Tavaszra várva

Előkerültek a szánkók, korcsolyák és néhány pár sítalp is. Már akinek volt. Abban az időben még nem nagyon, csak a tehetősebb családoknak. De a gyerekek mindennek örültek. Összefagyva, piros orral tértek haza, és örültek a meleg teának és a kályhának, mely vidáman pöfékelve öntötte magából a jó meleget.

Most, ha kinézek az ablakon, legtöbbször esős, ködös idő az egyetlen látnivaló. A járdák sárosak, vizesek, alig lehet kikerülni. Nincs hó, a gyerekek nem szánkóznak, a síelések is elmaradnak a kijárási tilalom miatt. Szerencse, hogy vannak okostelefonok, számítógépek majd minden családban. Amellett töltik a szabadidejüket. Mi, idős emberek meg várjuk a tavaszt, noha még igazi tél sem volt. Várjuk a napsugarat, a virágokat és a madárkákat, amelyek majd ott trilláznak az ablak előtt zöldellő hársfákon. És hát várjuk az összejöveteleket a szeniorklubban. Talán ez évben sikerül méltóan megünnepelni a márciusi szabadságharc ünnepét, amit minden évben a Csemadok városi választmánya szokott szervezni. Reméljük, hogy addig a koronavírus is eltűnik, és nem fog az utunkba állni. Tavasszal majd nagy sétákat teszünk a szabadban, a tavaszi meleg napocska átmelegíti testünket, lelkünket. Megkezdi munkáját az énekcsoport, vidám dalunkkal messze elzavarjuk a vírust, hogy többé ne tegyen kárt egészségünkben, életünkben. Úgy legyen.

Tóth Éva, Kassa