Sok-sok Buddha vigyáz rá

Az ajtó előtt két testes Buddha, jó helyen járunk. Bent a lakásban is „keleti” a hangulat, Kelet elvarázsolta a házigazdát. A nappali vitrinjében szakrális kellékek, használati tárgyak, szaké- és teáskészlet, megannyi apróság. Lászlónak még a kilencvenes évek közepén megtetszett ez az életstílus, a filozófia, a buddhizmus. Ez a vallás egész Ázsiában elterjedt, és dominánssá vált több országban, Japánban, Thaiföldön, Mianmarban (régi nevén Burma), Kambodzsában, Nepálban, Srí Lankán és Tibetben. Lászlót minden érdekli, ami hozzá kapcsolódik. Igyekszik átmenteni belőle, amit és amennyit csak lehet, s azon sajnálkozik, hogy a mi életünk, a vele járó stressz, a folytonos rohanás, az új technológiák, az internet kora nem engedi, hogy mindent átvegyünk (mondja ezt az, aki IT-szakemberként dolgozik), de ami lehetséges volt, azt vendéglátónk megvalósította, hogy az ott lakók, beleértve a két kutyust is, jól és kényelmesen érezzék magukat. Az ablakban bonszait nevel, s a több ezer éves hagyományokra visszatekintő kínai térrendezési tudomány segítségével próbál hatni élete egyes területeire, a fengsuj útmutatása szerint berendezni otthonát: ügyel arra, hogy a lakás helyiségeiben a berendezés, a szobadíszek elhelyezésében megtartsa a fengsuj szabályait.

Soha nem járt a Távol-Keleten

„Nem mehetek oda – s látva, hogy kíváncsian várom a miértet, folytatja –, mert nem jönnék vissza. Nem tudnám magammal hozni azt a sok szépet, ami ott van, hiába szeretném. Igen fájna a szívem. A gyűjteményemmel próbálom megismertetni, közelebb hozni az emberekhez azt a kultúrát, amelyhez hozzám hasonlóan egyébként sokan mások sem jutnának hozzá.” A László által rendezett kiállításokon nyílik rá lehetőség, hogy az érdeklődők legalább a birtokában levő tárgyak egy részét láthassák, megismerjék. Mindkétszer, amikor a gyűjteményével rekordot ért el, megmutatta másoknak is. Első alkalommal 119 szobrocskát gyűjtött össze, másodszorra duplázni akart, végül tripla, 383 lett belőle. Most készül a harmadik kiállításra, még az idén szeretné tető alá hozni – jelenleg 563 Buddha-szobrot láthatnának a látogatók.

Belső békét sugároznak

Átmegyünk a szomszéd szobába, László birodalmába. A polcok telis-tele Buddhákkal. Parányitól egy 111 centisig. Vannak egyformák és eltérőek –nagyságban, színben, alakban, ábrázolásban, kéztartásban – s bronzból, rézből, vasból, kerámiából, márványból, drága- és féldrágakőből, kőből, üvegből, fából, műgyantából meg mindenféle más anyagból készültek, még Lego-építőelemekből és szappanból való is van. Rendkívüli darabokat is láthat itt az ember. A buddhizmus elterjedésével egyre több kérdés és kíváncsiság övezte Buddhát és a szobrait. Ennek oka, hogy nem minden szobor egyforma. Az eltérések különböző jelentéseket hordoznak, melyek Buddha tanításait jelképezik. Úgy tartják, hogy a házban és környékén elhelyezett Buddha-szobor segít abban, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki spirituális utazásainkból, és kiegyensúlyozottan éljük hétköznapjainkat. Minden Buddha-szobornak pozitív aurája van, mely hatással van a körülötte lévőkre. A szobrok vagy a Buddha-motívumok nemcsak Buddha fizikai ábrázolásai, hanem tanításainak, a szerencsének, a belső békének és motivációnak a szimbólumai is minden ember számára.

Növésben lévő Buddha

László egyenként kezébe veszi gyűjteményének darabjait, s a legtöbbhöz magyarázatot is fűz. Az egyik megragadja az érdeklődésemet: ez egy növésben lévő Buddha. „Vízbe mártva maximum hat centiig nő, szélességre és magasságra – mondja László. – Ez három napig tart. Ha kiszárad, két és fél centi a nagysága.” Egy barátja figyelmeztette, hogy látott ilyet, aztán kikereste a neten, s megvette. Ez nem az egyetlen különleges darabja a gyűjteménynek, a legértékesebbek azok, amelyek már nagyon régiek, s nem kaphatók, meg természetesen azok, amelyek rekordot döntöttek. Például nagyságban. A legnagyobb, a 111 centis, melyet a Svájcban élő lányától kapott; ára felér egy családi üdülésével. De van olyan is, amely azért különleges, mert nagyon pici: a legkisebb 7,2 milliméteres, és épp elkészült a riport, amikor arról értesített, hogy megérkezett a küldemény, amelyben 5 mm-esek vannak. László a neten halászva bukkant rájuk. Vannak, akik szabadulni akarnak tőlük, s elajándékozzák vagy eladják őket. Egyes darabokhoz így jut hozzá. Némelyiket nem kevés pénzért veszi. Volt olyan is, hogy a barátai kint jártak Kínában, Thaiföldön, s meglepték egy-egy szobrocskával.

Az első gipszből volt

Az első – a családtól kapta – gipszből volt. Ezzel kezdődött a szenvedélye. Aztán jött a többi, húsz, száz, s most az 563.-nál tart. Értékes vagy kevésbé, a gyűjtő számára mind értéket képvisel. László óvatosan veszi kezébe őket, s még mielőtt hangosan kimondja, hogy ez csak az ő kiváltsága, van egy ilyen sejtésünk; se a fotós kollégám, sem én nem nyúlunk hozzá. Csak akkor, ha ő maga a kezünkbe adja. Már nem férnek a polcokon, mindenütt van belőlük. A takarítás gond, de ez is László gondja. A barátnőjének tilos. Vannak olyanok, amelyek károsodhatnak, érzékenyek a külvilág hatásaira, például a méhviaszból, szappanból készültek, ezeket védőburok alatt tartja. Másoknak megvan a patinája, ha megkoptak, az idő foga nyomot hagyott rajtuk, ez így van rendjén. Bármennyire óvatosan bánik is velük, megesik, hogy neki is kicsúszik a kezéből, megsérül, de ilyenkor csak magára haragudhat.

Szenvedélyből diagnózis

„Ez már nem szenvedély, ez diagnózis. – Kimondja, amit én nem mertem volna megkérdezni. – Idővel azzá alakul. Annak idején megvettem az akkor legnagyobb pozsonyi gyűjteményt, százharminc darabból állt; nekem akkoriban nyolcvan-kilencven volt.” Csehországot és Szlovákiát tekintve László gyűjteménye a legnagyobb, hogy a többi szomszédos országgal összehasonlítva mi a helyzet, arról egyelőre nincs tudomása. Arról sem, hogy világviszonylatban milyen rang illeti meg, mert a Guinness Rekordok könyvében nem akarták elismerni. László szerint az ő gyűjteménye túl kicsi ahhoz, hogy rekordként hitelesítsék. Ha ezren felül vagy több ezer volna, az más.

László nem buddhista, soha életében nem látott élő buddhista szerzetest. A véletlenre bízza a találkozást. „Magyarországon Rozsnyótól 130 kilométerre van egy meditációs központ, oda valamikor majd ellátogatunk, csak idén szereztem róla tudomást. De egyelőre más terveim vannak. Hallottam, hogy Rudolf Schuster volt köztársasági elnöknek is van Buddha-gyűjteménye, szeretném megtudni, hogy igaz-e, s ha igen, kapcsolatba lépni vele.”