Cukrosbácsik kíméljenek!

aj

Akárcsak a nénik! A gyermeknap alkalmából igaz, bővített rovattal kedveskedünk legkisebb olvasóinknak, Huncutka négy oldallal készült, telis-tele szebbnél szebb rajzokkal, izgalmas feladványokkal, a Vasárnap gyermektémái mégis inkább a felnőtt olvasóknak szólnak. Pontosabban a szülők, nagyszülők azok, akiket ezen az ünnepen szeretnénk hatványozottan megszólítani. Nem ünneprontás ez, ellenkezőleg! Szeretném hinni, hogy a sok gyereknapi rendezvény közepette vidámnak, felszabadultnak mutatkozó kiskorúak láttán mi, felnőttek picit jobban elgondolkodunk azon, vajon képesek vagyunk-e kellő biztonságot teremteni sajátjainknak, képesek vagyunk-e felismerni, mondjuk, egy rendszeressé vált fura mozdulat, kényszeres mosoly mögött a valóságos rettegést. Odafigyelünk-e a kezelhetetlenségükre, vagy inkább kikerüljük, hogy ne kelljen megoldanunk a problémát, és posztolunk inkább róla sok aranyos fotót a közösségi hálón. Mely hálónak nemcsak azért találó a neve, mert arcokat, személyeket, adatokat köt össze, hanem azért is, mert igen könnyen behálóz bárkit. Ha itt tartunk, megjegyezném, azon kívül, hogy személyiségi jogai a csecsemőnek is vannak, én mégsem a GDPR miatt aggódnék, a legkisebb baj az volna, ha gyerekem amiatt perelne be, mert kiskori képeit közszemlére tettem. Az igazi tragédia maga a háló. Akár a tüsszentés, mely közel 200 km/órás sebességgel szór szét pár másodperc alatt sok-sok ezer bacilust, a posztolás is csak egy gyanútlan kattintás, és nincs ember, aki ellenőrizze, ki mindenkihez juttattuk el az információt saját féltve őrzött gyerekünkről. A háló tehát a legjobb adatbank a kiskorúak elleni szexuális visszaélések elkövetői számára, és az adatokat mi magunk szolgáltatjuk ki. Nooormális?, kérdezném Besenyő Pista bácsival, de a dolog egyáltalán nem vicces.

Különösen most borzolja tömegével a kedélyeket, hogy Lengyelország két filmmel is előállt nemrég papok molesztálási ügyeiről. A Klérus játékfilm, állítólag vagy négymillió lengyel látta a moziban, de épp ezen az emlegetett hálón hozzám is eljutott. Valami döbbenet. A másik nem sokkal utána került fel, és csak ott terjed, azt nem láttam, de a róla szóló kritikák alapján nem is szeretném. Ez egy rejtett kamerás felvételeket is tartalmazó dokumentumfilm, ahol egykori áldozatok vallanak minden korábbinál megrázóbban arról, hogyan molesztálták őket papok gyerekkorukban, s most, felnőttként szembesítik is őket saját zaklatóikkal. Ne mondd el senkinek, így a beszédes cím, nem is csoda, hogy Lengyelország a feje tetejére állt, állítólag nem egész egy hét alatt húszmillió megtekintésnél járt.

Elmondom hát mindenkinek, amit a szexuálpszichológus is hangsúlyoz ebben a számban Vrabec Máriának nyilatkozva, hogy a kiszolgáltatott gyerekeket találják meg és halásszák ki hálóval vagy anélkül a devianciákra hajlamosak, és félreértés ne essék, nem csak papok. Aki otthon szeretve van, aki iránt érdeklődnek, akivel beszélgetnek, és nem csak fotózzák, meg a képeit nézegetik neki hátat fordítva, azt a gyereket nem lehet behálózni, az ilyen nem megy el bárkivel egy jó szóra, nem ül be idegen autókba. És ez igaz lehet, már csak azért is gondolom, mert kicsi lány koromban sem tudott volna elcsábítani senki engem sem, és ugyanez érvényes a gyerekeimre is. Ezzel kapcsolatban még egy utólag igen vicces történetem is van. Úgy gimnazista évei végénél járhatott a Sára, amikor először maradt ki hosszan, valami belvárosi buliba ment (a tudtunkkal természetesen). Éjféltájt hívott, hogy bocsika, lekéste az éjjeli buszt is, a következő egy óra múlva, ő elindult gyalog, hamarosan tali itthon. Hát a mennydörgős mennykő hétfenéje csapott belém a szent pillanatban, meg horrorfilmek képkockái villantak fel előttem. Kértem az apját, keljen, üljön autóba, és szedje fel a lányát minél előbb. Kelt, ült, ment. Egyszer csak a Sára rémisztően ziháló, kétségbeesett telefonhívása: Anyuka, félek, egy csallóközi paraszt követ autóval, hiába futok, csak jön mellettem, mit csináljak? Honnan tudod, hogy csallóközi, és hogy paraszt, kérdeztem vissza én már nyugodtan, mert a háttérből hallottam az ő apjának hangját. Hát mert magyarul beszél, és azt kiabálja, szállj be, lánka. Micsinájakanyukaaaa? Szállj be, ő az apád, adtam ki a parancsot, s csak mikor hazaértek, esett le a tantusz, mi aznap hoztuk haza az új autónkat, ő pedig még nem tudhatta. Másnap kétszer reggelizett.

Nem cukrosat.

 

Minden második VASÁRNAP kétszer reggeliztem. Anyám különös gonddal repdesett körülöttem.

Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?