Megvan az a pillanat a DAC-meccsről, amikor a Nélküledbe a B-középből beledobolnak, és egy pillanatra megáll még a néző szíve is a gyönyörűségtől? Állítólag már az Ismerős Arcoktól is elvárják a koncerteken, hogy ők is úgy játsszák, ahogy a stadionban dobolják. Bugár Ervin (60), a DAC legrégebbi dobosa.
Mennyi az a „legrégebbi”?
12 év, több mint 456 meccs. Azért tudom ilyen pontosan, mert vannak füzeteim, minden egyes mérkőzést feljegyzek, fotóval is dokumentálok. Egyébként nem vagyok egyedül, olyan négy-öt éve Czafík László is velem dobol.
Kell ehhez valami zenei képzettség?
Hallás, ritmusérzék mindenképpen. Huszonévesen zenekarban gitároztam és doboltam. A zeneszerzés sem áll távol tőlem, a Határtalan szenvedély és a Mikor kigyúlnak a fények című szurkolói dalokat én írtam. Ezek Kiripolszky Péter lemezén jelentek meg, játsszák is az arénában a mérkőzések szünetében. Ha van példaképem, akkor Manolo, aki a spanyol válogatottnak dobolt, és az is mindig nagyon tetszett, ahogy a nagyszombatiak ütötték az ütemet. Személyes kedvencem, amikor a szívritmusra tapsol velem egyre gyorsabban és hangosabban az egész stadion.
Te döntöd el, éppen mit dobolsz?
Nem. Nekem arra kell dobolnom, amit Tomi, a kápó, azaz a vezérszurkoló diktál. Az övé egyébként hálátlanabb feladat, neki mindenki igényének meg kell felelnie. Szerencsére soha senki nem mondta még, hogy rosszul végzem a dolgom.
Soha egyetlen meccset sem hagysz ki?
Egyszer kórházban feküdtem, Nyitrával játszottunk, mondtam az orvosnak, engedjen el, de nem akart, hát leléptem. Átvérzett a kötés a fejemen, vissza kellett fordulnom. Úgyhogy azt az egyet kihagytam. De olyan is volt, hogy egymagam voltam drukker a Wiener Neustadt-meccsen. Odajött az ORF, hogy miért jöttem ilyen messze szurkolni. Mondtam, mert ez már betegség... Na, az húzós volt, amikor egyszer Eperjesen játszottunk, elmentünk vagy nyolcan, de akkoriban még nem volt külön lezárt vendégszektor. Elénekeltük a magyar himnuszt, elindult ránk az egész stadion, még a nyugdíjasok is. Mellettem a kolléga úgy megijedt, hogy elkezdte énekelni a szlovák himnuszt. A rendőrök védtek meg, ők vezettek ki. Egy alkalommal meg majdnem az életembe került a DAC-sállal való fotózkodás. Kassa mellett játszottunk, meccs után felmentünk valami környékbeli várat megnézni. Volt tábla, hogy a katakombákba tilos lemenni, mi mégis lementünk. Ott akartam fényképezkedni – a vaku mentett meg –, mögöttem volt a várkút, csak fönt volt pereme, itt lent nem, és ha egyet lépek... San Marinóban meg csináltunk egyszer DAC-misét. Egy kápolnában papnak öltöztem, sárga esőkabátban imádkoztam az oltár előtt, aztán bejött az őr, és kidobott. De az utóbbi időben jegelem a kinti meccseket. Van egy egyéves fiam, el kell dönteni, hogy a családot vagy a DAC-ot választja-e az ember. Minden este ott akarok lenni a fürdetésnél. Úgyhogy keresem is az utánpótlást. Kell hozzá kondi, csuklóból kell dolgozni, melegben elég nehéz, mert a B-közép egy pillanatra sem hagyja abba a csapat biztatását.
Mi a véleményed a Nagymihály elleni döntetlen utáni füttykoncertről?
A néző fütyülhet. A néző azt csinál, amit akar. Megvette a jegyet. Se az edző, se a játékos ne a szurkolókkal foglalkozzon meccs után az elemzéskor. Hyballa ne mutogasson nekik, Vida Christopher meg ne panaszkodjon rájuk az interjúban. A nézők véleményét el kell fogadni. Ha rosszul játszanak, akkor is tapsoljanak? Az hamis lenne. A szurkoló, akinek DAC-szíve van, eladja az autórádióját – volt ilyen srác, azért mondom –, hogy elmehessen Kassára meccsre. Megemelem az ilyen előtt a kalapomat. Persze, van, aki eljön a stadionba, hogy lőjön egy szelfit, de az nem drukker. És az emberek 80%-a nem is a meccs miatt jön. A magyarországiak, a szerbek sokszor azt se tudják, kivel játszunk. Legyen Himnusz, Nélküled, sör, hangulat. Pedig ez csak a látszat. Nem ez a lényeg. Eljön egy ismert politikus, felveszi a csapat mezét, és azt hiszi, máris szurkoló. Nem az. Sokan nem jártak az arab tulaj alatt meccsre, pedig az akkori DAC nagyon jó csapat volt. A Slovant nézők nélkül – mert éppen szankció volt, ki voltak tiltva – megverte 2 : 1-re.
A mérkőzést győzöd azért figyelni?
A másik kaput nem nagyon látom, esetleg a kivetítőn. Úgyhogy vissza szoktam nézni a meccset. Van DAC-helyiségem a pincében tele ereklyével, mezekkel, képekkel, zászlókkal, sálakkal. Meccs előtt, után ott gyűlünk össze. A stadionban a gyerekeket szeretem figyelni. A legutóbb is egy anyuka olyan hároméves fiút tartott, és láttam, hogy a kicsi üti a ritmust a kezével. Odahívtam, hadd doboljon egy kicsit. A gyereknek az nagy élmény.
A te fiad jól dobol?
Nem esik messze az alma a fájától. Kezébe adom az ütőt is, de focizni is ügyes. Szoktam mondani, hogy a tulajdonosok, játékosok, edzők, kápók jönnek-mennek, de a dobos marad. Pozsonyban a Slovan-meccsen nem fért be a dob a forgóajtón, erre a nézők sálakat kötöztek össze, hogy felhúzzák. Nehéz lesz erről lemondani, mert több ezer embernek zenélsz, és az az érzés... De nem is az izgat igazán, ledobolom-e az 500 meccset. Fontosabb, hogy 1904 óta várjuk, hogy bajnok legyen a DAC.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.