Ha a mérték tönkrement…

Sohasem volt feszültségmentes az ismerkedés, ám ma még nagyobb nyomás nehezedik a fiatalokra, hatalmas erővel sodorja őket az alkalmi kalandok felé a szex, a kábítószerek, a különböző függőségek sokasága. Az evangéliumi értékrend valami mást sugall: elvárja, hogy állandóan a végcél, az emberhez méltó párkapcsolat, a házasság vagy a másokért odaszentelt életvitel lebegjen az ember szeme előtt.

Tudom, tudjuk, a közösségnek, a családnak kevesebb beleszólása van a párválasztásba és az életmódba, mint a történelem során bármikor. Ezért a szabadság, a döntés is nagyobb súllyal nehezedik a fiatalokra. Sokakat az is nyomaszt, mi lesz, ha nem találnak idejében társat vagy élhető életformát. Mindez számos belső feszültségnek lehet a forrása.

Ezek kapcsán joggal adódik a kérdés: mit érdemes tenni azért, hogy kevesebb feszültség és több belső bizonyosság kísérje az életnek ezt a szép, de egyáltalán nem könnyű időszakát?

1. A párbeszéd: önmagammal, a másikkal és a Teremtővel

A Teremtő, amikor a létbe hívott bennünket, egy utat, egy élet(ki- és be)teljesítő hivatást álmodott meg mindegyikünkről. Ebben leszünk a legboldogabbak, hiszen Az álmodta meg számunkra, Aki mindenkinél jobban ismer, szeret és akarja boldogságunkat. Merni kell megkérdezni önmagamat, a másikat és a Teremtőmet: valóban házasságra vagyok hívatott, vagy talán más terve van velem? Mi az, amire alkalmassá tett? Az első és legfontosabb teendő: imádkozzunk! Folytassunk párbeszédet. Ez azt is jelenti, hogy meg kell tanulnunk hallgatni. Csöndben figyelni. A rendszeres egyéni ima csendjében ismerhetjük fel a Teremtő hangját, gondolatát, gyengéd vezetését.

2. A határok, amelyeket tiszteletben kell tartanom

Ha párkapcsolatba lépünk, nagyon fontos, hogy megfelelő határokat vonjunk szívünk, elménk és testünk köré, vagyis ne engedjük, hogy a kapcsolatunk érzelmileg, szellemileg vagy testileg túl intimmé váljék. Három randi után nem kell a másiknak mindent tudnia rólunk, érzelmileg és testileg sem kell egymásba gabalyodnunk azonnal. A kapcsolat előrehaladásával, fokozatosan kell közelednünk egymáshoz, közben mindig ügyeljünk – mindkettőnk védelmében – a határok megtartására.

Tudom, tudjuk, hogy az elmélet szép, de a valóság, a gyakorlat mintha más volna. Azért, mert eleve azt gondoljuk, hogy a mértéktartás lehetetlen. Ám, amit senki sem kezd el, azt senki sem fogja befejezni. Merni kell kockáztatni…

3. Találkozások

Sok fiatal a laza barátkozásból fejest ugrik a kizárólagos „szerelmi kapcsolatba”. Így kimarad egy nagyon fontos lépés: azoknak a találkozásoknak az ideje, amikor még nem párkapcsolatról van szó, még kevésbé testi közeledésről, csupán a másik fél megismeréséről. Legyen a kapcsolatnak „gyerekkora”!

4. Őszinte szavak

Oldja a feszültséget, ha tudatosan, folyamatosan fejezzük ki azt, ami bennünk van. Legyünk tapintatosan őszinték, de ügyeljünk az intimitás megvont határaira. Ha jó volt a randi, mondjuk meg. Ha bizonytalanok vagyunk, azt is közöljük. Mindenki számára jobb, ha tudják, hol tart a kapcsolat. Ha bárki úgy érzi, nem illenek egymáshoz, merni kell megmondani. Minél hamarabb kimondjuk és megtesszük, annál jobb.

5. Valóság

Egy kapcsolatban – még az igaziban is! – sok a bizonytalanságból, a félelemből fakadó kétség. Sok kérdés merül fel. Ne engedjük, hogy a kétségek irányítsanak bennünket. Éljük a valós helyzetet: ismerkedjünk, sétáljunk, beszélgessünk! Közben pedig: legyünk önmagunk – hitvallásunkban, kultúránkban, anyanyelvünkben. A randizás eleve sok feszültséggel jár; ne tetézzük meg azzal, hogy önmagunk helyett olyannak mutatkozunk, amilyennek „lennünk kellene”. Miből tudnánk megállapítani, jó volt-e az együttlét, ha az igazi énünk nem volt ott?

Nem kívánhatok mást, mint hogy Isten áldása kísérje a keresést. Kérjük a Teremtőt, hogy a helyes döntések által kevesebb feszültség kísérje a randizás szép, de nem könnyű időszakát.

Gábor Bertalan szepsi római katolikus esperesplébános

A teljes cikk a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!