Hármat, egyszerre

Idén júniusban a Somorján rendezett triatlon-világbajnokság egyik kísérőrendezvényén több mint száz indulót legyőzve nyert olimpiai távon, amely 1,5 km úszás, 40 km kerékpározás, végül 10 km futás.Találkozásunk előtt az osztrák Zell am Seeből jött haza, de nem túl elégedetten. A verseny napján reggel, elinduláskor nulla fok volt. 11-kor volt a tervezett rajt, másfél órával előtte érkeztek a helyszínre. Ennyi idő kell, hogy mindent ellenőrizzenek, ahogy ő mondja, „megnézni, hogy a bicikli jól aludt-e éjjel”. Ahogy odaértek, kis csapata tagjaival még kicsit vártak az autóban, valahogy nem akaródzott kiszállni a négyfokos hidegbe. Közben nézegette a közösségi oldalon, hogy az Ironman Austria nem adott-e ki valamilyen közleményt. Mert ha itt ilyen kellemetlen az idő, akkor 1300 méteres magasságban, ahol a kerékpárversenyt lebonyolítják, valószínűleg havazik meg csúszik. Jó fél óra várakozás után közölték, hogy a verseny 90 km-es kerékpáros távját teljesen törölték ahelyett, hogy lerövidítették volna. Dávid sportosan vette, de csalódott volt, bár a hideg nem volt neki kellemes. Tavaly is versenyzett ott, akkor 26 fok volt, s nagyon szép az útvonal. 

Hányadik versenye volt az idén?

Talán a tizedik. Naptárilag ez a harmadik idény, mióta elkezdtem, a második teljes. Idén jóval többet versenyeztem, mint kezdetben.

S hogy áll a ranglistán?

A szlovák kupában a top 10 volt a cél, június után, a somorjai győzelmet követően meg még három viadal után be is jutottam, de később lecsúsztam, mert nem figyeltünk arra, hogy háromféle kategória létezik. Az elsőért kapja a győztes a legtöbb pontot, ott a ponthatár is magasabb; a másodikban, mint Somorja, amelyet megnyertem, 800 pontot kaptam; a harmadikban a legkevesebb, de ebből csak két verseny van egy évben. Mi nem figyeltük, s nem mentem el a harmadik kategóriásra, így azok a pontszámok hiányozni fognak: az összpontszámom csak négy rendezvényből áll össze. Igazából ez csak cél volt, de nemzetközi szempontból nem lényeges. Persze, ha olimpiáról van szó, ott megszabják a kvótát, a Nemzetközi Triatlonszövetségnek megvannak a szabályai, benne kell lenni az első ötvenben.

A két év múlva sorra kerülő pekingi játékokra van esélye kijutni?

Ez nem volt tervben. Erre az évre azt tűztük ki, hogy sokkal intenzívebbek legyenek az edzések, fejlesszük a gyorsaságot, mert az jól jön a hosszabb távú versenyeken.

Későn kezdte a triatlont. Gondolom, addig is sportolt.

Húszéves koromig fociztam Bakán, csallóközi szinten, de ez nem motivált. Akkor még suliba jártam. Utána évekig testépítéssel foglalkoztam, súlyzós edzéseket végeztem, kicsit el is lustultam, majd elkezdtem futni. Az megtetszett. De fél év múlva már az se tetszett; aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy hiányzik, s elhatároztam, hogy lefutok egy maratont. 2015 tavaszán kezdtem futni azzal a céllal, hogy elindulok az októberi budapesti maratonon. Közben belefutottam a triatlonba, konkrétan az ironmanbe, tehát a hosszabb távúba. Még a videók is visszaadják, hogy mennyire erős ez a verseny: 3,8 km úszás, 180 km kerékpáron, végül egy maraton, amely 42,195 km-es futás. A fél ironman, amelyet most csinálok, ennek a fele.

Nemhiába mondják, hogy az egyik legnehezebb sportág. Miért választja valaki, ráadásul csaknem 30 évesen?

Nem is tudom. Az vitt felé, hogy a háromból az egyiket már csináltam, bár a dologhoz hozzátartozik, hogy a vízzel való kapcsolatom annak ellenére, hogy a Rák jegyében születtem, nem volt valami szoros, de mostanra teljesen megváltozott. S mivel úgy döntöttem, hogy errefelé sodródom, fejben is változtatni kellett. Az úszás technikai sport, a három közül a legnehezebb, a hatékonyság azon múlik, hogy a vízben mennyi erőt spórol az amber, hogy maradjon a kerékpárra és a futásra. Elég nagy ugrás volt, ahogy sikerült az utóbbi két évben fejleszteni, persze, még mindig van mit.

Melyik a legerősebb száma? Nyilván az a kedvenc...

Az első két idényben nagyon erősen a futás volt, de mostanra a kerékpárt sikerült felhozni olyan szintre, hogy nagyon egyforma lett vele. Még mindig az úszáson kell a legtöbbet javítani.

Az új somorjai sportközpont nyílt uszodájában beszélgetünk, nyilván itt készül. Tagja valamilyen klubnak? Ki támogatja? Mert az anyagi hátteret nem könnyű megteremteni.

Jelenleg én magam fizetem a költségeket. Vannak ugyan szponzoraim, de még nem teljes a lista. Klubszinten készülőben van valami, de még nem árulhatom el. Remélem, rövidesen igen.

A jelenleg legjobb hazai triatlonossal, Richard Vargával ismerik egymást? Tud valamilyen tanácsot adni?

Ismerjük egymást, de ennyire mélyen még soha nem mentünk bele a dologba. Közös edzésről párszor már volt szó, neki a testvére a menedzsere, vele találkoztunk a főedzőmmel, Kilberger Renátával együtt. Egyébként az úszóedzőm meg Matúš Putala. Szó volt arról, hogy az idény elején velük megyek a horvátországi edzőtáborba, de nekem nem jött ki.

Milyen rendszerrel edz?

Két- vagy háromfázisosan. Ha időm engedi a munka mellett – a Volkswagen Group Servicesnél dolgozom, van egy csapatom 11 emberrel –, akkor háromszor naponta. A hétfő nyugalmasabb.

Mennyi a heti átlag?

Most hetente négy úszás van, 12–15 km, télen 32 is. A futás idén kicsit kevesebb, 50 és 80 kilométer között, de az intenzitás nagyobb. A kerékpár, az 300 kilométer körül.

Hol fut?

Mindenhol. Ahol épp vagyok. Most úszás után majd itt megyek el kocogni.

Micsoda előny: nincs szüksége autóra, elég a két lába vagy a két kerék.

Néha elviszem a bicajt Pozsonyba, s azon jövök haza, a holmimat utánam hozzák.

Az idény elején rövidebb távokon indult, aztán a végére áttért a hosszabbakra.

Igen. Zell am See is ilyen volt, szeptember végén pedig Szlovéniában versenyzek, fél távon. Lazítottuk a naptárat, júniust végigversenyeztem, utána júliusban picit hosszabb dolgok is bekerültek a felkészülésbe, augusztust meg Zell am Seevel zártam, ami nem igazán triatlon volt, inkább »síatlon«.

Mustrálom a térdét, tele van sebhelyekkel. Minek a nyoma?

A biciklié. Olyan, mintha most lennék gyerek, de most már nem fognak eltűnni.

Milyen az esélye, hogy bejut a profik közé?

Ez szponzori kérdés is: elő kell teremteni az anyagiakat, mert ahhoz, hogy teljes erőbedobással lehessen művelni, kiesik a munkából az ember. Már érzem a terhet, mert hét közben munkában vagyok, onnan ugrom el úszni, utána vissza; hiányzik a regeneráció, az igazi pihenés.

Nem sajnálja, hogy nem kezdte korábban?

Eszembe jutott, de igyekszem azzal foglalkozni, ami van, nem azzal, hogy mi lett volna, ha... Visszamenőleg talán semmit sem változtatnék.

Urbán Klára