Szavak, körök

naplo

Máig emlékszem rá, ahogy nyelvtanórán a tanárunk koncentrikus körökben ábrázolta a szavak elterjedését. A középső, legkisebb körben, a magban volt az alapszókincs, tehát azok a szavak, amiket mindegyikünk használ, a külső körökben meg amiket kevésbé használunk, vagy nem mindegyikünk használja, vagy kifejezetten rétegnyelvi, esetleg szakszavak.

De hogy ezek közt a körök közt is tapasztalható bizonyos mozgás: például a kör közepében levő ispán kezd a külső körökbe vándorolni (egy nyíl jelölte a kifelé vándorlás irányát), ezzel szemben a legkülső körben született kombájn kezd a mag felé vándorolni. Csak jóval később tapasztaltam, hogy sok-sok történész használja tanulmányaiban makacsul az ispánt, míg a kombájnt még csak véletlenül sem. Ebből arra következtetek, elismerem, nem nagy felfedezés, hogy az iskolában tanult elméletek és ábrák később, az ún. életben némi korrigálásra szorulnak.

Vannak aztán a vektorokra fittyet hányó szívós szavak, ilyen a tantusz. Van, aki nem ismeri a jelentését (pénzt helyettesítő érme), és nem is használja; valaha tantusszal lehetett nyilvános fülkéből telefonálni, ma meg pénz helyett a műanyag érmeszerűséggel lehet az összekapcsolt nagy bevásárlókosarakról a legutolsót leválasztani. Megindult tehát a tantusz az egyik külső kör közepéből, aztán (mint a dalban: ha egyszer odébbállok...) meggondolta magát, és visszajött mint zseton. A legtöbben persze nem hívják sehogy, de használják, sőt elég gyakran a kocsiban hagyják, mert mint a reklámhordozónak általában, ennek sincs értéke.

Kosztolányi társaskocsit ír, sosem autóbuszt, de a kettő ugyanaz. Megindult a társaskocsi belülről kifelé, bár, meglehet, arra sem volt elég ideje, hogy a legszűkebb körbe kerüljön, hiszen nem mindenütt közlekedtek társaskocsik, hogy aztán annál gyorsabban visszaszáguldjon a belső körbe mint autóbusz. Csak a szó változott, a jelentése nem. A fogasra meg azt írja, vascsacsi, mármint Kosztolányi. Nekünk is van a folyosón pár vascsacsink, gyaníthatóan valamilyen öntvény. (S van egy kabátom, amelyre nem varrtak fület, így nem felakasztható.) És azt is írja: légvonat. A huzatra. Márai-szövegekben szintén gyakori.

Megyek be a szobájába, hát látom, a szótárt forgatja. Mit keresel? – kérdem. – Szavakat – válaszolja, mire menten elszégyellem magam. Mennyi fölösleges kérdést tesz föl az ember élete során!? Ráadásul majdnem azt mondtam, segítek, ha kell. De idejében visszaszívtam. Az ember ne zavarja a társát munka közben.

Ami nem szorul korrigálásra, az a ruhakötél. Ruhaszártó kötélnek is mondják, nem azért, mintha a kötél szárítaná meg a ruhát, az továbbra is a nap feladata, s bár a mosógép után feltalálták a szárítógépet is, azért a legtöbben még mindig tartják a hagyományt, s teregetnek. (Szerintem a világ legszebb nője az említett társam, teregetés közben.) Egy jófajta ruhakötélnek nemcsak a ráaggatott mosott ruhák súlyát, hanem minden időjárást ki kell bírnia, mese nincs. A jó ruhakötél nem nyúlik, ehhez persze az is kell, hogy csak szárításkor feszüljön, ruha nélküli állapotban kell egy kicsit engedni rajta. Aki régen ezzel foglalkozott, azt kötélverőnek nevezték. Nyári táborokban lehetne kötélverést is tanítani. Mint a kosárfonást vagy az agyagozást. Még régebben a sátorkészítő is nagyon fontos szakma volt, Pál apostol írja egy helyütt, hogy ő bizony nem a rábízott gyülekezet nyakán élt, mert volt polgári foglalkozása, a sátorkészítés, azzal kereste mindennapi betevőjét. Ami betevőt ülve fogyasztott el, mármint törökülésben, nem széken, asztal mögött. Az utolsó vacsora című híres da Vinci-kép nagyon jó ugyan, de köze nincs a valósághoz, mert a szék meg az asztal akkor még csak komótosan vándorolgatott a mindennap használatos szavak legbelsőbb köre felé vezető hosszú-hosszú úton.

Csehországi katonáskodásom idején volt egy cigány katonatársam, úgy hívták, Gemkete. Mindenki ugratta a neve miatt. Pedig valamelyik, tán nem is túl távoli ősét nyilván így hívták: Gombkötő. Ez is tisztes foglalkozás volt, selyemből vagy szőrből gombot, vitézkötést, zsinórt, övet készítő iparos. A vitézkötés ma megint divatos, s talán gombkötő is akad még vagy már megint. Milyen jó is volna, ha mindenkinek volna egy kitanult szakmája, a társadalomnak meg szüksége volna a munkájára. És akkor senki semmiben nem szenvedne hiányt, így aztán irigyek sem volnának.

Volt egy osztálytársunk, aki szlovák alsóbb iskolát végzett, azért íratták be magyar gimnáziumba a kétnyelvű szülei, hogy ezt a nyelvet se felejtse el. S történt, hogy Pali egy nyelvtanórán, melyen azt tanultuk, hogy az összetett szavak megőrzik a maguk alakját az összetétel során, tehát hogy nem spórolható meg a betűkettőzés, például a jegygyűrű így írandó, nem pedig úgy, hogy jeggyűrű – szóval amikor felszólítottak minket, hogy mondjunk további példákat, Pali kivágta: macskaasztal. Amin aztán még a szünetben is nagyokat röhögtünk, s ilyeneket mondtunk: kutyaasztal, békaasztal, bolhaasztal stb. Röviddel ez után azonban egy Kosztolányi-regényben bukkantam a macskaasztalra, ez családi étkezések során egy külön kisebb asztal a gyerekek számára, hogy együtt egyenek, és a felnőtteket se zavarják. Szóval, van macskaasztal, Pali tudott valamit, amit mi, született magyarok nem. Vagy használták otthon, a szót vagy magát a macskaasztalt, vagy Kosztolányit olvasott. Egyik sem kizárt. Mindenki belső szókörei kissé másak.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 42. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?