Nyaralás 2017

<p>Icunak tűnt fel, hogy ez a kálvária nem a megszokott kálváriajelenettel (Krisztus és a két lator keresztje) végződik. A stációk (kupolás, bazilikaszerű kis templomok) belső jelenetei (ezt már én veszem észre) is atipikusak: az utolsó három Krisztus feltámadását mutatja, életnagyságúnál valamivel nagyobb szoborkompozíciók segítségével, majd (fentről lefele haladtunk!) az egyiptomi menekülés,</p>

Július 17. (Varese)

Icunak tűnt fel, hogy ez a kálvária nem a megszokott kálváriajelenettel (Krisztus és a két lator keresztje) végződik. A stációk (kupolás, bazilikaszerű kis templomok) belső jelenetei (ezt már én veszem észre) is atipikusak: az utolsó három Krisztus feltámadását mutatja, életnagyságúnál valamivel nagyobb szoborkompozíciók segítségével, majd (fentről lefele haladtunk!) az egyiptomi menekülés, Krisztus születése, valamint Mária és Erzsébet találkozása zárja a sort (nem Krisztus kínszenvedésének, hanem életének állomásait követheti tehát itt nyomon a zarándok). Közben három, pompásan kiképzett forrás, ezek közelében hatalmas diadalkapuk… Szemmel láthatóan nagyobb volt az adakozó kedv, mint amit a bibliai történet indokolt volna. Natúra és kultúra szerves egysége, illetve: a szent és profán észrevétlen, organikus egybefonódása. Ez is eszembe jut, ahogy ballagunk lefele a cikcakkosan futó, széles úton.

***

Én (mi) nem tudatosan utazom (utazunk), hanem a nagy vonalakban előkészített útvonalon rögtönözve, csapongva, általában fölkészületlenül engedem hatni magamra a benyomásokat, élményeket, ismereteket. Ezek az ismeretek aztán sokszor hamisnak vagy legalábbis félig-meddig igaznak bizonyulnak. De nem baj. Számomra egy-egy út összbenyomása a fontos. Ezért egy kerékpárút melletti fák hűvösében megbúvó padon olvasó lány képe talán jobban emlékezetembe vésődik, mint egy gótikus katedrális, egy spolium hosszabb gondolatláncot indít el bennem, mint egy híres búcsújáróhely. Nem azt mondom, hogy az utóbbiak hidegen hagynak, csak azt, hogy emlékeim rostáján nem ilyen szempontok szerint akadnak fenn az élmények. Mindezt azért (is) írom, mert a tegnapi okoskodásaim az itteni búcsújáróhellyel és kálváriával kapcsolatban ma, hogy egy kicsit utánanéztem, egyértelműen a csőben a lyuk felfedezéséhez mérhetőek. A történet a következő: a lepantói csata (1571) után a keresztények győzelmét Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították (mint annyiszor a történelem során), és hálából emelték (nyilván a többi között) Santa Maria del Monte Mária-templomát, majd ehhez kapcsolódott a kálvária, amely a rózsafüzér szent titkaira épül. Nem is kálvária tehát, a szó szoros értelmében, nem is hívják annak, hiszen szent hegy (Sacro monte) a hivatalos megnevezés! Tehát nyilván rosszul néztem: a tizennegyedik stáció nem Jézus mennybemenetelét, hanem Mária mennybevételét ábrázolja (nota bene: az üres koporsó kábeldarabokkal és használaton kívüli bakelit drótelosztókkal, valamint egyéb villanyszerelési hozzávalókkal volt tele). Ezért csodálkoztam, hogy a tizenkettedik stáció is Jézus mennybemenetelét mutatja? Majd lefele az egyiknél: Jézus a jászolban, meg Mária és Erzsébet találkozása… Most látom: a váci Hétkápolna búcsújáróhelyen is ez van…

***

Zoli küldött egy cikket, ami arról szól, hogy a negyvenes évek első felében a Vajdaságban hogyan gyilkolászták egymást a szerbek és magyarok. Áder János már bocsánatot kért, most várjuk ugyanezt a másik oldalról – nagyjából ez az írás konklúziója. Én meg úgy gondolom, hogy nem kell semmit várni. Ha én bűnt követtem el, s megbántam, a sértett bocsánatát kérem, az én lelkem nyugszik meg. Ha valaki ellenem követett el valamit, s utána nem exkuzálja magát, az az ő problémája, az ő lelkét fogja nyomni. Senkitől nem várom el, hogy a velem szemben elkövetett (vélt vagy valós) igazságtalanságokért bocsánatot kérjen tőlem. Ez már nem az én gondom. Viszont ha görcsösen erre várok, az beteggé tesz. És ha egyszer bocsánatot kér, majd kitalálom, hogy nem jókor, nem jó helyen és nem megfelelő módon tette meg ezt: ismételje meg! Sosem lesz vége. Az én lelkemben kell nyugalmat teremteni, s akkor minden rendben lesz.

Július 21. (Bibione)

Mostani utazásaink során is többször föltűnt (ahogy már a korábbi években is) az észak-itáliai tartományok kétnyelvűsége: Lombardiában az irodalmi, hivatalos olasz mellett a lombard, Velencétől északra a friuli stb. nyelv is használatban van. A lombardok harcolnak is eleget, látni olyan táblákat, ahol a Varese feliratból le van festve az utolsó, e betű, merthogy a város neve lombardul: Vares. Közben persze ez a kétnyelvűség az idegen számára zavaró. Udine környékén például minden közlekedési, információs tábla két nyelven van (jó hosszú településnevekkel), s autóból tájékozódva (miközben a türelmetlen helyiek egészen az autó farába bújva kitartóan dudálnak) meglehetősen körülményes a helyes utat megtalálni. S ilyenkor, bármilyen eretnek is a gondolat, mégiscsak fölvillan az emberben, hogy amikor a szlovákok azzal érveltek, a kétnyelvű táblák zavart okozhatnak a közlekedésben, mennyire és milyen őszintén (talán jogosan is) föl voltunk háborodva. Most meg azt tapasztalom, hogy valóban okozhatnak (némi) zavart. Semmi sem hófehér, és semmi sem szurokfekete.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?