A téli időjárás február második hetében végre megmutatta igazi képét, szépen és bőven havazott, az utcákon megjelentek a karbantartók, a hókotrók.

Az alábbiakban saját tapasztalataimat szeretném összegezni a többnyire külföldön leélt jó negyven-egynéhány év alapján.

Egy televíziós beszélgetésben pár hónapja azt a kérdést kaptam, milyen szlovák tankönyvet kellene írni a szlovákiai magyar gyerekek számára, hogy minél jobban meg tudjanak tanulni szlovákul. Azt válaszoltam, hogy e tekintetben nem érzem magam kompetensnek, de tudtommal van egy fiatal és lelkes nyelvtanár, aki már írt alternatív tankönyvet...

Maszkot viselünk az arcunkon már egy éve, hogy védekezzünk a vírus ellen. De nemcsak az arcunkon, a lelkünkön is maszkot hordunk, hogy olyannak láttassunk, mint a többség.

Ezt írja ki néha a számítógépes levelezőprogram. Közben pedig működik, tehát az üzenete vaklárma. Azért elgondolkodom rajta, hátha nem önmagára értette. Hanem mondjuk rám. A számítógép a billentyűzeten és a képernyőjén keresztül diagnosztizálja használóját: ha még nincs ilyen, hamarosan biztosan lesz.

Bár rendezvényeket idén sem tarthatnak az iskolák, a pedagógusnapot most is március 28-án ünnepeljük. Bódi Magdolnával, a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola magyar tagozatának vezetőjével egykori és mai óvónőképzésről, valamint az elmúlt esztendő tanulságairól beszélgettünk.

Minden magyar iskolába járt vagy járó embernek szerintem kivétel nélkül az ugrik be erre a hívószóra, hogy rabok tovább nem leszünk. És ezeknek a legtöbbje is büszkén dagadó mellel mondja: Esküszünk!

Hát te, kedves, te is itt vagy? Hogy kerültél ide? Hiszen úgy hagytalak ott téged, hogy vigyázz magadra, és legyen hosszú, boldog életed nélkülem, ha már én nem tudtalak azzá tenni.

Kedvenc ételeim közé tartozik a kacsa. Mivel valamikor falun laktam, sok kacsát neveltem meg tömtem.

A 8. számban elolvastam Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő asszony vezércikkét és a többi, népszámlálással kapcsolatos írást, és arra az elhatározásra jutottam, hogy tollat ragadok. Én is különösen érintett vagyok abban, hogy magyarnak valljam magam.

Szlovákiában is divat a politikai kerekasztal-beszélgetés. Két különböző párt képviselői néznek farkasszemet egymással, a harmadik a műsorvezető, aki időnként közbeszól, vagy rendreutasítja azt, aki túllépett bizonyos megengedett szabályokon.

„Rossz volt embernek lenned a világon, e korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.” (Karinthy Frigyes)

Az év második hónapjában már második meglepetés a Vasárnapban. Dicséret illetti a hetilapot, mert szívügye a szlovákiai magyar iskolák helyzete, az év folyamán sokszor megjelennek különböző iskolákat bemutató cikkek a jövendőbeli középiskolásoknak.

Óriási felháborodást váltott ki szlovákiai magyar körökben Martin Klus külügyi államtitkár fejtegetése arról, hogyan járult hozzá az etnikai alapon osztogatott állampolgárság bizonyos tőlünk keletre eső térségek destabilizálódásához.

A minap a gólyával kapcsolatosan jutottak eszembe fura gondolatok. Aztán megkaptam a Vasárnap a heti számát, és csudák csudájára tél közepén benne volt a gólya! Ezek szerint nemcsak én várom. No nem a gyerekszállítót! Ahhoz már öreg vagyok. Az igazit!