Kép Unsplash
Eljött a rendrakás ideje. Mindenféle értelemben. Odakint és odabent is. Nézzük szépen sorban. Tavaszodik. Lassan. Idén nagyon lassan. Rendben van ez így. Az is, hogy lassan, és az is, hogy máskor máshogy. Ha innen nézzük. Tél vége van. Lemerültek az akkumulátoraink, fel kellene tölteni magunkat. Jó, hogy jön a tavasz, még ha lassan is.
Lomha, vánszorgó az idő-járás. Analógiában van az energetikai életünkkel, vagyis mindazzal, amik bennünk zajlódnak. Kicsit vontatottak, kicsit nyögvenyelősek az elmúlt hetek. Történik is valami, és mégsem. Megindulnánk, aztán megtorpanunk. Rendet kéne tenni. Abban legalábbis, hogy mi történik most.
A rendrakás ideje, egészen pontosan. A nem cselekvésé. A természet is megindult, aztán kicsit visszavett. Mi is lendületbe kerültünk, aztán mégsem léptünk. Ez most a rend. Ebből fog épülni a rakás. Rajtunk múlik majd, hogy a virágzó tavaszi-nyári időszakban mit alkotunk, s miből fog őszre összeállni a rakásunk, mint ahogy az is, milyen rend-re fog épülni.
Most még van lehetőségünk rendet rakni. Kint is, bent is. Ahogy a talajt megműveljük, mielőtt újabb magokat szórnánk bele, úgy a lelkünk talaját is ideje felszántani, ha kell, mélyre menni. Letisztázni, rendbe tenni dolgokat. Lezárni és elengedni, tiszta lappal indulni.
Néhány hetünk még maradt. Rakj rendet, s aztán itt az ideje elszórni az új magokat.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.