Kivéve a fekete himlőt, amelyet védőoltás kifejlesztésével sikerült teljesen eltüntetni. Kolerás vagy pestises betegek azonban ma is élnek a földön. De honnan indultak és hová jutottak ezek a hírhedt betegségek?
A nagy történelmi járványok esetében a legérdekesebb, hogyan tudott egy-egy helyi jellegű ragályos betegség szétterjedni egy egész kontinensen és eljutni más kontinensekre. A válasz: utazással, az utazó emberekkel. Mivel régen nem voltak turisták, két ügy miatt voltak képesek felkerekedni az emberek, ez a két ok pedig a kereskedelem és a hadakozás volt.
Ős patkány terjeszt kórt
Tehát a nagy járványokat az elmúlt évszázadok, évezredek során főként a katonák és a kereskedők terjesztették. A kora középkori nagy bizánci pestisjárvány kivétel, ennek kialakulásában ugyanis két természeti tényező is közrejátszott (már ha hihetünk az eddigi elméleteknek). Az egyik, hogy az indonéziai Krakatau vulkán 535-ös kitörése annyi hamut lökött a Föld légkörébe, hogy bizonyos helyeken nem érett be a termés, az éghajlatváltozás miatt pedig rengeteg patkány húzódott bizonyos európai városokba. A Bizánci Birodalom fővárosában, Konstantinápolyban 541-ben tört ki a nagy pestisjárvány, napi tízezer áldozattal, a halottak száma 542 tavaszára már kétszázezer volt, olvashatjuk Prokopiosznál.
De mi köze a pestisnek a patkányokhoz? Az, hogy a Yersinia pestis nevű baktérium a patkánybolhán tenyészik, és arról került át sokszor az emberekre, akik közt aztán cseppfertőzéssel is könnyen továbbterjed. Ráadásul úgy tudjuk, hogy a legnagyobb pestisjárványnak, amely Európa lakosságának mintegy a felét vitte el 1347–53 között, szintén a patkány nyitott gátat. Persze, az ember is kivette azért a részét a terjesztésből: 1346-ban a Krím félszigeten a genovaiak által birtokolt Kaffa városát a kipcsakok ostromolták, és pestisben elhunyt társaik közül néhánynak a holttestét beröpítették a várfalak mögé, így a dögvésznek is nevezett pestis a várost védő genovaiak közt is pusztítani kezdett. Ők menekülőre fogták, jöttek vissza Európába hajókkal, ennek következtében a nagy kikötőkön keresztül máris itt volt a járvány, és terjedt tovább a kontinens belseje felé.
Érdekes adat a nagy középkori pestisjárványhoz, hogy míg például Angliában a lakosság fele odaveszett, Magyarországon sokkal kisebb arányban haltak meg, a pestisben ugyanis veszélyeztetettebbek az A vércsoporthoz tartozók, Magyarországon pedig a B volt a domináns.
Talán csak a fele igaz
Jó ideje ez a hivatalos pestistörténelem, ami nem jelenti azt, hogy nem derülhetnek ki új részletek a témáról. 2015-ben bejárta a sajtót egy norvég kutatócsoport elmélete. Az egykori európai pestisjárványok, a velük kapcsolatban említett klímaváltozások és a középkori pestistömegsírok maradványaiból nyert minták kapcsolatát vizsgálták. Nils Christian Stenseth, az oslói egyetem tanára társaival több ezer járványesettel párhuzamosan európai és ázsiai évgyűrűmintákat vizsgált, az idős fák évgyűrűiben ugyanis kimutathatóan ott van a kiugróan más klímájú évek nyoma, ezek az évek pedig rendszerint a patkánypopulációk szaporulatára és mozgásaira is hatottak. Az eredmény röviden, hogy a pestisjárványok terjedése nem kenhető egy az egyben az európai patkányokra. Kiderült ugyanis, hogy a közép-ázsiai évgyűrűmintákban látszó, csapadékos tavaszra következő extrém meleg nyarak után tizenöt évvel Európában mindig megjelent a pestis. Ezek a bizonyos évek pedig a Közép-Ázsiában elterjedt óriás versenyegér populációjában hoztak extrém nagy szaporulatot. Ennek a rágcsálónak a bolhája szintén hordozza a pestist, amely így Közép-Ázsiából a Selyemút kereskedőivel, valamint a velük kapcsolatba került kereskedőkkel juthatott el Európa nagy kikötőibe, majd a kontinensre. A kutatási eredmények további bizonyításra szorulnak, azt viszont jól mutatják, hogy óvatosan kell bánni az egyes járványok, krízishelyzetek magyarázataival.
Bár a pestis ma is elő-előfordul a világban (Indiában, egyes afrikai országokban, de még az USA-ban is), csak a középkorban volt rendkívül veszélyes, a mosakodás és a higiéniai intézkedések elterjedésével sikerült megakadályozni, hogy nagyobb pusztításokat vigyen véghez az emberek közt. Kórokozója állatokon ma is megél, az USA délnyugati részén, Arizona és Colorado államokban például a prérikutyák bolhái is hordozzák, így ha a helyi házimacskák kint csatangolva prérikutyákkal érintkeznek, előfordul, hogy valamelyik helyi orvos pestist diagnosztizál egy-egy páciensen. 2003-ban Algériában, 2005-ben Kongóban volt pestisjárvány.
Kossuth és a kolerafelkelés
Az újkori kórok közül Európában és Magyarországon jelentős gondokat okozott a Távol-Keleten korábban is jól ismert kolera. 1826-ban kapott erőre, de talán ott is marad Keleten, ha az 1830-as lengyel felkelésben I. Miklós orosz cár nem rendel távol-keleti hadtesteket a lengyel lázadók ellen. A katonákkal a baktérium is megérkezett, 1831-ben Magyarországon el is rendelték a határzárat, de I. Ferenc császár és király az év októberében már fel is oldotta, úgy vélvén, hogy a betegség levonult. Nem vonult le, sőt ekkor kezdett igazi pusztításba, a lengyel területekkel határos északi, főleg szlovákok lakta vármegyékben, de Erdélyben is felerősítette a jobbágyok és uraik közti társadalmi feszültségeket, amelyek nemzetiségi színezetet is kaptak. Ebből lett a koleralázadás (az éhínség és a betegség által fenyegetett jobbágyok nemesi birtokokat támadtak meg), melynek kezelésére kolerabiztosokat küldtek ki. Egyikük a fiatal Kossuth Lajos volt, itt szerzett komolyabb áttekintést a szegényebb néprétegek problémáiról. A felkelést statárium kihirdetésével sikerült megfékezni, de a kolerába a nyelvújító Kazinczy Ferenc is belehalt. Magyarországon ez a járvány okozta a 19. század legnagyobb demográfiai katasztrófáját: egymillió ember vesztette életét. Azóta a kolerát a beteg nagy folyadékveszteségének pótlásával, vagyis rehidratálással gyógyítják. Haitin a 2010-es földrengések után ütötte fel a fejét a betegség, Jemenben pedig 2017-ben, mivel a politikai zavargások miatt összeomlott az egészségügy, és a lakosság egy része alig jut vízhez.
Világháborúra spanyolnátha
A 20. század első felének legnagyobb járványa az 1918–19-ben pusztító spanyolnátha volt, amely a legelfogadottabb elmélet szerint egy USA-beli, kansasi katonai támaszpontról indult ki, és az amerikaiak 1916-os hadba lépésével jutott el Európába. Magyarországon először közönséges influenzának hitték, és amikor 1918 őszén pusztítani kezdett Budapesten, az emberek felvásárolták a szappant. A mélyszegénységben élők védekezni sem tudtak ellene, hiszen még a rendszeres kézmosás lehetősége sem voltak mindenhol meg. A zavaros politikai viszonyok és az őszirózsás forradalom csak növelte a káoszt és a spanyolnátha erejét. Az élelmiszerért sorba kellett állni, Károlyi Mihály miniszterelnök pedig még azt sem tudta elérni, hogy a vendéglátóhelyek bezárjanak. A járvány főleg a 20–45 évesek közül szedte áldozatait, és elpusztította a föld lakosságának 3–5 százalékát (25-50 millió embert). Ebbe halt bele IV. Károly magyar király és osztrák császár, Egon Schiele festő és Kaffka Margit író is. Ady Endre szintén elkapta, de a kórboncolás szerint vele a vérbaj végzett. A járvány 1919 februárjában hirtelen megállt. Ha a spanyolnátha később felbukkant is, elterjedni már nem tudott, mert az Alexander Fleming által 1927-ben kifejlesztett penicillinnel gyógyítani tudták, akik pedig már egyszer átestek rajta, immunisak maradtak.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/14. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.