Vidám temető

<p>Sok európai országban &ndash; köztük valamennyi magyarlakta területen &ndash; szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek, gyertyát, mécsest gyújtanak mindenszentek és halottak napján.</p>

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél, a „mindenki keresztjénél” elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Mivel a krizantém fehér és színes változatai mindenszentek és halottak napja körül nyílnak, nálunk elsősorban ez az a virág, amellyel a sírokat díszítik. Az Ipoly menti falvakban, ha valaki nem tud elmenni a temetőbe, otthon gyújt gyertyát halottja tiszteletére. Régebben azt is figyelték, kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem szerint az hal meg előbb a családban, akié előbb alszik el. Vannak, akik a gyertyagyújtás szokásáról kereszténység előtti eredetet feltételeznek. Ők azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjukba, és ne nyugtalanítsák az élőket.

Vannak azonban a világon olyan temetők is, amelyekben saját szerettünk nincs, ottjártunkkor mégis felkeressük. Vagy azért, hogy megnézzük valamelyik híresség sírját (a Házsongárdi Kolozsvárott, a Kerepesi Budapesten, a Novodevicsi Moszkvában vagy a Père-Lachaise Párizsban), vagy különleges hangulatát szeretnénk kiélvezni (az Arlingtoni Washingtonban, a Highgate West Londonban, az Adashino Nenbutsu-ji templom és temető Japánban), vagy társadalmi-történelmi jelentősége miatt (a régi zsidó temető Prágában, az Olajfák hegye Jeruzsálemben).

 

Ahová derülni jár az ember

És van a világon – nem is olyan messze innen – egy temető, ahová derülni megy az odalátogató. Máramarosszigethez közel, a Tisza bal partján fekszik egy apró falucska, amely Vidám temetőjéről (Cimitirul Vesel) nevezetes. A szaploncai (románul Sapanta) sírkert sajátos arculatának története 1935-ben kezdődött, ekkor kerültek az első fából faragott, olajfestékkel díszített és a népköltészet vicces írásaival ellátott keresztek a hantokra. A nyolcszáznál is több fakeresztet 1977-ben bekövetkezett haláláig Stan Ioan Pătraș fafaragó, később tanítványa, Dumitru Pop-Tincu készítette tölgyfából, és festette ki élénk szaploncai kék olajfestékkel, ezzel is szimbolizálva az eget, ahová a lélek a halál után jut. Nyelvjárásias-archaizáló, gyakran humoros, ironikus sírfelirataik a halállal megbékélt elhunytak fiktív, egyes szám első személyben íródott monológjai. A keresztekre Stan Ioan Pătraş mester vésővel faragott élet- vagy arcképet (ezeket is élénk színekkel festette ki: sárgával, pirossal, zölddel), és a kép alá megírt feliratokkal váltak teljessé. Minden fejfa más-más történetet mesél el, a festett képek és a feliratok általában az illető foglalkozását jelenítik meg, de akadnak olyanok is, amelyen az elhalálozás körülményeit ecsetelik sokszor meglepően plasztikusan. A temető bal oldalán közép tájt például az egyik fejfán levő rajz szerint a pásztort egy gonosz, bajuszos magyar gyilkolja le éppen. Az újabb rajzok közül számos szörnyű közúti balesetet idéz fel. A feliratok természetesen románul íródtak, de alaposabb kutakodás után találni magyar neveket is.

 

Frappáns sírversek

„Itt nyugszom idelenn

Pop Ion Pipis a nevem

Megfizettem mindenért

Ahol a halál elért

Valahol Mires hegyén

Rám jött a vagonkerék.

Játékban elmerültem

Vonat alá kerültem.

Anyám sirat vár haza

Nem múlik a bánata.”

 

Vagy:

„Dioca Tahu vagyok,

Itt nyugszom a szilvafa árnyékában.

Ha megállsz itt, megtudhatod,

Hogy házamnak oszlopa voltam,

Amelyet sírás és gyász között hagytam.

Az egész faluban senkinek nem volt

Olyan lova és juha, mint nekem.

Nagyon szerettem a lovakat,

Miattuk is haltam meg.

A szénásszekéren ülve leestem,

Úgy leltem halálomat.”

 

Unesco-örökség

Az elhunyt mester díszhelyet kapott a temetőben, mely az Unesco védelme alá került. A mester egykori házában, nem messze a temetőtől, most tanítványa készíti a fejfákat, évente átlag tízet. Az egyik, kiállítóteremnek berendezett szobában még a Ceauşescu házaspár portréját is láthatjuk.

A szinte szabadtéri múzeumnak is tekinthető Vidám temető látogatók ezreit vonzza, akik közül bizony sokan nevetgélve járkálnak a versikéket olvasva a sírok között. A mesternek sikerült a szomorúság helyett reményt adnia – az elmúlást reális keretek közé szorította, és humorával kiemeli az élet győzelmét. Saját tapasztalatom alapján is tanúsíthatom, hogy az egyedi hangulatot árasztó hely valóban nagyon mélyen, egyben optimistán sugározza az élet igazságát és szépségét.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?