Már nem az a lány. Már nem az, akit Mundruczó Kornél filmjeiben rendre megaláztak, megtiportak, elhagytak, eldobtak. Külföldi rendezői révén is mindig a szakadék szélén járt. Oda küldték, ott gyötörték. Őt hívták, ha tragikus sorsú gyereklányra épült a történet, ha fiús alkatú, bakfisarcú, sérült lelkű nő került a cselekmény középpontjába, ha vergődni, szenvedni, veszni kellett az érzelmek hálójában. Tóth Orsiból az elmúlt két év alatt Tóth Orsolya lett. A törékeny, csupa csont kicsi lány ragyogó nővé érett. Az anyaság belülről is sokat változtatott rajta. Humora van. Finom bája. Pozitív kisugárzása. Mintha a gyermekével együtt a világot is magához ölelné.
Hosszabb szünet után ismét játszik Hadar Galron megrendítően szép rituálisfürdő-drámájában, a Mikvében. Nyolc évvel a pesti színházi bemutató után Elisheva szerepében még mindig hiteles gyereklány a színpadon.
Pedig már harmincnyolc vagyok.
Messziről jött vissza a darabba?
Már játszottam pár héttel ezelőtt Mundruczó Kornél rendezésében, a Frankensteinben és Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című lakásszínházi rendezésében.
Az is régóta futó előadás.
Terhes lett, aki a kislányt játszotta. Beugrottam a helyére.
Mert még mindig van rendező, aki elfogadhatónak tartja egy ilyen szerepben.
Ezek már csak maradványok szerintem. Már azok is fiatalabbnak látszanak nálam, akik a szerepük szerint idősebbeket játszanak. De érzem én is, hogy már le kellene szállnom erről a hullámról.
Sokat formált az arcán az anyaság. Derűsebb lett, szemmel láthatóan életvidám.
Mert másképpen érzem magam.
A babával együtt a clown is megszületett.
Lehet. Ebben nyilván az is benne van, hogy a gyerek mellett nem lehetek olyan komoly. Ha mindent ugyanolyan komolyan vennék, mint régen, és magát a gyereket is, akkor eret vághatnék magamon az első síráskor. Ad egy jó adag humort, hogy az ember anya lesz. Humor nélkül ez nem is menne igazán.
Akkor most három helyen, háromféle előadásban játszik.
Nemsokára lesz negyedik is. Hajdu Szabolcsnál. Tavasszal.
Hogyan találtak egymásra?
A beugrás során gyorsan egymásra hangolódtunk. Nagyon jól érzem magam náluk.
Szabolccsal még nem forgatott.
De igen. Tegnapelőtt. Készülő filmjében, a Treasure Cityben, amelyben egyetlen éjszaka több szálon futó eseményeit meséli el.
Ezek szerint nem unja halálra magát.
Egyáltalán nem. De egyébként sem. Anna, a lányom sem unalmas fazon.
Az elmúlt két éve végül is róla szólt.
Így volt jó. Csak a gyerek, semmi más. Aztán jött Polgár Csaba beavató színháza és a Peer Gynt. Nem az egész darabot adjuk elő, sőt meg is törjük. Interaktív előadás lett gimnazistáknak.
Solvejg szerepét Törőcsik Mari is eljátszotta annak idején, a Nemzeti Színházban. Ő, saját megítélése szerint, nem igazán tudott megküzdeni vele.
Nagyon nehéz a szerep. De volt már ennél nehezebb feladatom is színpadon. Túléltem. Ez volt az első szerepem a szülésem után.
Külföldi filmesek?
Nincs még újabb felkérés, de nem is zavar. Legalább folyamatosan együtt lehetek Annával. Majd ha nagyobb lesz, és akkor sem hívnak, elkezdek aggódni. De most még nem. Egy kétéves gyerek megérzi, ha két napig nem vagyok a közelében, vagy ha nem olyan figyelem irányul rá. Ha már itt van velünk, ne toljunk ki vele. És magunkkal se. Nekem is lelkifurdalásom lenne, ha ő ezt megsínylené. Vagy megvárnak a dolgok, vagy lesz más. Ezen nem görcsölök.
Ilyen arc úgy sincs még egy a kínálatban.
Mindenkiből csak egy van.
Volt egy másik állása is. Finom leveseket főzött egy vendéglőben.
Már nem főzök, csak otthon.
Esténként pedig elugrik színházat játszani.
Nem kell egész héten otthon ülnöm. Havonta hat-nyolc-tíz előadásom van. Ennyi elég is. Ez így pont jó.
Legalább nincs szakmai hiányérzete.
Ha többet játszanék, nem tudnék a gyerekre koncentrálni. Akkor meg az ő lelke sérülne. Egyelőre nem is vágyom több munkára. Egyensúlyban vannak a dolgaim.
Vannak pályatársai, akik a szülés után pár héttel már rohannak is vissza a színházba, nehogy lekettőzzék a szerepüket.
Mindenkinél máshogy van ez. Én jól elvagyok magammal.
Mundruczó Kornél rég nem hívta új szerepre.
Most másokkal dolgozik. Mindketten elfoglaltak vagyunk. Ritkán találkozunk. A játszótér előtt néha összefutunk. Nem egy helyen lakunk, de nem messze egymástól. Félévente egyszer a fagyizóban is egymásba botlunk.
Sokan gondolhatták úgy az elmúlt évek során, hogy Kornél rendezői magántulajdona. Mára kiderült, hogy koránt sincs így.
Aki akar, utolér. Megyek, ha hívnak.
Van valamilyen konkrét színészi vágya?
Szerepet illetően nincs. Jó társakkal valami jót létrehozni.
Komédia vagy inkább tragédia legyen az a valami?
Mindkettő jó tud lenni. Főleg egy tragikomédia.
Anna milyen baba?
Aktív. Nagyon aktív.
Megállíthatatlan?
Nemrég lemértük, meddig bírja egy helyben. Tizenhat másodperc a maximum.
Akkor le sem veheti róla a szemét.
Csak ha alszik.
Mi volt az első szó, amit kimondott?
Mama. De nem nekem mondta, hanem az édesanyámnak. A papát is mondja már. Én a „gyere!” vagyok.
Börcsök Enikő:
„Szász János filmjében, A nagy füzetben a lányom volt, a Mikvében kezdettől fogva együtt játszunk. Nagyon szeretem őt. Mindig őszintén játszik. Különleges személyiség, különleges tehetség. Nagyon ritka a magyar palettán az a szín, amelyet ő képvisel. Komoly erővel képviseli azt, amit játszik. A nagy füzetben megerőszakolják a szovjet katonák. Ott fekszik előttem az ágyon. Én nem hordozom magamban az ilyen képeket. Törli az agyam.
A szülés óta szemmel láthatóan sokkal finomabb lett. A nyersességét, ami állandóan jelen volt a színészetében, a személyisége már nem tükrözi. Biztosan nagyon sokat változtat az emberen, ha gyermeke lesz. A természetessége egyszerűen lenyűgöző. Mindig úgy érzem, hogy nem játszik, hanem ott van. Mindenben kimagasló. Ettől a nagyon igazi, őszinte hozzáállásától.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.