Mint gyermek, aki pihenni vágyik, és furtonfurt a leckével macerálják még mindig, úgy haragudtam rád, te Pozsony, amikor alig tizennyolc évesen megérkeztem ide.
Javában szerkesztek, napok óta bele vagyok szuszogva egy szövegbe, amúgy nagyon príma matéria, ügyelnem kell, nehogy magával sodorjon a cselekmény, elvégre nem lelkes olvasója vagyok a szövegnek, persze, az is, de nem elsősorban, hanem csak másod- meg harmad-, észnél kell lennem, utánam már nem fogja senki korrektúrázni.
Az apák napját ellentétben az anyák napjával Szlovákiában is, Magyarországon is egy napon ünnepeljük, június harmadik vasárnapján.
A házunk most üresen áll. Az udvaron hatalmasra nőtt a fű. A díszkert elvadult. Az orgonabokor még teljes pompájában illatozik. Pesten már rég elvirágzott.
Koronavírus Szlovákia
7 171 795tesztelés +612 új 1 794 311fertőzött +198 új 747 958inaktív eset +0 új 20 142halálozás +0 új
Mindenki a maga idejének kovácsa. Kovácsokkal mostanság ritkán találkozunk, bár nekem épp a minap volt szerencsém megfigyelni egyet munka közben. Tudom, alapvetően a szerencsére mondjuk, én azonban az időről akarok mesélni. Ígérem, rövid ideig tartalak fel, tudom, sok még a dolgod, „kovácsolni” kell.
A Lévai Magyar Asszonyok Ligája ez évben is megrendezte teadélutánját a Reviczky Házban, amelyre a járvány miatt a hagyományos februári összejövetel helyett tavasszal került sor.
A szüleim sohasem kérték, hogyan szólítsam őket. Először édesapám apa volt, édesanyám anyu. Aztán elgondolkoztam ezen, nincs rendjén ez a megszólítás.
Nem győzzük lépten-nyomon figyelmeztetni a fiatalokat, de nem csak őket, hogy legyenek nagyon óvatosak az utakon eszeveszetten száguldozó motorosokkal. Akárcsak a fürge ujjú zsebtolvajokkal.
Egyszerre virított tulipán az orgonával, nőszirom a fehér nárcisszal, pünkösdi rózsa aranyesővel, azaz a sárga virágú akáccal. Kicsit megbolondultak a virágok. Éjjel, május végén még gyenge fagyok, Zsófia-nap után még egy héttel is.
Régi történet, de még mindig emlegetjük
Az elmúlt két év igazi megpróbáltatás volt sokunk számára. Mi átlagos család vagyunk, középkorú szülők, közép- és főiskolát végző utódokkal. Nekünk nem jelentett problémát a maszk viselése, gondolom, ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az egész pandémia alatt negatívak maradtunk.
Annyi minden nehézséget tud okozni az életünkben a megfelelés. A másoknak, a társadalomnak, a bárkinek vagy a mindenkinek való „bizonyítás”, de még az is, ha éppen saját magunknak akarunk megfelelni.
Nevetőgörcsöt. Mit nevetőt! Röhögőt, röhögőgörcsöt. Mert ami az élelmiszerárakkal történik mostanság, azt csak vihogva, röhögve, sírva-röhögve lehet elviselni. Ma már.
Vízkeleti szentelt földdel együtt temették el Katona Pál atyát.
A járvány csökkenésével, és hogy már rutinosan tudunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez, egyre több program is megvalósulhatott, ami örvendetes
Avagy hogy jutottam én el Párizsba – életemben tán először és utoljára...
Elavult az anzix. Vagy csak megöregedett nekünk. Néhány évtizede pedig még lubickoltunk az anzixokban. Versek, tárcák, fotók, festmények... magára valamit is adó művészember ügyelt rá, hogy legyártson időnként egy-egy anzixot.
Ziemowit Szczerek lengyel újságíró könyve egyszerre foglal magába több műfajt: olvasható road movie-ként, úti jegyzetekként, társadalmi-politikai tájékoztatóként, politológiai elemzésként, kommentált interjúk gyűjteményeként, szociográfiai terepmunkaként… a sor hosszan folytatható.
A befelé figyelés időszakát éltük, éljük. Az elmúlt hetek mindinkább erre sarkalltak bennünket. Faramuci helyzetben tették mindezt, nem könnyítette meg a helyzetünket ugyanis a külvilág, az onnan érkező impulzusok.
