Udo Kier
Rendben az életem, mondja három évvel azután, hogy Karlovy Vary fesztiválján mímelt jókedvében, egy csokor fehér liliommal a kezében, táncra perdült egy délutáni fogadáson.
Ott és akkor Udo Kier nem titkolta: ha rátör a magány, azonnal kirúg a hámból. Olyankor pedig nem kíméli magát. De akkor is ugyanez történik, ha repes a boldogságtól. A végleteket mindig a kedvenc italával éli meg. Abból pedig több is van. Budapesten a hungarikumként számon tartott gyógylikőr.
Miért hezitált olyan sokáig annak idején, tényleg nem akart színész lenni? Miért nem beszél az édesapjáról? Milyen volt Lars von Trierrel együtt dolgozni? Milyen volt magyar rendezőkkel dolgozni? Melyik szerepe a legkedvesebb? Igaz, hogy volt néhány év az életében, amikor papok nevelték? A magánya felfejthető? Mennyire szenvedélyes műgyűjtő? Ki segítette az amerikai letelepedésben? Van olyan rendező, akivel szívesen dolgozott volna, de sosem hívta? Előfordult, hogy már forgatás közben jött rá, hogy nem kellett volna elvállalnia a szerepet? Merre vezet az útja Budapestről?
Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László interjúját a Vasárnap már megvásárolható számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.