Jaroslav Málik huszonnyolc évig szolgált a rendőrség kötelékében, ebből négy évig az országos rendőr-főkapitányság hírszerzési osztályának vezetője volt. Robert Kaliňák belügyminiszter 2016 júniusában nevezte ki Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány első helyettesévé. Viszonyuk kezdettől feszült volt, ezért 2018 nyarán Málik maga kérte a diplomáciai szolgálatba való átsorolását, s ugyanannak az évnek szeptemberétől Szlovákia szerbiai rendőrségi megbízottjának posztját töltötte be. Tavaly augusztusban kérte a rendőrségi szolgálat alóli felmentését, és 2019 szeptemberében 46 évesen szolgálati nyugdíjba vonult. Ma nyíltan beszél a rendőrségnél uralkodó viszonyokról, mert úgy véli, főleg a választások előtt fontos, hogy minél többen ismerjük az igazságot.
Hogyan tudott egy Marián Kočner ennyi embert a markában tartani? Valóban az volt a titka, hogy gátlásai nem voltak, pénze viszont annál több, és mindenkit lefizetett?
Ilyen Kočnerből több is van Szlovákiában, minden régióban akad egy, aki uralja a helyi rendőrséget, ügyészséget, politikusokat. Csak annyi a különbség, hogy nem olyan exhibicionisták, és ma már óvatosabban intézik a piszkos ügyeiket, de a helyi emberek tudják a magukét, és félnek tőlük. Kočner volt annyira szemtelen, hogy olyan ügyletekbe is belefogott, amelyeket mások kerültek, mert kimondottan élvezte, hogy a zavarosban halászhat. Vállalkozói, politikai, rendőrségi, de főleg bűnözői közegben mozgott, sehová nem tartozott egészen, de ennek a rothadó rendszernek a mozgatóereje volt. Egyszerűen csak tudta, mivel lehet hatni az emberekre. Elintézett, megfizetett, ha másként nem ment, kompromittált, hisz a legtöbb embere beérte karácsonyi ajándékkal vagy azzal, hogy kifizette a kirándulását. Azt gondolom, hogy az igazán jelentős összegek külföldi cégeken és bankokon keresztül sokkal feljebb jutottak. Amit ma láthatunk, az csak a velejéig romlott rendszer felszíne.
Önnel nem próbált Kočner kapcsolatba kerülni?
Voltak próbálkozásai, de soha nem találkoztam, nem telefonáltam, üzenetet sem váltottam vele.
A rendőrparancsnokság hírszerzési osztályának vezetőjeként tudnia kellett, milyen veszélyes Kočner. Mert ma mindenki, aki kapcsolatban állt vele, azt mondja, hogy sosem gondolta volna, mire képes, csak hencegésnek vette, amit mondott.
Ján Kuciak és jegyese meggyilkolását követően az volt az első szavam, hogy emögött Kočner áll, mert csak ő olyan buta és gátlástalan, hogy képes ezt megszervezni. A biztonsági szervek is tudták, kicsoda Kočner, hiszen már abban az időben, amikor Jaroslav Spišiak volt az országos rendőrfőkapitány, a megfigyelt személyek listájára került. Azt nem tudom, hogy megfigyelték-e, a prioritásokat mindig menedzseri szinten határozzák meg, és úgy tűnik, Kočner nem volt célszemély. Egészen Ján Kuciak és jegyese meggyilkolásáig inkább védett személy volt.
Elmondható, hogy azóta mások a viszonyok?
Annak alapján, amennyit a volt kollégáktól és a sajtóból tudok, komoly fenntartásaim vannak. Kulcsfontosságú lett volna Bödör embereitől megszabadulni a rendőrségnél, de a hírszerzésnél máig ők végzik a lehallgatásokat és megfigyeléseket, vagyis a legfontosabb tevékenységeket. A NAKA átszervezése arra utal, hogy a vezetés mindent kézben akar tartani. A cél az, hogy a lojális regionális vezetők már csírájában elfojthassák a kényelmetlen ügyek kivizsgálását.
Ilyen körülmények között minek köszönhetjük, hogy a Kuciak–Kušnírová-gyilkosság esetében a vizsgálat eljutott a vádemelésig?
Az újságíróknak és a társadalmi nyomásnak, amely nem engedte az illetékeseket lélegzethez jutni és félreállítani Peter Juhást és kollégáit.
A társadalmi nyomás Dobroslav Trnka volt főügyész büntetőjogi felelősségre vonását illetően is nagy volt. Ebben az esetben miért nem volt elég?
Trnka ellen már 2018 végén vádat lehetett volna emelni, amikor nyilvánosságra került a Marián Kočnerrel folytatott beszélgetésének felvétele. A rendőrség hangtani elemzést készíttetett, és az igazolta a felvétel hitelességét. Információim szerint a NAKA kész volt letartóztatni Trnkát, de épp Milan Lučanský rendőrfőkapitány állította le az akciót azzal, hogy ezt több tapintattal kell előkészíteni, mert Trnka iszik, már ártalmatlan, és képes öngyilkosságot elkövetni. Valóban labilis lehet, úgyhogy ha akkor letartóztatják, kulcsfontosságú lehetett volna a vallomása. Ez volt „az ügyészség és a rendőrság közti rossz koordináció” oka Szlovákia történetének egyik legfontosabb ügyében, amikor maga a főügyész akadályoztatta az igazságszolgáltatást. Most már elmúlt a meglepetés pillanata, mindenkinek elég ideje volt arra, hogy megüzenje Trnkának, mi minden történhet vele, ha eljár a szája.
Valószínűnek tartja, hogy újra őrizetbe veszik?
Ennyi idő után nem vagyok biztos az ilyen teátrális őrizetbe vételek értelmében. Régen vádat emelhettek volna ellene, és utána feloldhatták volna a hallgatási kötelezettség alól, így ez az egész csak kínos színjáték. Hírszerzői körökben arról beszélnek, hogy a főügyészi irodában több tucat ilyen felvétel készült, és mindegyik több bűncselekményt bizonyít. Mégis mire várunk? Azok, akik a felvételeken szerepelnek, nem fogják támadni egymást, mert mind ugyanazokon a luxushajókon nyaralnak, a feleségeik együtt járnak vásárolni Milánóba, ők meg együtt isznak, drogoznak. Jobban vigyáznak, hogy ne készülhessenek róluk fényképek, felvételek, de lényegében minden úgy működik, mint ezelőtt.
Négy évig vezette a rendőrség hírszerzői szolgálatát, ezt megelőzően huszonnyolc évet töltött a rendőrség kötelékében. Mikor jött rá, hogy a rendőrséget is a politika irányítja?
Már a kilencvenes években, a mečiarizmus idején érezni lehetett a szervezett bűnözésnek a politikával való összefonódását. De én csak 2000 táján kezdtem tudatosítani, hogy a rendőrségnél és a biztonsági szervekben mindent a legerősebb kormánypárt ural. Kivétel nélkül mind ezt művelték, minél több idejük volt rá, annál inkább. Annak a lehetősége, hogy szilárd kapcsolatokat építsenek ki, egyenesen arányos a kormányzás idejének hosszával. A jobboldali kormányoknak soha nem volt ennyi idejük, de lehet, hogy ha van, ugyanezt tették volna. Ez a szlovák mentalitásról tanúskodik: mi valamennyien barátok és ismerősök vagyunk, segíteni akarunk egymásnak, elintézzük a dolgokat. Tizenkét éves kormányzása alatt a Smer itt olyan vörös betont rakott le, hogy azt nagyon nehéz lesz szétverni. Ezek alatt az évek alatt a rendőrségen belül is sok ember váltotta egymást, de ők csak a saját vércsoportjukhoz tartozókat vették fel. Szomorú vagyok, amikor a politikusoktól és újságíróktól azt hallom, hogy a rendőrök többsége tisztességes, mert sajnos, ez nem igaz. A mai politikai-hatalmi felállás a Lučanskýhoz hasonló embereknek kedvez, akik mindig megtalálták a helyüket, és ma már keresik is a kapcsolataikat az ellenzéki pártokban.
Vizsgálták valaha, hogy Lučanský baráti kapcsolatokat ápol Miloš Kánnal, egyes források szerint erotikus szalont működtetett Turócszentmártonban, vagy azt, hogy miből vett házat Floridán?
Formálisan igen, és mindig azzal zárták le a vizsgálatot, hogy bűnözők hitelt nem érdemlő vallomásairól van szó. De akik Turócszentmártonban élnek, tudják, mi az igazság, és joggal kérdezik, miből gazdagodott meg Milan Lučanský. Azt mondja, hogy a háza 330 ezer eurót ér, de azok a mesteremberek, akik dolgoztak nála, kétmillióra becsülik.
Mindennek ellenére a kormánypártok és némely ellenzéki pártok is támogatják őt, sőt, úgy tűnik, a köztársasági elnököt is meggyőzte.
El tudom képzelni, hogy a köztársasági elnök asszonynak elmagyarázta, hogyan elemezték Dobroslav Trnka szabadon bocsátása ügyében a helyzetet, mit tettek, és mit fognak tenni, hogyan kérvényezték a hallgatási kötelezettség alóli felmentést, és így tovább. Alibizmus terén a szlovák rendőrség elérte a tökéletesség szintjét: mindig meg tudja magyarázni, mit miért nem lehet, vagy hogy a cselekmény meg sem történt. Trnka esetében sem mondott csődöt a koordináció: úgy egyeztettek az ügyészséggel, hogy ez legyen a végeredmény. Az egész letartóztatás célja csak az volt, hogy eltereljék a figyelmet az épp akkor kezdődő Kuciak-perről, ahol Robert Fico neve is felmerült.
És Milan Lučanskýé is, akiről Kočner azt írta, hogy megállapodtak vele.
Nincs bizonyítékom, de ebben biztos vagyok. Lučanský úgy tesz, mint aki független, de nekem is számtalanszor megemlítette, hogy Jozef Brhellel, Miroslav Výbohhal találkozott, Ivan Kmotríkkal vadászott, jól ismeri Milan Fiľót, és sorolhatnám. A Smer és az SNS jelöltje, nyíltan a szemembe mondta, hogy soha nem tesz semmit Robert Kaliňák ellen, mert egyedül ő segített neki, amikor 2010-ben Daniel Lipšic belügyminiszter kirúgta a rendőrségtől.
Önt is az SNS jelölte.
Igen, de ezt csak utólag tudtam meg. Előtte nem egyeztetett velem senki, nem is ismertem senkit az SNS-ből. Andrej Dankóval is csak a kinevezésem után találkoztam, és rögtön tisztáztam vele, hogy ha bárki törvényellenes módon szeretne befolyásolni, azonnal lemondok a posztomról. Ez működött is, az első naptól magányos farkas voltam, hiba a rendszerben. Andrej Dankónak nem vagyok sem adósa, sem lekötelezettje, és ezt ő is tudja.
Folyt. köv.
Az előző rész ITT olvasható.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.