Zsanvalzsanom

Vasárnap

Sokat turkálok mostanában a könyveim között, mit vigyek el a csereberés szekrénykéhez, s hirtelen a kezembe akad egy szívszerelmem. Tőled soha, de soha nem válok meg, mondom neki simogatva a gerincét.

Mert az úgy volt, hogy egyszer, régen: Istenem, anyuka, holnap megint testnevelés!, sóhajtottam anyámnak annyiszor. Szorongtam, remegtem, olyan, de olyan gyüge voltam tornából, kinevettek, de szántak is a társaim, mert amúgy meg színjeles voltam mindig. Jobban már csak a haláltól féltem, ugye, mi nem fogunk meghalni, zokogtam ezt is hároméves koromtól. Anyám nem vitt pszichológushoz, nem volt divat akkor, a falusi gyerekorvos is csak hüledezett egy kötelező oltásnál, hogy „hol nőttél te, Zsuzsika, hogy nem is ismerlek?”. Akkoriban ment a tévében a fekete-fehér sorozat, a Nyomorultak. Betegre izgultam magam. Anyám meg azt mondta a testnevelésre, látod, a Zsanvalzsan is hogy át tudott mászni azon a nagy falon. Utána sem tudtam átmászni, sem megugrani, sem a kötelet, a rudat uralni, úszni sem tudok. Zsanvalzsan mégis bennem maradt. Annyira, hogy a karácsonyra kikönyörgött könyvek között csak megkaptam ám Victor Hugo A nyomorultak című regényét. Két vaskos kötet. Ma is őrzöm ereklyeként, pedig csak akkor olvastam el egyszer. De az olvasás minden pillanata előttem van. A kaputól a konyhába vezető járdánkon sétálgatva fel-le, amíg vártam anyámat a buszról, az udvar egyik zugában folytatva, hogy ne lássanak, este, mindenki elől elbújva, hogy ki ne leshessék a csodát. Akkor tudtam meg, hogy Jean Valjevan a rendes neve, meg még sok mást. Csak az olvasnisoseláttamanyám valahogy ráérzett a biztatásnál. Pedig a könyv, vagy a film, amit akkoriban imádtunk, másról szól, nem a falon való átmászásról.

Egyszer meg a nagyon szeretett szlovákos tanító nénim azt mondta, holnapra mondjatok pár szót a kedvenc könyvetekről, próbáljátok lefordítani szlovákra. Anyám meg, hogy a nyomorultak, az biedni lehet, büszkén mondtam másnap az iskolában a kezdetleges szlovákommal, meg azt, hogy Zsanvalzsan mégis hogy át tudott mászni azon a nagy falon, a tanító néni megdicsért, de mondta, hogy a Victor Hugóé úgy van, hogy Bedári, szerettem a tanító nénit. Meg azóta is szeretem a szlovák nyelvet. Zsanvalzsanommal úgy voltam egész életemben, mintha egy vademecum lenne nekem, ha bátornak, ha ügyesnek, ha a csüggedésből kilábalónak kellett lennem, mert nem is az volt a fontos, hogy minden akadályt sértetlenül letudjak, hanem hogy legyen ott belül valakim, aki együtt örül, együtt sír, együtt bukdácsol velem. Legyen ott mindig a Zsanvalzsan, aki jókat is tudott nevetni rajtam, ha már nagyon sajnáltam magamat a kacifántos nagy boldogtalanságban, annyira, hogy a végén már én is nevettem.

Mostanában meg a vírus miatti bezártságban olvasgattam sokat fel és alá a lakásban. Újkori Zsanvalzsanom meg, egy régi ismerős is rótta a köröket a ház előtti gyepen. Sokáig nem láttam őt, beteg lehetett, agyvérzéses, gondoltam, ám most kitart és küzd, biztosan az orvos rendelte a sok mozgást, a lakása meg nem alkalmas. Mindig felnéztem rá, csak sétálgatott órákig a lakótelepen, húzta az egyik lábát, lassan araszolt órákig. Keringtem vele, csak én a szobában olvasva, hogy az egészségügyi sétám is meglegyen. Egyszer meg csak eltűnt, kisétált az ablakom elől egy másik, az égi ablak elé. Meghalt ő is, mondták, én meg mintha felsóhajtanék újra, hogy istenemanyukaholnapmeginttestnevelés... Anyám meg hogy látod, így megy ez, de a Zsanvalzsan is hogy átmászott...

Öregedvén sem bölcsültem meg annyira, hogy csak úgy elfogadjam a halált meg a gyügeségemet, de a Zsanvalzsan is hogy át tudott mászni azon a nagy falon, hát még az is lehet, hogy... A két vaskos kötetet visszatettem a polcra.

VASÁRNAP nem fárad ki az ember – mondta Favourite. – VASÁRNAP a fáradság is pihen.

Viktor Hugo: A nyomorultak

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/42. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?