanem az információ beszerzése is. Rengeteg mindenhez hozzá lehet férni a világhálón, legyen az hivatkozás, hosszabb-rövidebb írás, könyvek, filmek, képek. Hatalmas tudásanyag rejtőzik ott.
Ám ez a tudás egy fabatkát sem ér, ha állandóan csak ezt hajszolom, ha csak ezt keresem, és nem engedem, hogy mindez leülepedjék, amikor csak arra figyelek, ami mindig velem van: a szeretteim, a családom, a zsidóságom, és bizony az Örökkévaló. Olyankor nincs számítógép, nincs telefon, nincs nyomkodás, csak mi magunk vagyunk, amikor beszélgetünk egymással, amikor az Örökkévalóhoz fordulunk. Nagy szavak? Lehetetlenség? Nem hiszem!
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy könnyű erre az útra lépni, de csak az első lépés megtétele a nehéz. Az elhatározás. Onnantól kezdve önmagát gerjeszti a hit. Ahogy a Talmud mondja, az egyik jótett hívja a következőt.
Tudom, én most zsidó szemszögből beszéltem a hitről és a kísértésekről. Ám hiszem, hogy a hit életérzés, élmény, jövőkép. A zsinagógáinkban minden péntek este éneklünk egy szombatot köszöntő dalt, amelyről a kiváló zsidó-magyar költő, Kiss József is megemlékezett a Beköszöntő című versében, melynek az első három versszaka így szól:
Jőjj, szombat csöndje! Lelkeinkre / Áhitat szárnyin szállj alá! / Saruiról a port leverve, / Jöttödet ki ne áldaná? / Nyugasztalónk te! nyájas! enyhe! / Áhitat szárnyin szállj alá! // Munkában hat napunk törődve, / Verejtékünkből folyt elég. / A hetediket pihenőre / Isten-atyánk te rendeléd, / Munkában hat napunk törődve, / A hetedik legyen tiéd. // Mint vőlegény eseng a kedves / Óhajtva várt ara elé! / Ugy, szombat csöndje, lelkünk repdes / Nyugalmas révpartod felé; / Boldog, ki nyugtát gonddal terhes / Napokra benned föllelé.
Hogy mi is ez az áhítat? Ha megéljük az ünnepeinkben és a hétköznapjainkban Isten közelségét. Ha felfedezzük a tetteinkben, a gondolatainkban és a döntéseinkben. Akkor megértjük, akkor megéljük.
Radnóti Zoltán rabbi
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.