„Azt mondjuk, rossz világ van, miközben soha nem volt ekkora jólét.” Idézem ezt a főszerkesztő asszony vezércikkéből a 8. számból.
Én is írtam hasonló hangnemben, de nem mertem elküldeni. Van egy viccgyűjteményem, azért tetszik, mert sok vicc benne nem vicc! Például az én kedvencem: Nincs olyan nagy ember, aki ne férne a koporsóba.
Ebben van a következő vicc is: Egy amerikai magániskolában a diákoknak fogalmazást kellett írni a szegénységről. Az egyik valahogy így szólt: Mi a tizenöt szobás házunkban, ahol öt fürdőszoba, három konyha, öt garázs van öt autóval, nagy szegénységben élünk. Nagy szegénységben él a mi öt szolgánk, három szakácsunk és öt sofőrünk is. De nagy szegénységben él a mi öt kutyánk, a három agár és két ölebünk is.
Aki abba született bele „hogy egy gombnyomásra az ölébe hullik minden”, annak már az nagyon nagy trauma, ha egy gomb nem működik. Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás, sajnos a fordítottja is igaz, a jóban is van rossz!
Az emberek a jó dolgukban nem tudnak mit csinálni. Szegény anyám, nyugodjon békében, mondogatta, amikor fiatal ficsúrok erőfitogtatásairól szóltak a hírek, hogy el kéne őket küldeni reggel hattól este hatig – évszaktól függően – tavasszal: répát egyelni, nyáron: kézzel kaszálni, télen: fát vágni. Örülne majd, hogy ülhet a seggén, és nem törne-zúzna. A fölös energiát ki kell engedni, mégpedig úgy, hogy annak visszhangja is legyen. A pandémia alatt nagyon hiányoztak az edzőtermek. Nem volt hol a gőzt kiengedni. A táplálék, amit fogyasztunk, gazdag kalóriában, a fizikai munka annál kevesebb, ezért hát az energiánkat „csak úgy”, minden haszon, szükséglet nélkül kiengedjük. A természet a pazarlást nem tolerálja. Az emberek pazarlása visszaüt, így vagy úgy. Az energiát hasznosra, szükségesre kellene fordítani, úgy, ahogy az elődeink csinálták, ez is benne van a cikkben.
Olvassuk, halljuk, minden drágább napról napra, élelmiszer, energia. Mindenki nézzen körül, a fiatalok nézzenek magukba, vajon mekkora fizetésért mennének el tehéngondozónak? A tej, a tejtermék alapélelmiszer. A vásárló azt várja (vajon kitől?), hogy olcsó legyen. De nem csak az ilyen büdös munkát nem akarja senki vállalni. Nincs, aki traktorra, kombájnra üljön, pedig ezek már modern, számítógéppel, klimatizált kabinnal rendelkeznek. Nincs ember, aki leszedje a gyümölcsöt a fáról, halljuk már pár éve Marián Vargától, a gyümölcstermesztők szövetségének elnökétől. Nincs ember, aki paprikát, paradicsomot, káposztát szedjen. De pék sem akar már senki lenni. Igen, ezeket a munkákat nem lehet otthonról végezni. Sőt, amikor a legjobb lenne aludni, pihenni, ünnepelni, nyaralni, akkor is ott kell lenni, ne csodálkozzunk hát, hogy aki még ezt vállalja, azt meg kell fizetni, sőt egyre jobban meg kell fizetni.
Amikor eddig jutottam, úgy gondoltam, nem folytatom ezt tovább, nem küldöm el, mert kit érdekel, hogy hogyan készül, honnan jön az az áru. Aztán kitört a háború, és minden szakértő, aki nap mint nap erről beszél, azt mondja, nem hitték volna, hogy ez megtörténhet. Vajon mi minden történhet meg holnap, amit ma el sem tudunk, merünk képzelni? Hogy a gáz ára háromszorosa lesz (10. szám), vagy hogy lesz-e egyáltalán gáz?
Igen, soha nem volt ekkora jólét, nagyon vigyázzunk hát rá!
Sedliak Ilona, Martos
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.