Zászlós Gábor: Mankóim

Az adventi elcsendesedés után, az új esztendő küszöbén valószínűleg többen keresik a kapaszkodókat, azokat a fogódzókat, melyek megoldást kínálnak életünk válságaira, kihívásaira. Már az útkeresés is izgalmas lehet. Hiszen a jelenből mindig egy új világ, de főleg az ismeretlen irányába mozdulunk el. Kurázsi, eltökélt szándék szükségeltetik hozzá. Tiszteletben tartom s egyben „irigylem” is a mélyen hívőket. Hitük által az ő életük egyszerűbb. Merthogy, az Úr akarata… Nekem, „kételkedő-kérdező” hívőként ugyan nehezebb, de életem során tapasztalatilag bizonyíthatóan megtaláltam azokat a kapaszkodókat, melyek krízishelyzetben segítségemre vannak.

Ezeket szeretném röviden vázolni, és jószívvel ajánlani mások figyelmébe is.

A család

Az első nyilván a családom, a legszűkebb és tágabb egyaránt. Működésének elemi, elengedhetetlen feltétele a bizalom, az őszinteség, a szeretet és a szinte feltétel nélküli kölcsönös elfogadás. Nekem a feleségem többek közt a társam is. Ő az a biztos pont az életemben, akire mindig számíthatok. Mindent megbeszélünk, mert bízunk egymásban. Felnőtt gyerekeimtől ma már én tanulok. Egy-egy élesebb vita hevében, ha megsértem valamelyiket, elnézést kérek. És ez működik – ezért is ajánlom minden olyan apának, aki még abban a tudatban él, hogy egy apai bocsánatkérés tekintélyromboló. Épp ellenkezőleg, jómagam a fordítottját tapasztalom.

A barátok

Nagyon fontos a mai érdekbarátságok, törleszkedések közepette egy-egy megbízható barát. Egy azonos értékrendű, de más véleményű barátokkal eltöltött este a tartalmas véleménycsere, az őszinte egyenes beszéd, higgadtan érvelő vita, mindig felemelő s egyben tanulságos is.

A falu

Soha ne feledjük, honnan indultunk. Életemben falumnak, Vásárútnak kivételes helye van. Abban a közösségben az emberek, ha az utcán találkoztak, még köszöntek egymásnak. A gyerekek pedig valamennyi felnőttnek. Kukoricahántás, tollfosztás idején gyerekként sok adomát, tanulságos történetet hallhattunk a felnőttektől. Végül is akkor az emberek még beszélgettek egymással. A második világháború frontjait megjárt férfiaktól olyan szavak birtokába jutottunk, mint hazafi, honfitárs, földim, komám, atyafi stb. Ezeknek, a sajnos a mai közbeszédből kikopott szavaknak nagyon is konkrét morális tartalmuk van. Ezek ugyanis az odafigyelésre, a segítségnyújtásra, a szolidaritásra, egyszóval az emberséges magatartásra ösztönöznek. Szinte köteleznek. A falu közössége, ha nem is puritán, de szigorú értékrendben élte mindennapjait és ünnepeit. Erre a morális alapra lehetett építeni. Volt egy mérce, egy tartás. Aki erre odafigyelt, az könnyebben birkózott meg akár a nagyvárosi kihívásokkal, ha munkája-tanulmányai odaszólították.

A természet

Mindannyiunk támasza lehet a bölcs egyensúlyban létező természet. Aki még nem próbálta sokrétű, gyógyító erejét, azt arra buzdítom, próbálja ki. Megtapasztalja az erdő, a mező, a folyóparti séta jótékony hatásait. Az erdő egy különleges növényi közösség, csodálatos örömforrás lehet mindannyiunk számára. Lásd Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyvét, Park Kiadó. (2022 májusában Gazdag József ajánlotta a Vasárnap olvasóinak, lenyűgöző írását elolvashatják a https://vasarnap.com/piheno/mit-tanulhatunk-a-faktol linken – a szerk. megj.)  Az erdő stresszoldó. Megnyugtat. Egy 100 éves tölgyes vagy bükkös csendjébe belehallgatni, neszeire, lombja susogására vagy zúgására figyelni felemelő érzés. Bizonyára nem véletlen, hogy Japánban a lélekbúvárok már szakosodott, csoportos vagy individuális ún. erdei oxigénterápia-túrákat szerveznek.

A kultúra

Nagyon fontos civilizációs mankóim a kulturális alkotások, ezen belül is az irodalom és a színház. Külön világ számomra a vers, ugyanis nem mindennapi fogyasztásra íródik. Talán a legigényesebb irodalmi műfaj, vallom én ezt laikusként. A költő tömören, mégis képekben fejezi ki inspiráló üzenetét. A versre rá kell hangolódni, meg kell lelkünknek nyílnia, hogy befogadja az üzenetet – mely soha nem lehet más, mint a jóra, az igazra való törekvés intelme. Hasonló a színház. Egy más világban való megmártózás lehetősége. Nekem ünnep. Már a jegy megvétele valamiféle bizsergést vált ki bennem. Készülök az örömre. Izgalmas csend, majd felmegy a függöny, én pedig nemcsak látom és hallom a művészeket, hanem érzem is őket. A mágusokat, akik egy-két órára elvarázsolnak, így szabadítva meg mindennapjaim nyomasztó gondjaitól. Akik reményt adnak, hogy mindig fel lehet és kell is állni és továbbmenni. Biztatásként a holokausztot túlélő Edith Eva Eger Az ajándék – 12 életmentő lecke című könyvének néhány sorát idézem: „A szabadságot egész életünkben gyakoroljuk – olyan döntés, amit naponta újra meg újra meg kell hoznunk. A szabadsághoz remény is kell. Annak tudatosítása, hogy a szenvedés, bármilyen rettenetes is, átmeneti, és kíváncsiság, hogy felfedezzük, mi történik aztán. A remény teszi lehetővé számunkra, hogy a múlt helyett a jelenben éljünk.” (Erről pedig a Vasárnap Lélek mellékletében olvashattak Gazdag Nagy Anikó tollából remek ismertetőt. Akit érdekel, megtalálja a https://vasarnap.com/piheno/hogyan-eljuk-tul-a-tulelhetetlent – a szerk. megj.)

Saját mankóimról azért írtam, hogy mások is a keresés útjára lépjenek. Reményeim szerint bizalommal és bizakodva keresik majd a saját mankóikat, és talán könnyebbé, elviselhetőbbé, akár szebbé is válhat életük….

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2023/1. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen