Tökéletes a kép, amit bármely, érdeklődésemet felkeltő történésről kapok, gondoskodik róla a média. Felkérés nélkül arról is, mi légyen az, ami az érdeklődésem előterébe kerüljön. Megtakarítja számomra még a válogatás gondját is, mondhatni, úri módon habzsolhatom kicsi világunk elém tálalt történéseit. Karosszékemben kényelmesen fészkelődve kopácsolhatok masinám billentyűin, és kicsit odafigyelve rá kell döbbenni, hogy még a vízcsapból is válsághír csöpög, úgy ám! Nemrég volt a víz világnapja, megrendítő alapossággal adták tudomásunkra, nagyok a bajok a kréta, akarom mondani, a vizünk körül. Oda jutottunk, hogy harminc év múlva talán jegyre kapjuk az ivóvizet; gondolom, limitált mennyiségben, a kialakult üzleti szellemet ismerve, borsos áron, tehát vízválság küszöbén állunk. Állunk és várunk, várunk, a már az évek óta tudott, vegyszerezéssel bőven ellátott, vagyis tönkretett ivóvizünket iszogatva, várunk, megoldás helyett a tudósok lehangoló kimutatásait kapjuk. Egyébként nincs semmi baj, vízválság van, és a tippelt harminc, netán ötven év után muszáj lesz megoldást találni, de az már történelem. Jobb híján odacsapok a billentyűk közé, témát váltok! Szinte kívánatos a felmelegedés ígérete a hűvösre váltó őszi napokban. Klímaválság közelít, na, nem holnap, majd harminc év múlva, tehát semmi pánik. Hogy nyaranta a polgári huszonöt fokhoz szokott hőmérőnk is beleizzad a negyven fokot ostromló trópusi melegbe, ugyan kérem, az csak tünete a klímaválságnak! Otthagyom a témát, számítógépemből és érdeklődési körömből kirekesztem a klímaválságot, vagyis a valóságot, az ilyen megoldásoktól hemzsegnek a mindennapjaink. Ismert a mondás, mely szerint a kár haszonnal jár. Az üzletemberek már hatalmasan meglovagolták a témát, alig van ház a faluban klímaberendezés nélkül. Továbbmenve még körülnézek a bevándorlási válság táján, utána kínálja magát a demográfia válsága, nem szalasztom el a túltermelés válságát, az áruhiány válságát, van ott még némi munkanélküliség válsága, meg munkaerőhiány okozta válság, és amikorra megunom, és otthagyom a sok megoldás nélküli csődtömeget, szinte fellélegzek. A továbbiakban nem zavartatom magam, pedig a kutyám kitartóan ugatja az éjfélig bütykölő szomszédomat, és a kakasunk hajnali kettőtől jelzi az új nap érkezését, mely a tapasztaltak alapján új válsággal kecsegtet, de semmi gond! Reggel a boltban megtudom, hogy ismét drágult a kenyér? Ugyan kérem, miért izgulnánk, válság van, válság csöpög már a vízcsapból is, hiszen érthetően megmondták az utóbbi napokban. Csak válság nélküli témát mulasztottak el csatolni a híradáshoz. Teljesség kedvéért. Vigaszképpen.
Gazdag József, Jányok
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.