Ülök a szobámban, ha a Záray–Vámosi duó slágerét idézném, azt írnám, búsan, egyedül, de nem vagyok egyedül, csak a szobámban, és bús sem vagyok. Zenét hallgatok, koncertet nézek. Az Ifjú Szivek zenekarának előadását.

Bármilyen újságot veszünk a kezünkbe, a Covid–19-ről olvashatunk a legtöbbet, és sajnos így van ez már egy éve.

„Vannak napok, melyek nem szállnak el, / De az idők végéig megmaradnak, / Mint csillagok ragyognak boldogan, / S fényt szórnak minden születő tavasznak. / Valamikor szép tüzes napok voltak, / Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. / Ilyen nap volt az, melynek fordulója / Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.”

A színek színe. Bartis Attila írása a vörös dominanciájú Fortepan képek apropóján

Pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy benne éljünk, vagy úgy is mondhatnám, hagyjuk, hogy az energiája hatással legyen ránk, a jelenünkre, ahol gyakorlatilag a múltunknak semmi keresnivalója sem volna.

Lassan kimegyünk a lanyha télből, hosszabbodnak a nappalok, hátunk mögött hagytuk a farsangot anélkül, hogy egyáltalán lett volna, egyre többet emlegetjük a tavaszt.

Az emberben megbújnak dolgok, rejtve maradnak addig, míg egyszer csak bevillan a tudatába, és ezek a rejtett kincsek felszínre jönnek.

Ez már így marad, vagy vége lesz egyszer? Elkeseredett, dühödt pillanatokban böffen fel a kérdés. Muszáj, hogy vége legyen, hogy ne torzítsa már el arcunkat a maszk, mondja az ép elme, mielőtt még szépen, lassan csúszna lefele a borúlátás ronda kapuja felé.

A VasárnapHáztartás szerkesztőjének ajánlója a melléklethez.

Annyi helyről hallani, foglalkozz magaddal. Önzésnek gondoljuk, éppen ezért másokkal foglalkozunk. Azt mondjuk, olyan jó ember volt, mindent másokért, másoknak csinált.

...köszönöm, Jóisten! Én így énekelgettem magamban január 1-jén a közismert dalt (…köszön a hóember), amit a tévében énekeltek szilveszter éjszakáján.

Már nagyon régen húzódik, és fájó még olvasni is, hogy magyar pártjaink nem tudnak közös nevezőre jutni.

Gyakran olvasom, hogy egyre több azoknak a száma, akik elválnak. Mihelyt valami gond akad, máris otthagyják egymást. Valamelyik házastárs veszi a kalapját.

A pozsonyi magyar katolikusok szervezésében házaspárok fényképei jelentek meg közösségi honlapjukon (www.pozsonyikatolikusok.sk) és a Pozsonyi katolikusok nevű Facebook-oldalukon.

Nagy tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm a szerkesztőség minden munkatársát áldozatos munkájukért. E nehéz időszak ellenére ez a nagy gonddal és hozzáértéssel összeállított hetilap mindig gazdag tartalommal, kitűnő mellékletekkel látja el olvasótáborát.