Árva bajnokok

A győztes Szúnyog (Képarchívum)

Végre rámosolygott a szerencse. (Képarchívum)

Azonkívül, hogy a belga hölgy és a spanyol fiatalember élete első Grand Slam-trófeáját nyerte a Roland Garros-n, más közös vonása is van sorsuknak: mindketten korán elveszítették édesanyjukat. Justine kilenc, Juan Carlos jó öt esztendeje. Ennek ellenére mindketten úgy érezték, hogy a mama velük van ezen a napon. „Tudom, hogy figyelt engem onnan az égből“ – mondta Justine, Juan Carlos pedig a döntő alatt végig meg volt győződve arról, hogy Rosario ott ül a páholy első sorában.

Sorscsapások

Justine, bár csak június elsején volt 21 éves, már annyi tragédiát megélt, hogy az elég egy hosszú életre is. 1992-ben ott szorongott a mamával a párizsi lelátón, amikor példaképe, Steffi Graf kikapott a döntőben Szeles Mónikától. „Meglátod, egyszer majd én is játszom ezen a pályán“ – súgta oda a mamának. És eljött a nagy nap, amikor őt ünnepelte az egész stadion, de Francoise már nem láthatta. 1994-ben rákban meghalt. Nem érte meg lánya 2001-es wimbledoni fináléját, sem azt, hogy a belga csapattal megnyeri a Szövetségi Kupát.

De nem a mama halála az egyetlen tragédia a Henin családban. Még mielőtt Justine megszületett, a szülők elvesztették Florence lányukat. José papa a helyi futballcsapat bajnoki címét ünnepelte megannyi társával együtt, amikor egy részeg sofőr az ácsorgó tömegbe rohant. A kislányt halálra gázolták.

Justine ötéves korában kezdett teniszezni, s rendkívül jól haladt, tornákat nyert. Egy szép napon azonban az egész család gondja az ő nyakába szakadt: a mama halála után neki kellett ellátnia a háztartást, főzni, mosni, takarítani két bátyjára és húgára is. A család, az iskola, a tenisz – nem éppen mesevilág egy 14 éves kislány számára. A pótpapa szerepét a család barátja, Jean-Dennis Lejeune vállalta magára, de őt sem kímélte a Heninéket üldöző balszerencse. Lejeune Julie nevű nyolcéves kislánya a lapokból is jól ismert kéjgyilkos, Marc Dutroux áldozata lett. A két évvel ezelőtti wimbledoni döntő idején pedig a család egyik legjobb barátja vesztette életét. Nem csoda, ha Justine koraérett lett, annak minden következményével. Elköltözött otthonról, barátjához, Pierre-Yves-hez, s emiatt teljesen megromlott kapcsolata apjával. Csak tavaly novemberben, Justine esküvőjekor békültek ki. „Végre kiegyensúlyozott és boldog“ – így jellemezte ellenfelét s egyben barátnőjét Kim Clijsters a vesztes finálé után. Talán épp ez a titka sikerének…

Szúnyog könnyei

Amikor Juan Carlos Ferrero Donat tizenkét esztendeje először jelent meg a Roland Garros rikítóan vörös salakján, arról álmodott, hogy egyszer majd győzni tud. „Egy spanyol számára nincs nagyobb dicsőség, mint Párizsban nyerni – mondta. – Mi nem Wimbledonról álmodunk, mi a Roland Garros-n akarunk győzni. Ez a mi álmunk, ez az én álmom, s ez teljesült“. Ugyanaz a forgatókönyv, mint a kis Justine esetében. Ugyanaz a szomorú sors – a mama halála. Bár Juan Carlos már valamivel idősebb volt a belga kislánynál, mégis nagyon nehezen viselte a csapást. Olyannyira, hogy veszélybe került pályafutása is – a tehetséges fiú szögre akasztotta ütőjét. Szerencsére Eduardo papának sikerült rábeszélnie fiát, hogy folytassa. Eduardo ott ült a páholyban, szemtanúja volt fia nagy győzelmének. Az ifjú bajnok őt ölelte meg először, aztán csókot nyomott nővére, Ana arcára – és elsírta magát. Vannak pillanatok, amikor a bajnokok is sírnak.