Szabó Magdával a Csigaházban

Szabó Magda

Irodalmi szenzációként reklámozza Szabó Magda eddig kiadatlan kisregényét, a Csigaházat az írónő életművének gondozója, a 0túlzás. A hagyatékban talált, két iskolai füzetből előkerült mű valóban különleges darab, nevezhetjük akár SzM-desszertnek is.

Ez áll ugyanis a kockás borítójú füzeteken. Csigaház, 1944, SzM. Az 1939-ben, Bécsben játszódó kisregény, amely tizenhárom évvel korábban született, mint az írónő első prózai alkotásának hitt, 1958-ban megjelent Freskó, a negyvenes években valószínűleg meg sem jelenhetett volna, hiszen a megejtő szerelmi történetet politikai szálak szövik át. A Csigaház ugyanis az Anschluss utáni Bécs hangulatát idézi meg, és leplezetlenül németellenes.

Szabó Magda huszonhat évesen írta a regényt, személyes élményei alapján. Az 1935 és 1938 közötti nyarakat ugyanis nem szülővárosában, Debrecenben, hanem Bécsben, a Szeverinumban, vagyis a Zsófia Otthonban töltötte. A Für Elise második részébe tervezte mindazt, amit ott és akkor, azokban az években átélt, de váratlan halála miatt erre már nem kerülhetett sor.

Hogy hogyan került Szabó Magda a császárvárosba? A Dóczy Gimnázium elvégzésekor, tizennyolc évesen irodalmi pályázatokat nyert, amelyek pénzjutalommal jártak, ezért a család úgy döntött, utazzon csak az érettségi után nyáron Bécsbe – nyelvet tanulni. Így is történt. A Zsófia nevű panzióban szorgalmasan magolta a német szavakat, gyűrte magába a grammatikát, s tette ezt azután is, hogy felvették a debreceni egyetemre. A panzióbeli nyári életének ugyanis ez sem vetett véget. Amint lezárta a tanévet, utazott vissza Bécsbe, és folytatta ottani tanulmányait. A Csigaház cselekményének ötletét valószínűleg a Zsófia panzió szolgáltatta, amelynek lakói között olyan jól érezte magát Szabó Magda. Az ő kapcsolataik, szerelmi történeteik ihlették a regény megírásában. Júlia, a mű főhőse, feldúlt lélekkel érkezik meg Budapestről az osztrák fővárosba, hiszen otthon egy megcsalás szemtanúja volt. Fiatal mostohaanyját félreérthetetlen helyzetben találta azzal a férfival, akiről egészen addig azt hitte, az ő kedvéért jár a házba. Júlia addig a napig szerelmes volt Dorner Andrásba. Csalódottságában meg sem állt Bécsig, de a Csigaházban sem talál nyugalomra, hiszen az is a veszedelmes viszonyok tüzes fészke.

A Bécsben töltött négy forró nyár emlékét azonban a Magdaléna – A másik Für Elise nyomában című kötet is megidézi. 1935 nyarán „Szabó Magda számára az osztrák főváros lesz a második otthon, a biztos menedék, ahová élete során újra és újra visszatér vigaszt, megnyugvást keresve” – írja a kötet Előszavában a szerkesztő V. Detre Zsuzsa (nem mellesleg Bohumil Hrabal kiváló fordítója!). Bécs mágikus város, „aki egyszer beleszeret, soha nem tudja majd elfelejteni” – ezt már Szabó Magda állítja. Ehhez a mámorító érzéshez azonban nemsokára egy másik heves érzelem tapad: Szabó Magda nemcsak a várossal, hanem egy fiatal osztrák vegyészmérnökkel, bizonyos Gerhard Ehrlichhel is eljegyzi magát, akit a fiatalember Zsófia Otthonban lakó nővére révén ismer meg. A szerelmes nyaraknak azonban hirtelen vége szakad. A háború elszakítja egymástól Gerhardot és Magdalénát. Bár hosszú éveken át levélben tartják a kapcsolatot, jegyességük nem fordul házasságba.

Különös könyv a Magdaléna. Nem hasonlít a sorsa a Csigaházéra, bár ennek a töredékei is a hagyatékból kerültek elő. Egy mind ez ideig kéziratban lappangó elbeszélés, plusz néhány nemrég megtalált, német nyelvű és most lefordított levél, egy izgalmas interjú, egy Bécsről szóló történelmi-kultúrpolitikai tanulmány és egy novella, amelyben az egykori vőlegény 1956 után Budapestre jön, hogy magával vigye régi szerelmét. Az interjút Kabdebó Lóránt készítette 2000. október 24-e és 27-e között Bécsben. Szabó Magda invitálására ment ki az osztrák fővárosba a neves irodalomtörténész, hogy magnófelvételeket készítsen az írónővel, és bejárja vele ifjúsága kedvelt helyszíneit. Azokat a pontokat, amelyek annyi év után is felkavarták benne a régi emlékeket: a Türkenschanzparkot, a Heiligenstadtot, Schönbrunnt, a Pratert, a Grabent, a Hochhaust. Ezek a helyszínek a Csigaházban is megjelennek.

Kabdebó Lóránt bécsi interjúja csaknem száz oldalon fut a kötetben úgy, hogy közben részleteket olvashatunk Szabó Magda A harmadik gyűrű című írásából, Gerhard Ehrlich leveleiből és Karafiáth Orsolya idevágó novellájából, amely az 1956 utáni nagy találkozást, az írónő és bécsi vőlegénye különös viszontlátását próbálja rekonstruálni. Ez utóbbira az interjú is kitér, és szereplőként lép be a történésekbe Věra Horáková, az a prágai cseh lány, aki Szabó Magda szobatársa volt a Zsófia Otthonban.

„Már gyerekkoromban nagyon korán külön szobám volt – meséli az írónő –, úgyhogy nem voltam hozzászokva, hogy valakivel aludjak. Nagyon fura volt. Ráadásul a Trianon utáni nevelés központi elve szerint a csehek elrabolták Magyarország felső részét. Nem lesz szerencsés éppen egy cseh lánnyal ez az összezártság. Mint kiderült, egyáltalán nem örült ő sem ennek. Ugyanolyan nevelést kapott a maga országában, amilyet én a sajátomban. Úgyhogy nem szerettük egymást. És jobban tudott németül, mint én. Az orvoskaron meg kellett neki tanulnia. Ő akkor ugyanis bécsi orvostanhallgató volt. Később nagyon jó barátok lettünk.”

A bécsi nyarak májustól októberig tartottak. Csak 1938-ban nem. Apai kérésre abban az évben augusztus 30-án utazott haza, mert kitört a háború. S mit ad a véletlen? Ugyanazon az Orient expresszen utazik haza, amelyen későbbi férje, Szobotka Tibor jön Londonból. Akkor még nem ismerték egymást, egyikük sem tudja, hogyan alakul a jövőjük.

Gerhard Ehrlich 1941 áprilisában írt levelében komoly kérdéseket tett fel magyar kedvesének. „Mondd csak, Magda, képtelen vagy magad dönteni a sorsodról vagy a jövődről? Hiszen neked kell a legjobban tudnod, hová tartozol? Mikor azt állítod, hogy „nem vagyok szabad ember” a szakmáddal összefüggésben, csak nem azt akarod mondani, hogy örökre, életed végéig a szakmádé akarsz lenni?! Ma arra kérlek, legdrágább Magda, hogy döntsél. Hogyan alakítod a jövődet, a szakmádhoz akarsz hű maradni, vagy akarsz Németországba jönni, mint a feleségem?!!!”

A bejegyzés 1938-ban kelt, a házasságból nem lett semmi. „Gerhard katonaként mint kémikus Velencében nagyon kényelmes laboratóriumban dolgozott… Tudtam a hadifogolysorsáról is. A Vöröskereszten átcsempésztetett nekem a hadifogságából is üzenetet… Velencében fogták el.”
De még egyszer találkoztak. Ötvenhat után.

„Őt az érdekelte, hogy végül is ezen a Magyarországon, aminek olyan rettenetes híre volt külföldön, tulajdonképpen hogy érzem magamat, mert ez az én világképemmel nem egyezik, se semmivel. Becsengetett, és azt mondta: eljöttem megkérdezni tőled, hogy ez most jó neked, vagy vigyelek. Mert ha neked nem jó, akkor viszlek.”

Szobotka Tibor fejéből pattant ki az ötlet, hogy előbb tisztázzák, mit szeretnének, aztán üljenek be a Pilvaxba, ebédre, és mondják el, mire jutottak. Az eredményt tudjuk. Szabó Magda Szobotka Tibor felesége lett.

„A két férfi egyébként azon az ebéden jól összebarátkozott – zárul Kabdebó Lóránt interjúja. – Megszerették egymást, kölcsönösen mindegyik gratulált nekem, az egyik a másikhoz, a másik az egyikhez.”

Érdekes fejezete a könyvnek Murber Ibolya negyvenoldalas ismertetője Bécs harmincas évekbeli arculatáról. Színes, izgalmas képet ad a városról, amely erősen hozzánőtt Szabó Magda szívéhez. Szinte a nyomában járunk Bécs belvárosában. Ugyanazokat az épületeket, műemlékeket látjuk, ugyanazokat az utcákat, tereket járjuk, amelyek számára is fontosak voltak és emlékezetesek maradtak, így be is épültek belső világába.

„Engem Schönbrunnban ért a termékenyítő megrázkódtatás” – írja A harmadik gyűrűben. Majd pár oldallal ezután: „Nem, egyáltalán nem volt nyugati lámpalázam, nem azt éreztem, hogy itt Bécsben végre bejutottam Európába, hanem a fordítottját, hogy Európának végre alkalma van listába venni engem is, itt vagyok, megjöttem, most észrevett, talán egyszer a nevemet is megtanulja.”

És végül: „Bécs mágikus város, nehezen megközelíthető, a maga módján majdnem prűdül szemérmes, s reszket a keze, míg görcsbe köti, és helyükre parancsolja szenvedélyeit. Aki egyszer beleszeretett, soha nem tudja majd elfelejteni.”

Voltaképpen mindegy, melyik kötetet veszi előbb a kezébe az olvasó, a Magdalénát vagy a Csigaházat. Ikerkötetek ezek, összetartoznak. Egyik a másik adaléka. Kiegészítik egymást. Hozzátesznek a másikhoz. De mindenképpen azt a reményt szolgálják, azt a szerelmi történetet, amely a valóságban egy magyar lányt és egy osztrák fiatalembert pár évre összeköt. Ami pedig a hagyatékot illeti: Szabó Magda minden írásával nagyon gondosan, precízen, odafigyelően járt el. Amit nem akart ránk hagyni, azt megsemmisítette. Ami kedves volt a lelkének, megőrizte.

Hogy aztán megtaláljon bennünket.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?