A minap arról beszélgettünk, milyen az, amikor áramlásban vagy. Magyar nevén szól így a szó, de biztosan gyakrabban hallod az angol kifejezést, hogy flow. Kevésbé szeretem ezt, jobban hiszek a magyar áramlásnak.
A beszélgetés mondatai így szóltak: áramlásban vagyok. Ezt úgy képzelem, mint amikor egy folyóban fekszem és áramlok. Hagyom, hogy vigyen a víz és áramoljon az élet.
Amíg ez van, addig jó. Itt azonban behozok egy másik kifejezést is, ami úgy szól, sodródás. A kettő közt pedig nagy a különbség. Az áramlásnál ugyanis megvan a valódi ráhagyatkozás. Az érzés, hogy minden rendben van, tudom, bármi történjen is. Akkor is bennem a bizalom, amikor a folyó erősebben áramlik körülöttem, vagy éppen lassul, s hiszem, hogy az utam nem a folyó medre felé folytatódik. Ráhagyatkozás. Bizalom.
A sodródás ezzel szemben mást jelent. Nevében jelzi, sodródom. Ugyan hagyom, hogy a folyó arra vigyen, amerre akar, de valójában nem én irányítok, nem valódi az áramlás, ugyanis félelemből táplálkozik. Sodor az ár, nem tudom, hova, csapódom az egyik partnak, majd a másiknak. Nincs haladás és bizalom. Félelem. Bizonytalanság. Az van.
Mi a kettő közt a különbség, hol van a kulcs? Abban, hogy valójában nem a folyóban kell bíznom, hanem önmagamban. Abban, hogy én magam vagyok az áramlás, s ami bennem van, az tud engem is körülvenni. Éppen ezért figyelj oda, hogy sodródsz vagy áramlasz-e a folyódban?!
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.