Virág helyett kérhetünk mást?

Nőnap közeledtével férfi társainktól ismét várhatók a „lányok, nők, de jó, hogy vagytok” típusú, kétség kívül jóindulatú, ám kissé közhelyes szólamok, megnyilvánulások. Az egyszerűség kedvéért e cikk erejéig most tegeződjünk.

Tudjuk, fiúk, férfiak, hogy a fenti mondatokkal kedveskedni igyekeztek, de ez a nap nem azt hivatott ünnepelni, hogy „vagyunk”, hanem hogy tőletek függetlenek, önállóak és a jogokat illetően veletek egyenlőek vagyunk. Bár érdemes utánanézni, hogy ez gyakorlatilag mennyire érvényes.

Azt már manapság természetesnek tartjuk, hogy mint nők szavazhatunk, hordhatunk nadrágot, rövid hajat és úgy egészében rendelkezhetünk magunkról apáink, férjeink jóváhagyása, beleegyezése nélkül.

A nemek közötti egyenlőségi index (az úgynevezett Gender Equality Index) 2019-es mutatóit tekintve viszont Szlovákia jó pár körrel le van maradva az EU országaitól (már csak Magyarországot és Görögországot tudhatja maga mögött). A lemaradás persze eltérő az egyes területeken.

Például a munkakörülményeket és a keresetet illetően bár Szlovákiában valamelyest javult a helyzet az utóbbi 15 évben, ám még mindig markáns a különbség. A Szlovákiában élő nők átlagosan 224 euróval keresnek kevesebbet egy hónapban, mint a szlovákiai férfiak. Miközben a végzettségi szintet nézve a nők állnak jobban. Míg Szlovákiában a nők 21 százalékának van főiskolai végzettsége, a férfiaknál ez nem egész 18 százalék.

Az egyik legmarkánsabb különbség a döntéshozás terén mutatható ki. Mint ez már tudható, a most lezajlott parlamenti választás után az országos törvényhozó testületben egyötödnyi (21 százalék) lesz a nők aránya (az EU-átlag 28 százalék, Ausztriában 32, Finnországban 42, Svédországban 46 százalék). És a helyzet nálunk körülbelül ugyanolyan, mint 2005-ben volt.

Tegyük hozzá, hogy a választást elbukó magyar pártok sem különbek e tekintetben. Mindkét induló magyar párt jelöltlistájának első húsz helyén alig akadt listánként három-négy nő.

Úgyhogy kedves és tisztelt fiúk, férfiak, virágcsokor meg női mivoltunkat dicsérő szavak helyett, adjatok több esélyt, helyet magatok mellett. Nem azért, mert kiérdemeltük, nem azért, mintha attól jobb lenne minden, hanem pusztán azért, mert amennyiben együtt élünk, tanulunk, dolgozunk, akkor dönthessünk is együtt. S ne csak otthon.

Fónad Laura
szociológus